1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 123. ülés

CXXÍII ülés Fő-RR. naplója Márczius Ifi-án 1844. -Pest városa, hol a' polgárok száma ezen számot felül fogja múlni, ’s kérdem: hogy mi a’ nemességnek hivatása s, kir ,<ro melly jogokat gyakorol a’ megyékben, és mit gyakorol egy város? De mellőzve ezen tekintetet, mi előttem leo--sokrendez,iscfontosabb, az: hogy ha a’ t. KK. és RR. javaslata a’ b) pont alatt úgy maradna meg; ellenben pedig a’ tegnapi végzése a’ m. Fö-RRnek az a) pont alatt elfogadtatnék: akkor az egyensúly, mellynek egyáltalában létezni kell, a’ polgárok minden osztályzatai között csakugyan tönkre fogna jutni, és épen ezen b) pont alatti osztály, melly talán annyi tekintetet nem érdemel, mint az a) alatti osztály, - minthogy a’ fekvő birtok csakugyan az, mi a’ legfőbb garantiát adja, — akkor az a) pont alattiak a’ b) pont alattiak által elfognának nyomatni; már pedig tegnap, úgy látszik, hogy általánosan el volt fogadva, hogy ezen különböző egyensúlynak meg kell lenni: úgy véleményem szerint a’jelen tanácskozásnak feladata csak az lehet: a’ b) pont alatti polgárokat az a) alattiakkal arányba hozni.

Ebből kiindulva; részemről az iránt, mit gr. Péchy Emánuel ö mllga a’ beczímezelt gyárosok és rendes kereskedőkről mondott, nem tudok semmit észrevenni; hanem azt tartom, hogy az helyes és méltányos javaslat; és valamint az, hogy akár kereskedő, vagy gyáros, bejegyzett gyáros és rendes kereskedő legyen: úgy az, mit a’ m. úr javaslott, hogy f. i. a’ kézműves könyvet vezessen, — könnyen teljesíthető, ‘s mint már mondva volt, az sem nehézséggel, sem kötelességgel nincsen összekötve, és magának a’ rendnek szabályait foglalja magában: igy nem tudom, hogy mit lehelne az ellen kifogni. Egyetértek továbbá ő méltóságának azon másik javaslatával is: hogy t. i. a’ mennyire valaki fekvő vagyonnal bir, hogy az szintén a’ polgári képességbe beszámiltassék; de egyetértek ö méltóságának azon javaslatával is, mit a’ kézművesekre nézve előadott. Én is meg vagyok győződve, hogy a’ házbér nem állandó és biztosító mód: ki egyszer kézmüvének gyakorlatára szánta magát, azt tartom: annak amugyis rendes könyvet vezetni kell; és annak kimutatása, hogy mit keres évenkint? azt tartom, hogy olly nagy nehézséggel nincs összekötve. Mindazállal itt, noha én egész kiterjedésében pártolom a' m. urnák indítványát, — mennyire azonban az többséget nem nyerne, hozzáállok ahhoz: hogyha még nem képes ö maga vagy mások által rendes könyvet vezetni, hogy az ö keresetük, annak utján és módján, a’ közhatóság által határozlassék meg, és inutattassék ki. Ezt nem tartom nehéznek: mert akár a’ küldöttségnek, melly a’ polgárok qualilicatiójának megbirálására lesz kirendelve, akár egyéb mesterembereknek, szóval: lesz annak útja és módja, hogy ha valaki könyvével nem is tudja bebizonyítani keresetét, más hiteles utón és módon bebizonyíthatja. És ezen mód volna, hogy azok, kik nem képesek keresetükről könyvet vinni, noha ezen eszmét pártolom a’ rend tekintetéből is, mivel kívánatos, hogy a’ mesteremberek a’ visszaélések elkerülése tekintetéből illyes könyveket vigyenek; de a’ mennyire az nem volna elérhető, nem volnék idegen attól, hogy a’ kereset mennyiségét más hiteles utón és módon be lehessen bizonyítani. A’ másik pedig az volna, noha erre nézve is pártolom a’ m. úr indítványát, — de — mondom — mennyiben talán ö méltósága által javasolt szám feleslegesnek látszanék, nem volnék idegen attól, hogy ez valamennyire leszállittassék.

Gr. Zichy Otto: — E’ nagy fontosságú tárgyhoz tegnap nem szólhattam; — de ma, valamint gróf Páltry József ö mltga, úgy én is a’ polgári qualificatio nagy eszméjének általános vitatásába bocsátkozni annál fontosabb kötelességemnek tartom, minél bizonyosabb, hogy e’ táblának alkotmányos állása igényli: miszerint a1 tárgyak, mellyek elibe terjesztetnek, a’ lehető legnagyobb ügyelemmel megrostáltassanak.— Minden Magyarországban született és leletepedettember tagja a’ politikai társaságnak: mert ők magyar polgárokká váltak a’ dolog természeténél és a' népjogainak legelső alapelvei szerint. Jogai a’ magyar polgárnak azon vagyontól nem feltételeztetnek, mit egyik vagy másik bir, sem pedig az adómennyiségtöl, mert nem a’ census tesz bennünket polgárokká. — A’ polgári qualificatio kötelez egyedül mindenkit körülményéhez képest a' status terűéhez hozzájárulni.— A’ 600, 2000 és 4000 frlos képesség a’ polgárok közti megelégedetlenségnek és viszálkodásnak kútfeje lenne, mert némelly oligarchák űznének kizárólagos és vészes befolyást, és zarnokoskodnának a’ többiek felett. Kérdem: nem elég-e fekvő tulajdonnal bírni.'’ nem feltéleleztetik-e már a’ kellő képességnek megszerzése, ha valaki tulajdonnal bir? — szükséges-e: hogy az ember, ki e’ hazában született, és kis városban 599, közép városban 1999 és nagyvárosban 3999 forintos értékű birtokkal bír, hogy Isten és ember által annyira sujtassék: miszerint jogaitól meglegyen fosztva? — nem fekszik-e az illyen embereken isteni átok? és melly ember fogja, ha a’ becsületérzés kebeléből még ki nem aludt, tűrni és higgadt vérrel nézni, mikép az 1 frt különbség teszi öt szerencsétlenné? és nem fog-e ezen ellenséges rendszabály által azon gondolat felélesztetni: hogy a’ slatushatalom lerombolására törekedjék? — nem ezen jogoknak mcglosztása fogja-e a’ polgári belháború csiráját elvetni? — tehát miben áll azon nagy érdem, hogy a 3 huszas plus teszi azon nagy jogoknak összekötetését? — Ila azon sophismával élni kivannak; hogy méltó, ki több vagyonnal bir, több joggal is bírjon, mert többet adózik a’ status cassájának, akkor kérdem: nem igazságos-e, hogy kinek több vagyona vagyon, töbet is áldozhat; — és mégis egyenlő jogokkal bírhassanak?? — Mi forrása a’ vagyonköriilményekbeni egyenetlenségnek, mellynek következtében minden gazdagságok egyedül néhányak kezeiben vágynak központosítva? Nem a’ törvény, kormány és alkotmány hiánya szülte-e azon visszaéléseket, azon egyenetlenségeket? — és ezen visszaéléseknek áldozatai miért büntettetnének még azon lelül a polgári méltóság elvesztésével? — Most azonban nem irigyli senki e’ nagy hazában másoknak sok vagyonúit, meri mindenki átlátni tanulta, hogy ezen egyenetlenség egy szükséges ’s a’ társaságnak elmellözhetetlen baja; de ha ezen axiómának rendíthetetlenül állnia kell a’ haza csend-és boldogságára, ne foszszuk megákkor azon embereket, kiknek vagyonuk úgy is alig van, — azon a’ természetadta elévülhetetlen jogaiktól, mellyeket tőlük semmi emberi törvény igazságosan el nem rabolhat! Engedjék azon nagy aristocraták, kikhez szavaimat intézem, hogy azon szegén} nép becsületes szegénységére, önérzetére kevély maradhasson; ne tulajdonítsunk magunknak souverain-szerepet akkor, m^n azon népet porba taszítjuk. — Igen bölcsen jegyző meg Borsodnak érdemes követje: hogy embe r és ember őzt

kisebb a1 különbség, mint vélik, — de véghetetlen az ember és állat közt: úgy a birtokra nézve is a Fö-RR. Napló IV. köt. 2

sok és kevés