1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 152. ülés
CLII ülés Fö-RR. naplója Május 21-én 1844. 341 bányászai emeltessék. — ’S igy ha a’ t. RR ezen elvből kiindulva, a’ fának ingyeni kiszolgáltatását veszik fel ala-Bányatörvény, pul, a’ statusnak valóságos érdekében cselekszenek; de az országgyűlés gondoskodjék, és arra figyelinezzen, hogy midőn a’ kincstár ingyen adja fáját, — más részről több jövedelmet nyerjen; és igy a’ törvényhozás csak kötelességét teljesiti, midőn ezt ö felsége elibe terjeszti. Egyébiránt azon hasonlatosság, melly a’ privát földesurakról előhozatott, ide nem alkalmazható, és pedig nem, azért: mert először nincsen is gyakorlatban, mert az egész országban a’ földesuraknak ott, hol bányák vannak, többnyire maguknak is bányájuk van; és igy a’ fát saját bányáik művelésére fordítják; —de más részről más tekintetben kell a’ földesurnak erdejét venni; és másban a’ kincstárnak erdejét: és igy a' hasonlatosság, vélekedésem szerint, indok gyanánt fel nem hozható. Pártolom tehát tovább is a’ tekintetes RR szerkezetét. Mi a’ bányák határát illeti: arra nézve Sárosmegye tisztelt főispánja Nyílra megyei föispá i ö nagyméltóságának bőven megfelelt, és kifejtette a’ dolgot, hogy a’ határt in infinitum terjeszteni nem lehet; de különben is a’ status érdekéből kiindulva, mindegy akár ben a’ határban, vagy mellette levő bányákra nem adatik a’ fa, mert mind csak egy czélra, t. i. a’ bányászat művelésére fordillalik, és néha gyakorlatilag lehetetlen volna azon szereket messzeföldre vinni. Tihanyi Ferencs, temesi gróf: — Nem szólottám volna, ha Krassó megye főispánja ö n. méltga arra fel nem szólított volna. Meglehet, hogy nem eléggé világosan fejeztem ki magamat, ámbár azt tartom, hogy annak épen ellenkezőjét fejeztem ki, mit a’ főispán ur felhozott: mert azt javasoltam, hogy a’ productionalis ár mindenesetre ne legyen olly nagy, mint a’ rendes eladási ár. Úgy veszem észre, hogy mindnyájan azon szempontból megyünk ki, kik felszólaltunk, hogy a’ bányaművelés minél inkább gyarapittassék; és csak egy különbség van közlünk, miszerint az egyik rész minden áron elő akarja segíteni a’ bányászatot, a’ másik rész pedig — hova én is tartozom — nem kívánja ezt minden áron tenni; és ebben látom a’ különbséget: miszerint az egyik fél azt mondá, hogy a’ kincstár ingyen adja a’ fát, a’ másik pedig azt, hogy olcsóbban adja, mint productionalis áron. Mi Ugocsa megye főispánja ö méltóságának azon előadását illeti, hogy a’ t. RRnek azon kitétele: „Vágatás terhe nélkül ingyen adni köteles legyen“, inkább mellette, mint ellene szól: mert ekkor ö méltóságának természetesebb lett volna nem nyitrai főispán ö nagyméltósága javaslatához járulni, hanem inkább simpliciter a’t. RR előterjesztését elfogadni, mert ez nem tesz mást, mint a’ productionalis árt veszi ki; a’ t. RR nem említik a’ productionalis árt, hanem csak a1 terhet veszik ki, miszerint a’ kincstárnak, ha megvágatja a’ fát, tartozik a' bányamüvelö a’ vágás árát megfizetni. Egyébiránt tovább is azon véleményben vagyok, hogy a’ rendes árnál alább tartozik fát adni a’ kincstár. Az arányba nem avatkozom; mert bizonyos az, hogy olcsó a’ productionalis ár; de néha sokkal nagyobb is, — mint például a’ fenyves erdőkben, hol succrescentia nincsen, vetni, őrizni kell számos évekig az erdőt; ha ez mind calculusba megyen, — akkor természetes a' productionalis ár igen magasra menne. Gr. Pálffy József: — Bocsánatot kérek, hogy még egyszer szólalok fel; de kénytelem vagyok azt tenni; mert ö nagyméltósága a’ kincstár elnöke megpendített egy kérdést, melly élénkebb vitályra nyújtott volna alkalmat, ha ez oldalon a’ székek — fájdalom! — üresek nem volnának. Azt mondá ugyanis ö nagyméltósága, hogy ha a’ fára nézve rendelkezünk, más dolgokra nézve is rendelkezhetünk; erre azt felelem: igenis azért, hogy — mint mondám — a’ korona jószágok mint status jövedelmek, a* kamarának adatlak át, azon jószágok nem a’ kamaráé, hanem a’nemzeté; hogy pedig a’nemzet a’ status jövedelmeiről rendelkezhetik, azt tartom, ezt senki közöttünk nem tagadhatja. És miután a’ nemzetet itt az egybegyült országos rendek ö felségével együtt képviselik, erről bizonyosan rendelkezhetnek; és ezen jogot egyáltalában tagadni nem lehet, — és igy ezt felelet nélkül hagyni nem akartam. Továbbá azt adá elő ö nagyméltósága, hogy productionalis áron tartozik a' kincstár fát adni, és arra reá áll; azt tartom, hogy más térre a’ kérdést hozni nem kell. Ü nagyméltósága, mint a’ magyar királyi udvari kincstár elnöke, képét viseli a’ kincstárnak: ha tehát megegyez a’ productionalis árba, — mi fel— híva nem vagyunk, hogy a’ kamarát nagyobb mértékben védelmezzük; — arról lehet tehát csak a’ szó: mi ezen ár? Nekem is vannak erdeim; de úgy vélem, hogy productionalis árnak egyedül a’ favágatási árt tekintjük; mert ha ö nagyméltósága azt tudja kimondani, hogy azon erdöbeli fák másra nem fordittatnak, mint bányászatra, akkor a’ productionalis árba kellene az erdőknek inspectioját is felvenni; — de miután a’ faadás nem egyedül a’ pénztárra terjesztetik ki, hanem az erdőknek más hasznuk is van, a’ productionális ár nem tehet mást, mint egyedül a' favágatást: és igy egyetértöleg a’ t. RRkel, úgy vélem, hogy ö nagyméltósága a’ productionalis ár alatt mást nem érthet, mint a’ favágalás költségeit; mert az erdökrei felügyelést tekintetbe nem veheti, — miután a’ kamara másra is használja az erdőt, mint egyedül a’ bányaművelésre. Gr. Zichy Henrik: — Midőn a’ bányászai javítását tartjuk szemünk -előtt: más részről szemünk elöl nem kell elvesztenünk, hogy olly kincsről disponálunk, mellyel több polgárok jogai maholnap veszélyeztethetnek, és ha ezen törvényrendelet óta minden kamarai uradalom minden bányáknak ingyen tartozik fát kiszolgáltatni, habár nagyok lehetnek is azon kincsek, de azok mégis maholnap kifogyaszthatók lesznek. Úgy vélem, hogy ezen §-hoz ne szóljunk; mert akár hogy veszszük a’ dolgot, a’ kincstárnak tulajdona forog fen, és erről dispensálni — akár ingyen, akár productionalis áron adja a’ fát — hatalmunkban nem áll. Mi a’ kincstári elnök ö nagyméltósága által ajánlott productionalis árt illeti: azt fogadjuk el, és a’ productionalis árt igtassuk a’ törvényjavaslatba. Arra, mit méltóságos gr. PáKTy József ur előhozott, hogy kié a’ kamarális jószág, a’ nemzeté-e, vagy a’ kincstáré? nem akarok vitatkozni; hanem egyedül bánya tekintetében kérem a’ mélt. grófot: méltóztassék az 1790: 22 t. czikket elolvasni, mellyel a" bányaművelés, mint accessorium, ö felségére van bízva, és melly igy szól (Felolvassa). Gyürky Pál, krassói főispán: — Örömest elfogadom újabb nyilatkozatát temesi főispán ur ő méltóságának, miután mindenki legjobb magyarázója lehet mondatainak, — jóllehet azon állítása, miszerint bennünket, kik ellenkező véleményben valánk, azzal vádol, hogy mi a’ bányászati ebbeli kedvezéseket minden áron kívánnék megvá-Fő-Rendi Napló IV. köt. 86
