1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 124. ülés
CXXIV ülés Fő-RR. naplója Márczius 18-án 1844. 31 Választásnak barátja lennék, még akkor is, mielőtt elfogadnám az indítványt, a’ képviselők száma iránt kellene tisz-Sz.kir. vágtába jőni, mi nem könnyű dolog: mert állítom, ba ezen képviselői testületet úgy tekintem, kire a’ közadministratiosokrem,eiésc bízva van, akkor a’ szám nagy nem lehet; —ha pedig ez egyszersmind választó testület: akkor e’ számnak nagynak kell lenni; mivel azonban a’ kcttösválasztást megállapítani teljességgel nem akarom, vélekedésemet nem ^feltételezem attól, milly szám állapittatik meg a’ képviselőkre nézve, hanem tisztán a’ gróf Zichy indítványa ellen nyilatkozom. — Két jog gyakorlatában részesittettek a’ kir. városok, vagy is az ezekben létező összes polgárság: az egyik, miről e’ munkálat 2-ik §-a szól, az: miszerint beldolgaikat a’ törvény értelmében magok igazgatják, ’s e’ jogot Iegczélszerübben az általok választott képviselői testület által gyakorolhatják — ezt tekintem, közigazgatási tekintetben a’ polgárság meghatalmazottjának; a másik jog, hogy az országgyűlésre követeket küldhetnek, a’ törvényhozásban részlvehetnek: e’ mindkét jogot tehát az összes polgárság meghatalmazottja által gyakorolja, — a’ a’ közigazgatásra nézve meghatalmazottja a’ képviselő testület, az országgyűlésen meghatalmazottja a’ követ, és igen természetes : hogy ha első tekintetben a’ meghatalmazott választása minden egyes polgárt illet, a’ második tekintetben is minden polgár ugyan e’jogot gyakorolja. De valójában valamint a’ politicai térennem tudok arra példát, hogy hol választók léteznek, nem ezek vinnék végbe a’ választást, hanem ezt másra bíznák: úgy a’ magány életben nem fordul elő, hogy valaki plenipotenliariust azért választana, hogy ez neki plenipotentiáriust válaszszon.— Okul. miért nem akarják a’ követek választását az összes polgárságra bízni, leginkább azt bolhám felhozatni, jelesen gróf Széchen Antal által, hogy veszély nélkül r.em lehet illy nagy mértékben a’ választók számát megszaporítani; minekutána azonban a’ mélt. gróf annak fejtegetésébe nem ereszkedett, hogy miért veszélyes a’ választók száma szaporítása kirekesztőig a’ követek választásására nézve, és miért nem veszélyes ezen választók száma szaporítása a’ képviselő testület választására nézve? fel kell tennem; hogy mind a’ két választásra nézve veszélyesnek tartja a’ választók szaporítását; — ez lévén véleménye, a’ consequentia azt kívánta volna, hogy a’ képviselők választását is ne terjesztette volna ki a’gróf minden polgárra; mert e’ tekintetben aránylag még inkább és rögtön szaporitotta a’ választók számát? mert már ezen országgyűlést megelőző választásokon több városokban a’ követet nem egyedül a’ képviselő testület tagjai választék, hanem ezeken kívül polgárok is részesültek a’ választásban; de nem részesültek még eddig a’ képviselő testület választásában. Ha tehát tart attól, hogy az uj qualificatio szerint húszszor annyi választó választván a’ követet, mint eddig, ez veszélyt szülhetne: még nagyobb veszélyt okozna, ba 30-szor annyi választó fogja választani a* képviselő testület tagjait, tnelly testület eddig ön magát egészité ki; mit nem ellenezvén a’mélt. gróf, vélekedésem szerint önmagával következetlenségbe jött. — Anomáliát látnak abban is némellyek, hogy ba a’ t. RR. a’ képviselő testületre bízták a’ tisztviselők választását; miért nem bízzák erre a’ követek választását is? — Én részemről ebben ugyan anomáliát nem látok, mert a’ közdolgok igazgatására nézve meghatalmazván az összes polgárság a’ képviselő testületet, mivel ezt nagy részben ezen testület a’ tisztviselők által teljesíti, hogy a’ felelőség terhét elvállalhassa, megbizathatik ezen testület a’ tisztviselő testület választásával; de ha azt hinnék a’ mélt. Fö-RR, hogy mégis van ebben anomalia, ennek kikerülésére lehelne a’ tisztviselők választását is az összes polgárságra bízni, — részemről szívesen reáállok. — Ezen okoknál fogva a’ t. KK. és RR. szerkezetét továbbá is fentartani kívánom. Gr. Zay Károly: — Én tisztelt barátom báró Eötvös József állal előadott okoknál fogva pártolom a’ t. KK. és RR. ez ügybeni szerkezetét. De mi a’ választási rendszernek átalakitásátóli félelmet illeti: ha egynéhány ezer polgároknak agitatiójától félünk, ne lépjünk fel mint törvényhozók, mint alkotmányos szabadságunknak a’ szellemi és anyagi önkény elleni védői; hanem huzzunk fel némberi köntöst, és bújjunk a' kályha megé, és szüresöljük kávénkat. Ha illyenektöl irtózunk, hova vonulandunk, ha majd az ellenséges ostor fog palanni? — ha az ellenséges szuronyok csillámlandanak? Én részemről megvallom, megyözödésem szerint, ha a’ t. KK. és RR. e’ pont iránti szerkezete el nem fogadtatik: akkor ezen egész operatum csak íidibusra való, vagy hogy azon utón induljon, mellyen ez árnyékvilágon minden papiros szokott indulni. Mint mondám, pártolom a’ törvény javaslatot. Gr. Berényi János: — Én a’ legtágasabb szabadságnak barátja lévén, az országgyűlésre küldendő követek választását az egész polgárság által kívánom megtétetni. Gr. De la Motte Károly: — Én e’ helyen nem kívánom feszegetni azt: valljon az országgyűlési követeknek jobb-e utasítást adni, vagy azt reájok hagyni, és nem adni utasítást?; de mivel a’ gyakorlat most az hogy utasítás adatik, nem lehel nem osztani, gróf Majláth János Öméltóságának azon véleményét, mellyel az utasítás iránt előadott, és kétségkívül ha az egyes polgároknak adatik a’ választási jog: akkor az utasításadás is bizonyosan in concreto az egész polgárságot illeti, és annak egyenesen be kell folyni az utasításadásba is: mert minden egyes polgárnak, ki részt vesz a’ választásban és utasításadásban, ügyelni kell egyszersmind arra: hogy a’ követ az utasítást megtartja-e vagy sem? és ez, kérdem: hová vezetne? — gyanítom, de positive nem mondhatom. Sok szép theoriákat és javaslatokat hallottam ma, hogy ebből ez ’s ez fog következni; megvallom, hogy ezek mind szép theoriák; én a’ theoriákat tisztelem és becsülöm, de azt hiszem, hogy a’ theoriáknak mindig gyakorlaton kell alapulniok. Ha nézem a’gyakorlatot és históriát, és azt nézem, hogy most mi történik, különösen Francziaországban, melly ország a’ legtöbb próbát kiállotta, és hol annyi számtalan alkotmányokon keresztülmenvén, a' nép egyszer valahára megállapodott; de lesz-e ezen megállapodás állandó vagy sem? a’jó isten tudja! én nem reményiem; azonban I'rancziaországban azt látom, hogy az „égalité és liberté“ eszméjéből oda mentek át, hogy látván, milly káros befolyása volt a’ tömegnek, és milly anarchiát következtetett maga után! — miben állapodott meg Francziaország? hogy minden arondissement választ követet. Ha már párvonalt húzunk a’ között, mi Francziaországban van, és a mi javaslatunk közölt: kétségkívül az abban áll: hogy a’ polgár választja a’ képviselő testületet, a kép\iseló testület pedig választja az országgyűlési követeket. Mindezeknél fogva mélt. gróf Zichy Ferencz indítványát pártolom.
