1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 152. ülés
340 CLII ülés Fő-RR. naplója Május 21-én 1844. B.n>»térvény zeni én abban is, hogy kamara elnök ö excellentiája javaslala szerint a’ productionalis árszabás vétessék zsinormértékái, úgy azonban, hogy világosan határoztassék el: miképen kelljen azt érteni? nehogy önkényekre adjunk alkalmat. Ugyanis a’ productionalis árszabály alatt könnyen érteni lehetne azon költségeket is, mellyeketazerdöszeti általános költségek foglalnak magukban; már pedig ezek majd annyira rúghatnának, miszerint a’ fa a’ mostaninál felebbvaló árra emeltethetnék: kell tehát világosan törvény által meghatározni, mi legyen ezen productionalis ár? Én ezt tisztán a’ favágalási költségekben állapítanám; szükség ezt megállapítani annál is inkább, mert ö excellentiájának eladásából is kitűnik az, hogy e’ részben a' magyar udvari Kamara részéröl semmi arányosság nem tartatik. Ön maga mondá ö excellentiája tisztelt kamara elnök ur, hogy a’ krassói bányák mind a' mellett, hogy azok legújabbak, legolcsóbb fát élveznek; — vannak bányák, hol a’ fa ingyen, vannak mások, hol alku mellett nagyobb árszabásokkal szolgáltaik ki a’ kívánt famennyiség. Temesi főispán ur ö méltósága azt állitá, hogy e’ részben a’ magánybirtokosok erdei és a’ kamarai erdők között különbséget tenni nem lehet; de én ebben nagy különbséget látok, mert azon kár és jövedelemhiány, melly a’ kamarai uradalmaknak azért okozlalik, hogy a’ fát bánya birtokosoknak ingyen kiszolgáltatják, bőven kipótoltalik az urbura által, mire a’ magánybirlokosok számot nem tarthatnak; de a’ szakadatlan időtől fogva használt gyakorlat is a’ magánybirlokosokra nem alkalmazható. Gr. Andrdssy Györyy, sárost főispán: — Mi Nyilramegyo tisztelt főispánja ön. méltóságának azon előadását ilieli, miszerint azt mondá, hogyha a’ l.RRnémikép a'privát földesurakat nem részesítették volna abban, hogy ők is járuljanak a’ fakiszolgáltatáshoz: átlátná akkor, hogy azt igazságosan megkivánhatták volna a’ kincstártól, hogy ö is ingyen adja a‘ fát. Ezen hasonlatosság vélekedésem szerint nem áll: mert eddig privát földesurak ezt nem tették, és nincs is az egész hazában, ki eddig nem csak hogy ingyen, de egyáltalában köteles lett volna szerződésre lépni a’ bányamüvelökkel; hanem eddig minden privát földesur szabadalku mellett eladta fáját olly drágán, mint azt csak eladhatta. Ez volt a‘ priválusok részéről az eddigi gyakorlat, ésollyan az most is; ellenben a’ kir. kincstárt illetőleg ö nagyméltóságának, mint kir. kincstár elnökének eléadásából tudjuk, bogy midőn a’ városi gyakorlatot illető §-t kívánta kihagyatni, — hallottuk, hogy a’ reservált erdőkből ingyen szolgáltatót ki a’ fáizás: és így létezik olly usus, mellynélfogva ingyen szolgáltatik a" fa a’ bányászati szükségekre. És igy ha ez szükséges volt, és az alsó magyarországi kerületben létezik, és ha szükségesnek látszott az, hogy reservált erdők legyenek: akkor ezen jótékonyságot másokra is ki kell terjeszteni. Mit ö nagyméltósága Szomolnokról mondott, e’ részben előadásában nem kételkedem, és előttem nincs is tudva azon ár, melly mellett adatik a’ fa; de tudom, hogy a’ kincstár maga is vészén fát: és igy bizonyosan felszámítja annak árát; és úgy hiszem, igy érti ö nagyméltósága is, hogy a" kir kincstár maga magának felszámítja azon fát, mellyel az olvasztás űzetik. Temesi gr. ö mélt. azon mondására: „mivel most is úgy van, legyen jövőre is úgy“, — azt vélem, hogy ez abból nem következik; mert azért alkotunk törvényt, és azért készítünk bányászati törvénykönyvet, hogy a' bányászaton javítsunk, és azt előmozdítsuk, mert—mint azt fenséges Elnökünk is előadni méltóztatott—a‘ bányászat napról napraneheziltetik, azérczek kevesebbek, azokat mélyebben kell a’ föld gyomrában keresni, a’ nép szegényebb, az eszközök drágák, a’ pénz olcsó; úgy azt hiszem, nem méltatlan az, mit többen kívánunk, —nevezetesen midőn azt akarjuk, hogy a’ productionalis ár magyaráztassék és határoztassék meg, mert a’ kir. kincstár magas állásához és fényéhez képest kénytelen több tiszteket tartani, és azokat jobban fizetni; és igy ha productionalis árban tisztek fizetése, szóval: az erdőkre való felvigyázat költsége is foglaltatik, attól lehet tartani, hogy ezen productionalis ár igen nagy lesz: következéskép káros hatással lesz a’ bányaművelésre. B. Orczy Lőrinci: — Ha productionalis árnak csak az vételik, mi a1 favágatást illeti: akkor ezen productionalis ár synonimon az ingyen faadással. Nem kívánom, hogy a’ kir. kincstár sorsa e’ tekintetben más legyen, mint más privát földesnré és igy ha hozzátétetik az, mit temesi gróf ö méltósága javaslóit, hogy folyó áron alól productionalis áron tartozzék adni a’ kincstár a’ fát, az által a’ bányászatra nézve elég kedvezés történt. Gyermekkoromban voltak atyámnak bányái; az, a’ ki egy garast lefizetett, kapott a1 kincstártól fát. Nem voltunk szerencsések a’ bányászattal, ’s abbahagytuk, noha négy kukszát tartottunk; most azonban nem tudom, hogy mi a’ szokás. B. Percnyi Zsigmond, uyocsai főispán: — Engem a’ dolog nem illet: mert nemzetségemnek olly helyen vannak bányái, hol erdeje is van; a’ mostani körülmények pedig nem ollyanok, hogy bukszákat venni lehetne; mert a’ mostani bányászat valóságos lotteria; és igy midőn a’ dologhoz szólok, azon elvből indulok ki, hogy az eddigi rendszer káros volt; ezt tapasztaljuk mindnyájan: mert bányaművelésünknek hátramaradását onnan következtetem és okát abban látom, hogy drága azoknak müveltetése, és ez szolgáljon a’ kir. kincstárnak indokul arra, hogy az eddigi usus megváltoztatása által a’ dolgon sagiteni kell. És erre nézve legkönnyebb és legczélszeriibb mód az, melly által a’ bányászaton a’ kir. kincstárnak minden kára nélkül segitletik. Ila ez megtörténik: akkor minél több bányák fognak jobb lábra jöni, ebből a’ kir. kincstárnak annál több jövedelme lesz; és úgy vélem, hogy rósz gazdálkodási elv az, ha valaki azt mondja: hogy az én fám ér valamit, és érték nélkül nem adom oda; de ha bányák művelésére adom, akkor nem adom érték nélkül ingyen oda fámat; mert ha a’bányának fámat nem adom, a’ bányák müveltetése meg fog szűnni, és igy fámnak ára nem lesz, de különben is a’ kincstárnak épen azért, hogy fáját bányászatra fordította haszna is lesz. Mi azt illeti, hogy a’ tek. RR a’ 89 §-ban kitelték, hogy vágalás terhe nélkül ingyen adni legyen köteles a’ kincstár a’ fát, ez inkább mellettem szól, mint ellenem: mert azt mondottam, hogy olly produclionális ár alatt semmi sincs kivéve: mert benfoglalhatja az erdöfelvigyázatra fordított költségeket is, mert lehet, hogy a’ bányászok maguk viselik a1 vágatási terhet; azonban lehet olly eset is, hol a’ kincstárnak felesleges robotjai vannak, és azok állal fogja vágatni a’ fát, mikor a’ productionalis árt megszabni lehet; de egyébiránt — a’ mint előbb is mondottam — épen azért kell a’ dolgon segíteni: mert a’ tapasztalás mutatja, hogy az eddigi rendszer szerint a‘ bányászat leebszállt: és igy tagadhatlan érdekében fekszik a’ statusnak, hogy a’
