1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 151. ülés
CM ülés Fő-RR. naplója Majus 20-án 1844. 343 szerkezeiét párlolom, és ö nagyméltóságának javaslatát el nem fogadom; meri bizonyosan ha mindennemű költsé-Bányatörvény, gek nem számíttatnak be, olly crisis alá jöhet a' bányászat: miszerint végveszély és elenyészés érheti; ezen törvény alkotásának pedig föczélja az, hogy a' bányászat minélinkább gyarapodjék. — Mind ezeknél fogva mondom a’ t. KK és RR javaslatát pártolom azon föelvböl kiindulva: hogy a’ statusnak és a’ kir. kincstárnak is főérdekében kell állani a’ bányaművelést előmozdítani, nem pedig e’ tekinletbeni jövedelmét szaporítani. B. Mednyánszky Alajos, nyitrai főispán: — Erre csak azt felelem, mennyiben a’ mostani divatra történt a’ hivatkozás, hogy most ott, hol kimulattatik az, hogy a’bányaművelés haszon nélkül, vagy veszteséggel foly, — bányavám nem vétetik: ez ugyan áll; de épen ez czáfolja meg azt, mit a’ mélt. főispán ur mondott, hogy a’ kincstár jövedelmét szaporítani akarja, hol csak lehet, mert épen ez mutatja, hogy a’ kincstár igazságos elvtől vezéreltetve elállóit attól, hogy bányavámot hasonló esetekben vegyen a’ nélkül, hogy öt a’törvény arra kötelezné. Ezt ö felsége egyedül kegyelménél és jóakaratánál fogva teszi; és nem kétlem, hogy ezt jövendőre is tenni fogja. Máskint áll a’ dolog, midőn törvényes rendelkezés van, és törvényes szabály következtében köveleltetik, hogy a’ bányavám azon esetben, midőn semmi haszonnal, vagy még veszteséggel is jár a’ bányaművelés, elengedlessék, — vagyis inkább a’ bányapolgár olly esetben maga magát mentse fel azon bányavámadástól: és igy ha törvényről nem volna szó, nem volna észrevételem, mert a’ dolognak igazságát elismerém, és a’ tapasztalás is mutatja, hogy ö felsége is elismeri. De most kényszeritöleg lép fel a’ törvény, és azon esetre mind a' két felet biztosítani kell; kérdem: most mi által van biztosítva a’ bányapolgár? ö felsége igazságszeretete általi; de ha ezután a’ törvény fog rendelkezni és a’ bányapolgárt biztosítani, — más részről a’ kincstárt is biztosítani kívánom. ’S igy azt óhajtván, hogy mind a’ két rész törvény által legyen biztosítva, ’s igy ha látni fogja a’ kincstár, hogy a’ bányamüvelö haszonnal nem dolgozik,— legyen köteles öt felmenteni a’ bányavámtól; de a’ bizonyítás módjára nézve legyen biztosítva a’ kincstár, nehogy a’ bányapolgárnak önkényétől függjön. Azért továbbá is fenebbi előadásomhoz ragaszkodom. B. Eötcös József: — Felfogásom szerint igen igazságos Nyitra vármegye főispánja ö nagyméltoságának azon kívánsága, hogy mind a’ kir. kincstár, mind pedig az egyes bányapolgár biztosítva legyen az iránt, hogy a’ törvénnyel visszaélések történni nem fognak, és valamint az egyes polgár egy részről törvény által biztosíttassák aziránt, hogy vesztesége esetében bányavám tőle szedetni nem fog: úgy más részről a’ kir. kincstárnak biztosítva kell lenni az iránt, hogy ha valamelly bánya haszonnal dolgozik, magát ki ne vonhassa a’ vám alól; ez igazságos követelés; de felfogásom szerint — ez megvan; mert hisz arról: valljon veszteséggel dolgozik-e azon egyes bányapolgár, vagy sem, — ítélni fog a’ bíró; de az egyes bányapolgár kénytelen bizodalommal lenni a’ biró iránt, — és kénytelen compromittálni a’ bíróban, hogy igazságosan fog Ítélni; felfogásom szerint azon bírói Ítélet a’kincstári is biztosíthatja arról, hogyha valamelly bányász olly költségeket allegál, mellyek oda nem tartoznak, a’ biró olly költségeket nem fog bányászati költségeknek canonizálni. És igy ezen törvényben tökéletes biztosítását látom mind az egyes polgárnak, mind a’kir. kincstárnak, — természetes nem apodicticus biztosítást, hanem csak ollyat, minőt törvényeink adhatnak, azaz: biróitélet általi biztosítást. Gr. Pálffy József: — Azt tartom, minden törvénynek fökelléke az, hogy igazságos legyen: ennélfogva illegnem foghatom azt, hogy a’ k. kincstár elnöke ö nagyméltósága mikint nem szavazhat arra, mit a’ t. KK és RR előadnak? miután megismerte azt, hogy a’ dolog igazságos, — és hogy ö felsége is olly bányáktól, mellyek haszonnal nem működtek, bányavámot nem szedett: és igy azt hiszem, hogy ö felsége átlátva az igazságot bizonyosan ezen törvényre is reá fog állani, mellyel a’ t. KK és RR előadnak. Én Ugocsa tiszt, főispánjával egyetértek, — és legszükségesbnek tartom, hogy mindennemű bányaköltségek számíttassanak be; mert különben nem lehet kipuhatolni: valljon veszteséggel vagy nyereséggel jár-e a’ bányászat? Egyébiránt a’ t. KK és RR bíróságot is állítanak, melly e’ tárgyban Ítéljen: és igy javaslatukat, mint igazság st és méltányost, tökéletesen pártolom. Gr. Andrássy György, sdrosi főispán: — Az elvnek igazsága felett azt tartom, — mindnyájan egy értelemben vagyunk, — melly ha el nem ismertetnék, az következnék, hogy azon bányász, kinek a’ bányamivelesből haszna nincsen, zsebéből kénytelenittetik a’ bányavámot fizetni, ezt pedig ö felsége nem kívánhatja; és igy csak az elv alkalmazására nézve van kérdés. — Nyílra megye tiszt, főispánja biztosítékot kíván a’ k. kincstárnak, hogy a' költségek azon felszámítása, mellyböl kisüljön, hogy kárral, vagy haszonnal miiveltetik-e a’bánya? úgy történjék, hogy „mindennemű költségek“ helyett „illető költségek“ tétessék. Én megvallom, — bizonyosan bennem van a’ hiba , de ö n. méltóságának nehézségét fel nem foghatom, mert nem tudom: mi költségeket méltóztatik difFicultálni ?; az érez ásványoknak kiásására szolgaló költségeket bizonyosan nem, mert ezek bizonyosan szükségesek; — 2-szor azon költségeket sem diflficultálhatja, mellyek az érez ásványok olvasztására szükségesek, mert midőn a’ bányász az érczásványokat a’földből kiássa, — akkor még semmije sincsen; az érczásványnak vevője nincsen, — ezt még előbb olvasztani kell; és igy az olvasztási költségeket szinte diíiicultálni nem lehet, mert csak akkor tudhatja meg a’ bányász, hogy haszonnal, vagy kárral dolgozik, ha tisztában van nem csak az érez ásványok kiásására, hanem az olvasztásra is fordított költségek iránt is; 3-or: meglehet, hogy talán ö nagyméllósága diíficultálja azon költségeket, mellyek épületekre, olvasztó kohókra, és több e’ félékre fordittatnak; és hogy talán valaki ezreket költött illyes épületek felállítására, midőn tán olcsóbban is lehetett volna azokat felállítani, — ez ismét nem áll: mert feltenni nem lehet, hogy a’ tulajdonos önkárával kívánja megcsalni a’ kir. kincstárt. Vélekedésem szerint világosnak, és határozottnak kell lenni a’ törvénynek, ha azt mondjuk, hogy „illető költségek“, mert nem lesz biró, ki az iránt ítéletet hozhasson. — És igy maradjunk meg a’ mellett, mit a’ t. KK és RR javasoltak. Tihanyi Ferencz, temesi gróf: — 0 nagyméltósága a’ nyitrai főispán az elvnek igazságát nem tagadja, sőt elismeri; hanem annak alkalmazásában — mint azt Sáros megye tisztelt főispánja megjegyzé — különbözik véle-81 *
