1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 151. ülés

344

CU ülés FA-RR. naplója Majus 20-án 1844.

>>|8 ménye a’ t. KK és RR véleményétől. Azt tartom, mintán itt a’ t. KK és RR hivatkoznak a' 44 §-ra, B.njat rv ny meghatározzák a’ beszámítás módját: talán azon észrevételek is, mellyek e’ tekintetben tétel

olt pedigvilágosan meghatározzak a Deszainn«» muuja». *«*«■■ a/.u.i .c, ^ •^■mciueii tételnek, bővebben^,, alkalmasabban akkorra halasztathatnának, midőn a’ 44 § tárgyalás alá kerülend. Egyébiránt kétséget nem szenved, hogy az elv igazságos, hogy az, kinek a’ bányaművelésben vesztesége van, bányavámot ne fizessen; de az sem következik, hogy a’ kir. kincstárnak minden esetre legyen haszna, mert ha természetben adatik az érez, sok érezröl lehet mondani, hogy sokkal több a’ költség, mint a’ valóságos haszon: de az megfordítva is áll, mint azt Ugocsa megye t. főispánja mondá.

g Mednyánszky Alajos, nyilrai főispán: — Gróf Andrássy György ö méltóságának azt felelem: hogy ez mind következése annak, hogy a‘ kir. kincstár természetben köteles a’ bányavámot elfogadni, és pedig mindjárt a’ helyszínén. — kérdem: ha meg nem tud egyezni a’ kincstár a’ bányapolgárral, és amannak kötelessége, hogy a’ helyszínéről vigye el a’ tizedet, azt bizonyosan a’ maga költségén köteles tenni? és azt fel is kell dolgoztatni? mert úgy hagyni nem lehet, a’ mi szinte költségekkel jár; — már jőjön később a’ bányapolgár, és mondja: „én veszteséggel dolgoztam, nekem nem csak hasznom nincsen, de veszteségem voltrkivánom tehát, hogy nekem engedtessék el a’ bányavám, és téríttessék nekem vissza az, mit a’ kincstár nyert azon természetben elvitt érezböl;“ — ekkor a’ bányapolgár nem csak a’ bányavámtól lesz mentes, hanem még aránylagosan a’ költségeket is köteles lesz neki a’ kir. kincstár visszatéríteni, és igy ez kétszeresen meg fog károsittatni. Epen azon számtalan nehézségeknél fogva volt észrevételem azon rendelkezés ellen, hogy már ezenlul a’ kincstár természetben és a’ helyszi— ntti legyen köteles a" bányavámot kivenni.

Gr. Andrássy György, sárost főispán: — Talán ezen elvből nem lehet kiindulnunk; és én abban meg nem egyezem, mit előttem a’ kir. kincstár elnöke ö nméllósága érintett, mert mint fenséges elnökünk bölcsen mondá — a’ bányatörvény Magyarországban mintegy kivételi dolog különös tekintetet kíván, és igy az urburát épen csak jövedelmi forrásnak a' kir. kincstár részéről tekinteni nem lehet. Én ugyan nem láttam a’ kir. kincstárnak számadásait, de merem állítani, hogy talán még is mind a’ mellett az urbura Magyarországban nagy részét teszi a’ kincstári jövedelmeknek, miszerint a’ kir. kincstárnak panasza nem lehet, hogy Magyarországban az urbura keveset hozna be. A’ tized természetbeni megvétele nem a’ kir. kincstárnak, — hanem a’ bányamüvelőnek javára van rendelve, hogy az által az önkénynek ne legyen alávetve, és ezen tekintetnél fogva, miután az urburának természetbeni kiadása, vagy kivétele elhatároztatott, következtetni nem lehet azt, hogy az olvasztási költségeket semmibe ne kelljen venni; mert midőn a’ bánya színhelyén egy tizedét az éreznek kiadja a’ bányamivelö a’ kincstárnak, és a’ bányamüvelőnek 9/0 marad, — még semmije sincs, és azt sem tudja, hogy mije van, és mennyi érczet foglal magában azon ásvány? hanem kénytelen az érez ásványt olvasztó hutába vinni, és csak ott tudja meg, hogy mennyi érez van az ásványban? és ennek következtében tudhatja meg azt, hogy haszonnal, vagy kárral dolgozott-e? és igy az olvasztási költséget az ércz-ásványi költségektől teljességgel nem lehet elválasztani.

Sz-tankovits János, győri püspök: — Sokat hallottam az iránt előadni, mit nyitramegyei főispán ö nméltósága előterjesztett; de azt megczáfolni nem hallottam, mert ö nméltósága előadása olly természetes és világos volt, hogy azt megczáfolni úgyszólván lehetetlen. 0 nméltósága ugyanis azt mondá — : az döbbeni czikkben meghatározva lévén, hogy a’ kir. kincstár köteles legyen az érez köveket természetben elfogadni, azon kérdés áll fen: a1 bánya hoz-e valamit be, vagy sem?; és ha a’ bányász azt mondja, hogy neki kára van, az a’ kérdés: valljon milly költségek számíttassanak ide, hogy megmulattassék, hogy kárral, vagy haszonnal miiködütt-e a’ bányamiivelő ? Ez eddig is gyakorlatban volt, és biróikép intéztetett el, ’s nem hallottam az ellen panaszt, hogy az eddigi elintézés igazságos nem lett volna, és ha elismertetett, hogy a’ bányamiivelő kárral dolgozott, akkor ö felsége kármentesítette öt annyiban, hogy a’ bányavámtól felmentette. — És igy nem tudom, miért nem ragaszkodunk ahhoz, mi a’ dolgot ugyanazon helyben hagyja, miben eddig volt? mert ö nméltósága nem akar változtatást tenni, hanem csak abban a’ helyzetben akarja a' dolgot tartani, mellyben eddig volt. Sokat hallottam olvasztásról, egyről ’s másról felhozatni; azt tartom, ha a’dolgot úgy hagyjuk, mint eddig gyakorlatban volt, a’ bírák Ítélni fognak, és uj rendelkezésnek szükségét nem látom. —

Nádor ő cs. kir. fensége: — Sáros megye tisztelt főispánjának aggodalmát talán eloszlatja azon általános elv, hogy a’ törvénynek mind a’ kél részre nézve igazságosnak kell lenni; mert ha a’ tizednek természetbeni kiadása meghatározhatott — nem értem mikint akarja Sáros megye tisztelt főispánja az olvasztási költségeket is számíttatni ? ezt épen úgy nem foghatom fel, mintha a’ vetés után valaki a’ cséplés költségeit is be akarná számítani; tessék a’ mélt. urnák az eddigi gyakorlatot felvilágosítani.

Gr. Andrássy György, sárosi főispán: — Mi az eddigi gyakorlatot illeti: vidékünkön ugv van, hogy minden bányabirtokos külön számadási könyveket visz, hol az érez ásványokra fordított költségek feljegyeztetnek: és ez az egyik adat; van azután másik könyv, melly hutakönyvnek neveztetik, mellyben bevan írva, hogy N. N. bánya birtokos bevitt az olvasztó hutába ennyi és ennyi érczásványt, és az tartalmazott ennyi érczet, és ez ennyit tesz ki, — ebből lehúzván ennyit tevő olvasztó költségeket marad ennyi „Freigebühr“, mellyet a’ huta az érez ásványok birtokosának kifizet: ez a’ második adat, mellyel előlép a’ bányabirtokos, hogy bebizonyíthassa azt, hogy a’ művelésből haszon, vagy kár következett; különben megfordítom a’ dolgot, és kérdem: hogy kívánja ö nméltósága, Nyílra megye főispánja, a’ tiszta hasznot kisütni, ha az olvasztási költségek be nem számíttatnak?

B. Mednyánszky Alajos, nyilrai főispán: — Azt tartom, mostan a’ szokásra hivatkozni nem lehet, midőn törvényről van szó. A’ mostani szokás szerint akár kárral, akár haszonnal műveli valaki a’ bányát, a’ bányavámot meg kell adni; de később ha azt látja, hogy kárral dolgozik, folyamodik ö felségéhez, és ö felsége igazságszereiét szólítja fel arra, hogy miután képes bebizonyítani, hogy veszteséggel dolgozott: méltóztassék kegyeimé-