1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 164. ülés
4 Vallás tárgyában jelesen : a rcversalisok, átmenetei, vá lóperek és a protestánsoknak Horvátországba befogadása iránt a Üli 2-ik izenete. történhetik A’ 26. art. nehézségei abban fekszenek, hogy világi hatalomnak kellett az ott rendelteket végrehaji- .. _ mj tjönlj meg a’ reversalisokat? a’ világi hatalom befolyása — és azért nem lesz mindaddig béke, mig ezen -tárgyak «eneralis gyűlésekben fognak tárgyaltatni. Minthogy tehát mélt. Fö-RR! én valódi viszonosságot e’ • táróybaVvallásos elvek különbsége végett formák felállításában fel nem lelek, gr. Széchen Antal indítványában 'az egyházi személyt ugyan megemlítve találom, — de ez a’ t.RR által még elfogadva nincsen, a’ t. RR javaslatának káros következményeit pedig, mennyire tőlem kitelt, előadtam: én részemről, ha már áttérésnek létezni kell, 'és ez viszonosság alapján eszközlendö, én ezt csak a’ formáknak tettleges megszüntetése mellett gondolom elérhetőnek. — Központosítom tehát alázatos indítványomat ezekben. hogy noha bár az átmenet a catholica hit elveivel ellenkezik, de minthogy a’ lelkismerct szabadságát korlátozni nem lehet, jövendőben az átmenetek egy vallásból a'másikba minden formalitásokat mellőzve a’világi hatalom közbenjölte nélkül történjenek. Nem uj eszme ez, melylyet most ajánlani bátorkodom; divatozik az illy formáktól ment Francziaországban, hol úgy áll a’ catholicismus a’ Protestantismus irányában, mint 31: 1. Angolhonban, hol a’viszony megfordítva létezik, Amerikában, Németországban történik ezen móddal; 1832 esztendőben a’ t. KK és RR minden érdemteljes tagjai pártolták; de nézetem szerint ez azon egyetlen mód, melly minden vallási súrlódások megszüntetésének kulcsa, ’s ez azon mód, melly e’ nemzetet minden még legszentebb érdekében a’ vallásban is egyesíteni képes. Minthogy pedig hó és legforróbb óhajtásom, hogy ezen nemzet, melly minden hitvallási elvek különbsége nélkül jó és balsorsban egyenlően osztozott, a’ bon javaért vérével vagyonával egyformán adózott, és most is honunk boldogságáért minden hit-különbség nélkül egyesítve működik: minden tekintetben egy testté forrjon, hogy a’ vészórájában állhasson erősen mint egy óriás férfiú áll — ajánlom alázatos indítványomat a’ nagymélt. Fö-RR pártolásába. Koptícsy József, herczeg-primás: — Az átmenetei kérdését más helyzetbe telte a’ t. KKnak és RRnek a’ jelen izenetnek végén nyilvánított azon kívánsága, hogy a’ melly forma a’ catholica hitröli átmenetre nézve megállapittatik, ugyanaz a’ viszonosság elvéből az evangelicusoktól a’ catholica hitre térések eseteire is alkalmaztassék. — Az átmenetre nézve, midőn ez a’ catholica hitről más bevett vallásra történik, két elvek vezérelnek engem; egyik az: hogy egyházunkban senkit kedve ’s eltökélett akaratja ellen erővel ne tartóztassunk; másik az: hogy az átmenni akaró ezen lépésének nagy fontosságára ’s következéseire komolyan figyelmeztessék. — Ezen figyelmeztetésnek szükségét hitünknek azon tanjából következtetjük, miszerint mi a’ catholica egyházbóli kilépést mint a’ lelkismerelre ’s örök üdvességre haló lelki dolgot tekintjük: melly nézetünkből ismét ünkint következik, hogy a’ korlátlan átmeneti szabadságot nem helyeseljük; a’ módok közöl pedig, mellyek az átmenetet szabályoznák, kielégíthetőnek csak azt tarthatjuk, melly a’ figyelmeztetésnek, és pedig a’ lélekreható figyelmeztetésnek, ’s az ezzel összekötött oktatásnak helyt ád; ellenben minden olly formákat, mellyek az átmenet dolgát felsőbb rendű állásából egészen a’ világi dolgok körébe levonják, ’s körűié e’ szempontból intézkednek, czélszerüknek nem találjuk. — Illy formák közé tartozván az is, mellyet a’tekintetes KK és RR jelen izenetükben javasolnak: én ahhoz nem járulok. Gr. Pálffij József: — Nem akarok e’ tárgyban annak megmutatására hoszas lenni, hogy az átmeneti kérdés az egyedüli pont, mellyben a’ lelkismeret szabadsága fenlarlatik: ennélfogva mélt. gr. Széchen Antal indítványát, mivel abban a’ lelkismeret szabadságát feltalálom, és ő mllga olly formálitásokat kíván, mellyekre könnyen reá lehet állani a’ nélkül, hogy valaki akadályoztatnék azon hitre átmenni, mellyet meggyőződése szerint legjobbnak tart, — tökéletesen pártolom. Hanem még sem tehetem, hogy egy kissé hoszasabban ne szóljak, miután kénytelen vagyok azokra felelni, mellyeket gr. Forgách Antal előadott, miszerint mindjárt beszédének elején azt mondá: hogy a’ vallásbeli tárgyalás alkalmával jelen nem lévén, sokkal szabadabban adhatja e’ részben elő nézeteit mint mások; már pedig ö méltósága az átmenet kérdésében az oktatást kívánja megtartani, ’s ettől csak azért, mivel a’mélt. Fö-RR attól már elállottak, kénytelen elállni. A’ szabadelmüség az oktatás kivánatával mikép hangzik egybe, meg nem foghatom, miután ö mltga a’ történetek és a’ tapasztalás nyomán tudhatta volna, hogy az egyházirend • pen a hatheti oktatást használta eszközül az átmenet gátlására, — s tudván ezt, meg nem foghatom, szabadelmü— sége mellett, mikép kívánhatta az oktatást továbbá is fentartani? Továbbá azt mondá a’ méltóságos ur: hoo-y ma a világi hatalom elmellözésével a’formalitásokra csak akkép kíván reáállani, hogy az egyházirend előtt kelljen megjelenni az illetőnek; de kérdem: mikép járna el e’ részben az egyházirend, ha előtte a’ vallást változtatni akaró megjelenni tartoznék.1' s figyelmeztetem ö méltóságát, mikép a’ vegyesházasságok alkalmával az egyházirend az áldást csupán azért tagadta meg, mivel ez által a’ vegyesházassági kötéseket megakarta akadályoztatni; és mit log tenni hát itt az átmeneteinél ? Bizonnyal mást nem, — hanem semmiesetre sem fogja megengedni az átmeneteit, és a lormalitásokra nézve annyi akadályt fog tenni, hogy valóban az átmenni kívánó lelkismereti szabadságát és meggyőződését nem fogja követhetni. Ezeket jegyeztem meg ö méltóságának előadására annak megmutatásáh°gy ö méltga ámbár jelen nem volt, midőn a’ vallásos tárgy tárgyaltatott, ámbár véleménye szerint szabadabban tekinthette a’ dolgot, még sem szabad nézőpontokból indult ki; hanem az átmeneteit inkább hátráltatni, mint sem azt szabadon megengedni kívánta. Ezekulán ismételve mondom, hogy mélt. gr. Széchen Antal indítványát pártolom. Gr. Nádasdy Ferencs, váczi megyés püspök: — Tagadhatatlan, hogy az átmenet a’ catholica hitről valamelly evangelica vallásra a catholica hitnek elveivel ellenkezik; ez világosan el vagyon ismerve hazánknak törvénykönyvében, jelesen pedig az 1790: 26 t. czikknek 13 szakaszában, a’ hol egyszersmind az is rendeltetik: hogy minden ollyan eset ö felségének bejelentessék, — és pedig azért, hogy az átmenet vakmerőén ne történjék. Igaz "őJan) hoé?y 11 felhozott törvénynek nem az a' szelleme, hogy ö az átmenetet teljesen lehellenné tegye; hanem ezen elhatározása által csupán azt akarja elérni, hogy az átmenet vakmerőén ne történjék. Minélfogva én azt tar-CLXIV ülés Fő-RR. naplója Junius 20-án 1844.
