1843-1844 Főrendi Napló 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 131. ülés
122 CXXXI ülés Fö-RR. naplója Márczius 27-én 1844. Si k.r v.fo.lörvényszék két senatusra oszoljon el, és igy el lehet fogadni a’ városi szerkezetből a’ 220, 221 és 222-ik szaka»okrendeiésc. gzoj.at ('Köz|iejyeslés). A’ 318, 319-ik §-ra nézve észrevétel nem volt. A’ 320—ik §-ra nézve : Gr. Cziráhj János: — Itt is azon észrevételem volna az előadókra nézve, hogy legalább kettő, vagy négy legyen (Helyes). A’ 321 —ik §-ra nézve: B Majlhényi Antal, Liptómegye főispánja:— Különös eszmének tartom a’ conipromissnmot megszorítani: mert ha nekem akár mi pásztorban van bizodalmám, és azt compromissionális birámnak választom , a’ törvényhozásnak még hatalmában sem lehet ezen bizodalmát korlátozni, és igy azt kihagynám a’ szerkezetből: „hogy a’ kerületi vagy külvárosi alhiróságoknak compromissionális esetekre bíráskodásuk soha ki nem terjedhet“ (Közhelyeslés). — A’ 322-ik §-ra nézve : Gr. Cziráky János: — Mielőtt ezen szakaszra mennék át , elfelejtettem előterjeszteni, hogy egy nj szakasz által megállapítani kell azon elvet is, inelly minden törvényszékeknél divatozik: hogy mennyi tag kívántatik az Ítélethozatalára?; különben megtörténhetnék, hogy három bíró volna jelen a’ törvényszéken, és igy azt vélem: hogy erre nézve kilehet mondani a’ számot, miszerint az elnökön kiviil 4 biró jelenléte megkivánlatik, és ez külön szakaszban volna foglalandó (Közhelyeslés). Gr. Keglecich Gábor, fő-tárnokmester: — Midőn a’ tek. KK és RR a’ szabad királyi városoknak beligazgatása miszerinti elrendezése körül munkálódtak, a’ végeit, hogy ugyan azoknak országgyűlési szavazatok aránya meghatároztassék, a’ kitűzött czéloktól véleményem szerint néminemiiképen eltérlek az által, hogy itten és e’ helyen már nem csak az első városi biztosságról, hanem az ottan eldöntött pereknek hova és melly bíróság elibe leendő feljebbviteléről is rendelkeztek, egyszersmind pedig a’ városi rendes és törvényes feljebbviteli törvényszéket — l. i- a’ tárnokszéket — minden megfontolás nélkül megszüntették. Már mi vezérlelte legyen a’ tek. KK és RRet ezen határozatra, őszintén megkell vallanom, én nem vagyok képes felfogni: mert bár mi szempontból is tekintsem én a' tárnokszéket, annak illy rögtöni eltörlésére semmi legkisebb okot sem tudok feltalálni — meglévőn arról győződve, hogy a' törvényhozásnak bölcseségétől azt kell fellennem, hogy soha az olly régi törvényes intézetet, mellynek jótékonyságát a’ százados tapasztalás tanúsítja, más újakkal mindaddig fel ne cserélje, inig azoknak a’ polgári élet kifejtésére káros hatásukról meg nem győződik. Ez tehát igy lévén — a’ t. KK és RRnek ebbeli határozatok igen meglepő vala én reám nézve. A’ tárnokszék egy olly intézet, melly a’ sz. kir. városokkal egykorú és a’ melly azon eszmén alapult, hogy a’ hasonlók parium általi itéltetésnek elve a’ k. városokra nézve is divatozzék — és nem csak az első bíróság előtt, hanem a’ feljebbviteli perekben is; de tovább azt sem mellőzhetem, hogy a‘ tárnokszéknek fentartását azon egyébiránt igen kedvencz eszme — t. i. a’ bíráknak választása — is igen kívánatossá teszi, — de a’ mi leginkább igényli azoknak további fenállását, az az én vélekedésem szerint főleg abban gyökeredzik, hogy a’ kir. városokból a’ tárnokszékhez küldeni szokott egyének, a’ sz. királyi városokban szolgálva azokban nevelkedve, a1 polgári viszonyokban jártassak lévén — ezen viszonyokat szemek előtt tartván — az igazságot is könnyebben napfényre hozzák, — melly körülmény szülte a’perlekedőknek a’ tárnokszéki ítéletek iránti bizodalmát olly annyira, hogy azokban megnyugodván, a’ feljebb vitellel ritkán szoktak élni, mert bizton merem állítani: hogy általánosan véve 100 megvizsgált perre 30 feljebbvilelnél alig lehet többet számítani, a’ hétszemélyes táblához pedig feljebb vitt 100 tárnoki ítéletek közöl alig változtatik meg 10 vagy legfeljebb 20. Különös figyelmet érdemel egyébiránt azon környülállás is, hogy a’ tárnokszéken való bíráskodás által a’ tárnoki városok rendes törvényes eljárásaikra és a’ jogosság tisztább felfogásának körükbeni elterülésére nem csekély befolyás gyakoroltatok: mert a’ városi körökből kiküldött bírák a’ tárnokszéken, a’ hol az egész ország különböző részeiben lakozó polgároknak különbféle ügyes bajaik felett szigorú vitatkozások támadnak, sok uj ismereteket és tapasztalást szereznek magoknak, mellyekkel felruházva visszatérnek hónukba, a1 törvénykezésben jobb rendet hoznak, és azt az egyébkint egymástól távol eső viszonyokban és a’ tárnokszéken kifejlett elvek szerint egyenlővé teszik. Mind ezeket tehát méltó figyelembe vévén, a’ t. KK és RR e’ jelen intézkedésökben nem osztozhatom, és ezeknél fogva sőt teljes benső meggyőződésemből is az ellen szavazok (Helyes). B. Majthényi Antal, liptói főispán: — Midőn a’ kir. városok tökéletes coordinatiója van elöltünk, — midőn jelesül a’ városi bíróság hatáskörének szabályozásáról van szó, nagyon a’ maga idején és helyén találom megemlíteni, hogy a’városi törvényszék által megítélt perek feljebbvitel utján hova menjenek? Mi a’ tárnoki ’s k. személynöki székeket illeti: azok egy felette anomalus állásnak képét idézték mindig elömbe; én a’tárnoki és kir. személynöki székek között azonban nagy különbséget látok. A’ tárnoki székben feltalálhatok mégis a’ bíráskodás és a’ perlekedők megnyugtatására szolgáló azon kellékek, mellyek a’ szeinélynöki széknél egyáltalában hiányzanak. Amabban ugyanis a’ polgárok bizodalma ülteti polgártársaikat az itélöszékekbe, és ez által a’ judicium parium elve, és egyszersmind azon megnyugtatás is utol van érve, mellyel lelnek a’ perlekedők, ha ügyeik némikép a’ közbizodalom által választott bírák által ítéltetnek, — innen feljebbvitel van a’ hétszemélyes táblához; de a’ kir. személynöki széket egyátalában felelte hiányosnak tartom, mert az a’ bírói itélöszéknek egyik kellékével sem bir, miután az egész itélöszék alakítása egyesnek önkényére van bízva, — nincsen bizonyos bírája, és mi még a’ legnagyobb képtelenség: ezen egyes akarata szerint alakított ilélöszéktöl még feljebbvitel sincs: ez tovább igy nem maradhat, és igy részemről a’ t. RR szerkezetét, miszerint a’ tárnoki és személynöki székeknél Ítélt perek a’ Curiára vitessenek feljebbvitel utján, elfogadom. — De más részről, miután itt azt látom, hogy a’ Curia olly annyira megvan
