1843-1844 Főrendi Napló 5. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 164. ülés
CLXIV ülés Fö-RR. naplója Junius 20-án 1844. 5 tom, hogy a'mostani törvényhozásnak liasonlólag leginkáhh figyelmezni kell arra, hogy az illyetén átmenet sze- Vallás targyiíszélytöl, felhevült indulatból, vagy más komor gondolatoknak következéséből ne történjék, mert ez könnyen aWal-bra"v^**|*":k*’ lástalanságra, és a’mi annál még sokkal roszabb, az indiHerentismiisra szolgáltatna alkalmatosságot, melly ÍIGÍTI átmenetei, >ácsak a’ religióra, hanem az országra nézve is igen veszedelmes lehelne következéseiben. Ezen tekintetből kimen- protesuntokvén, szükségesnek vélem, hogy az átmenetre nézve ennekutána is némelly biztos intézkedések tartassanak fen;nak Horv“,®r* ezeket pedig leginkább a’ hitbeli oktatásra szorítani kívánnám, mert megvallom, hogy az itten felhozott ünnepé-e3'1“5» »’ lyes formák engem.ki nem elégítenek, mert ezek a’ lelkiüdvösség tárgyát, és egyházi tisztünknek foglalatosságát neiV**" a’ polgári térre, mint valami világi ’s political ügyet átviszik: ’s ugyanazért én továbbá is a’ hitbeli oktatást, mint legszelídebb és legczélirányosabb eszközt, leginkább azért kívánnám törvény által elrendeltetni, mert az illyen átmenet, — mint azt tulajdon tapasztalásom után állíthatom, — a’ hit fanjai tudatlanságából származik; melly ha czélirányos oktatással elhárittatik, ez többnyire magától megszűnik. Nem czélom ’s törekedésem, mintha ezen előadásommal valakit erővel a’ catholica anyaszenlegyházban letartóztatni kívánnék; nem! épen nem: mert a’ catholica anyaszentegyháznak érdekében nincsen azt, ki tanjain megnyugodni nem akar, ki magát kebelében boldognak nem véli, erővel jóltevö szárnyai alatt visszatartóztatni: sőt maga a’catholica anyaszentegyház kivári menekülni ollyan hívektől, kik neki nem vigasztalást, hanem szomorúságot ’s botrányt okoznak. Ezeknél fogva tehát ö herczegségének az ország prímásának előadását egész kiterjedésében pártolom. Gr. Cíiráky János: — Értelemmel párosult érzelmen nyugvó vallásos meggyőződés természeténél fogva olly kisajátithatatlan tulajdona az embernek, hogyannak léte megváltozása, eltagadása felett csak az egyedül minden tudó lény a’ mennyben, ki vizsgálója az emberi sziveknek és veséknek, hozhat csalhatatlan Ítéletet; olly elidegeníthetetlen kincs, melly feletti bíráskodás széles e’ világon bármilly külhatalmaknak körén túl esik; azt erőszakosan rendezni akarni, ez a’ legkegyetlenebb , de egyszersmind a’ legtelhetetlenebb zsarnokságnak neme, mikép századoknak története hirdeti, és vallásos meggyőződésért élni halni kész vértanuknak magasztos példája még a’ kereszténység első szomorú időszakától kezdve minden időben elő tünteti azt, hogy bárkit szabad vallásos gyözödése követésében gátolni akarni sikertelen, és ép az ellenkezőt szülő munka, mint azon időből traditio gyanánt átszállón régi közmondás bizonyítja: „sangvis martyrum semen Christianorum“. A’világtörténet könyve a’ világot bírálja; ennek lapjait, ki elfogulatlanul vizsgálja, nem tagadhatja, hogy szellemi fegyverek és egyedül valának azok, mellyeknek segélye által font eszmék gombolyogáról vezérelvkinl a’ tiszta vallásosság fejlik le, mellyet polgári ótalom elősegíthet sikerdusan, polgári beleavatkozás csak ellankaszthat szabad kifejlődésében; a’ cath. vallás önmaga magában lelte mindig hatályos erejét a’ nemzedékekre ott, hol a’ szabad oktatásnak műtételével eloszlathatta a’kétkedőknek zavarát, és beolthatta az istenes növényt a’ hitet, melly mind alkotásánál, mind hivatásánál fogva csak szellemi fegyverekkel ellátva követőit csak ezekkel csatolhatja szorosan önkebléhez; és a’ szabad tanítás küzdterén e’ szelíd eljárás körében elveinél fogva semmi fáradság nagynak, semmi baj nehéznek, semmi áldozat drágának nem tűnhet fel a* hitoktatóinak, melly velők a’ gyarapodó hit arany lánczait félbeszakasztathatná, mert a’ mint a’ világölelő isteni kegyelem eredetétől magasitá e’ hitet, világölelö buzgalom lelkesítő annak terjesztőit, és bár az elröppent 19 századdal az idő mohos halmai dombosodtak, mellyeknek pályafutások alatt újabb meg újabb nemzedékek tűntek fel és enyésztenek el, épen ezen örökváltozás folyamában a’ mulékonyságot nem ismerőjó keresztény vallás, mint a’ nagy idő földében örökre meggyökerezett élőfanaponta, tisztulva kinövő sarjadékitól, ha világ szerte körül pillantunk, inkább mint valaha üdvös gyümölcsökkel diszlik, és nem a’ kényszerítés anyagi fegyvere vala ez ügyben előmozdítója, sőt nyíltan nem átallom mondani, hol viszásan alkalmaztatott, hol erőszakosan beollatott polgári befolyással istápollatva , vallásosságot elfojtott, és vallásfalansággal karöltve járó képmutatást szült. Használjon minden hatalom maga rendeltetésének megfelelő eszközöket, alkosson a’polgári hatalom üdvös és igazságos polgári törvényeket, ám de nevelend az egyház vallásos érzelmeket csepegtetve a’ halandók keblébe erkölcsös polgárokat, és saját maga természete által kijelelt utal egymástóli beleavatkozástól menten háborítatlanul követve összehangzó működéssel elövarázslandja mind kettő az emberi törekvéseknek nagy müvét, melly a’ lehető legterjedettebb erényességen alapuló népek boldogsága. Ez lévén a’ vallásosság ébresztéséről mint terebélyesebb hatásáróli nézetem az egyik hitröli a’ másikra való átmenet ügyében, ’s már az első tárgyalása alkalmával e’ hongyülésen kijelentém: hogy nem képzelhetvén magamnak kínosabb érzelmet, mint midőn valaki olly hitben, mellynek üdvhatásáról elveszté a’ benne végileg megcsökkent bizalmat, még is olly hitben akaratja ellen megmaradni kénytelen, hogy én e’ tekintetben a’ lehető legnagyobb szabadságnak vagyok barátja, és főleg semmi világi hatalomnak befolyását czélrevezethelönek nem ismerhetem. Kezetfoglam azért már a’ múltkor Borsod megye érdemes helyettesével a’királyi indultust illetőleg; mondám is, hogy csupán azért járulék akkor tisztelt barátom gr. Apponyi György által előadott indítványhoz, mert mind az övében, mind pedig a’ KK és RR javaslatában bizonyos formaságok lévén felállítva a’ világi hatalom befolyását illetőleg, nem tekinthetőm többé mi felel meg inkább vágyaimnak? hanem a’ felállított ünnepélyességek közt választanom keltvén, gr. Apponyi tervezete engemet inkább megnyugtatott. Jelenleg kettő előttünk a’ terv, 3 az indítvány; mindegyikének tagadhatatlan vannak fényvannak árnyékoldalai; én megkisértendem és kövelendem azon ösvényt, melly a’ szabad gyözödést legkevesebbé véleményem szerint veszélyezteti, és előre kijelentvén, hogy egyértelműben vagyok én a’ KK és RRel, kik a’ szabad átmenet kérdésében a’ viszonosság elvét felállítják, mindig hiedelmem lévén, hogy hitem mind annak tanjai szellemétől áthatva, állítom: nem riadhat vissza a’szabadtéreni mérkőzéstől versenyezni bármilly tanokkal, csak teljes szabadsággal fejthesse ki elveit — győzzön aztán a’ mi jobb, minek nyugodtan tekintek elébe. Sokat elmélkedtem: volnának-e még is és miilyen ünnepelyességek felállitandók, mellyektöl kelljen feltételeznem a’ szabad átmeneteit?; de mind inkább erősödtem abban, mit Borsod megye tisztelt helyettese mind ezen, mind a’ múlt hon- Fö-Rendi Napló V. hol. 2
