1843-1844 Főrendi Napló 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1844 / 89. ülés
LXXXIX. ülés Fő-RR. naplója Január 30-án 1844. 49 a Fömegyék együtt csak tiz szavazattal bírnak, kérdem a' méllóságos Fö-RRket.: mondhatta e volna a'választmány, Táróméin hogy a’ régi szokásánál megakar maradni akkor, midőn javaslata szerint a’ bán jogainak illy megszorítását inditványozá? — midőn azt javasolja: bogy az egyes vármegyék együttvéve ezenlnl annyi vokssal bírjanak, mennyivel,1,k >**"«•“> minden püspök, várasok, főispánok, banális convocatnsok együttvéve bírnak? Ha a’ nemesek eddig individuálisRBrhhm * vokssal nem bírtak, akkor a’ választmány, midőn a’ vármegyéknek szintén annyi voksot javasol, mennyi vokssal bir a' convocalus, a’ banális jogokat annyira megszorította, mint sóba elnöki jogok egyszerre meg nem szorittallak még, ’s akkor javaslata jó ’s czélszerü talán, de bizonyára nem a’ régi szokás megtartása, hanem valóban a’ leglényegesebb újításoknak egyike. — Végre 4-er: a’mi engem leginkább nézetemben megerősített, az a’bán ö nagyméltóságának eljárása a’ gyűlés alkalmával; — az mondatik, hogy a’ horvátországi nemeseknek individuális voksolási joguk nincsen, — hogy a’ lurmezei nemesek e’ szerint a’ zágrábi országgyűlésben nem tekintethettek szavazóknak, hanem csak publicumnak. Már ha a’ lurmezei nemesek publicumával egyének nem voltak, miért oszlaltatolt el tehát az ülés? — soha sem hallottam még esetet, hogy elnök azért, mert a' publicum magát rendetlenül viselte, a’ gyűlést oszlatta el, és nem inkább a’ publicumot parancsolta ki azon perczben, midőn bán ö nagyméltósága a* helyeit, hogy a" lurmezei nemeseket kiküldötte volna a’ teremből, a’gyűlést oszlatta, — mondom azon pillanatban bán ö excellentiája a’ lurmezei nemesek jogát elismerte. — Ezen okoknál fogva teljes meggyőződésem szerint azon tények, és jogkövetelések is, mellyekre a’ tekintetes Rendek kivánaljokat alapítják, legalább annyira bevannak bizonyítva, hogy a’ horvátországi nemességnek szavazási jogára nézve senki közölünk elhatárazoltan nem állíthatja: hogy e’ jogok nem létezlek. — A" tekintetes KK. és RRnek tehát tökéletesen joguk volt, sőt szent kötelességüket leljesilék akkor, midőn halárazotlan nem nyilatkozva e’ tárgy iránt nem mondva ki azt: hogy a’ Horvátország követei törvénytelenül választattak — semmi mást nem kivannak, minthogy nj tartományi gyjilés tartassák, mellyben Horvátország maga határozza el: akarja e tovább is követeknek tartani azokat, kik Horvátország megbízó leveleit elönnitatták, vagy sem? De abstrahálva a’ turmezei esettől, ha az nem is feküdnék előttünk, azt hiszem: ba valaha, most itt van azon pillanat, hol a’ magyar-országgyülés szent kötelességét teljesiti, midőn ö Felségét kéri: hogy azon módhoz nyúljon, melly talán Horvátországnak kibéküléséhez utat nyithat. A’ ki hazáját szereti, kinek a’ monarchia jövendője, mint olly valami, mi a’ civlisatio fenállásának conditio sine qua non-ja, szivén fekszik, az nyugalmasan nem láthatja azon ingerültséget, melly Horvátországban Magyarország ellen létezik. Távol legyen tőlem , hogy én azon jeleneteket , mellyeket Horvátországban látunk , a’ horvát nép többségének tulajdonítanám; meggyőződésem szerint azon nemzet, melly századokon keresztül bajt és örömet velünk egyformán osztott, — azon nemzet, mellynek nagy férfiai ugyan azok, kiket mi tisztelünk, — azon nemzet, mellvet múltja hozzánk lánczol, és mellynek minden józan reménye Magyarországgal való összekötetése által föltételeztetik, — azon nemzet — mondom — méltóságos Fö-RR.! nem lehet ellenséges indulattal a’ magyar iránt, ’s bár mennyi lárma emelkedik a’ Száva partján ellenünk, az egy factiosus minoritásnak zabolátlan kicsapongásainál nem egyéb; de hogy ezen minoritás létezik, hogy midőn a’ magyar név és nemzetiség szent koronájának egyik tartományában gúny dalokkal ílletletelt, — midőn a’ nemzeti lobogó helyébe nj czímer szegeztetik ki, — midőn maga a’ horváth népnek neve illyr nemzet nevével cseréltetik fel, mellynek improvisált patriotismusa inkább a’ magyarnak gyiilölésében, mint valaminek szereidében áll, — midőn mind ezek történtek kérdem: maradhatunk e mi nyugodtan fökép akkor, midőn teljes meggyőződésünk szerint elmondhatjuk: hogy mind ezen bajoknak egyálaljában okai nem mi vagyunk?!— Jól tudom méltóságos Főrendek! hogy sokan vannak, kik a’Horvátországban történteket reactionak szokták nevezni, ’s fökép az illyr pártnak vezetői visszatolásnak szívesen nevezik azt, mit másképen védelmezni csak ugyan nem tudnak. De méllóságos Főrendek! nézzük Horvátország állapolját, és kérdezzük: valljon Horvátországban azon ingerültségnek, melly ellenünk létezik, oka csak ugyan visszatorlási vágy lehel e?—Horvátország, melly ugyan azon alkotmányt élvezi, municipális jogaira hivatkozik, és ezen municipalis jogok, mellyeket még soha a' pacla conventák elömutalásával be nem bizonyította, a’ magyar-országgyülése állal respeclállalnak, — a’ horvátok Magyarországnak minden hivatalait viselhetik; ellenben Horvátországban vannak hivatalok, mellyekre magyarok számot nem tarthatnak; Horvátországnak minden lakosai Magyarországnak minden vidékét lakhatják, és nincs hazánkban egy talpalatnyi föld is, mellyel hórvát meg ne vásárolhatna, mellyrc le nem telepedhetnék; ellenben négymillió magyar Horvátországban birlokszerzésre képtelen; kérdem énekkora’ méllóságos Főrendektől: ki szólhat elnyomásról?— hollebet helye a’ visszatolásnak? midőn ezen összehasonlításból kitetszik, hogy Horvátorzság több, Magyarország pedig kevesebb jogokkal bir; — én azt hiszem: hogy Horvátországban a’jelenleg mutatkozó ingerültség visszatolásnak nem neveztethetik, ’s épen azért kettős kötelességünknek tartom a’ tagadhatlan ingerültség valódi okát kikutatni,— szükség hogy Horvátországgal egyszer valahára tisztába jöjünk,— hogy tudjuk mik a' horvát nemzetségnek igazságos kivánalai, ’s hogy ezeknek teljesítése által a’ közöttünk létező viszongásoknak valahára véget vessünk; mivel pedig ez nem történhetik másképen, mint ba a’ horvátországi gyűlésnek összehívása által e’ tisztelt nép többségének alkalom nyujtalik kivánatainak kimondására; ’s mivel ismerve lévén e’kivánalok, a’ magyarnemzet bizonyosan nem fogja legkisebb részét is megtagadni annak, a' mi önlélével, ’s függetlenségével ellentétben nem áll: — örömmel járulnék a’ tekintetes Rendek kívánaténak pártolójához — a* mint mondám még akkor is, ba a’ jelen lurmezei esel azt elkerülhellen szükségessé nem teszi. — Egyébiránt megvallom, a' mint a’ kérdés most áll, némelly előttem szólóknak véleményét nem egészen fogom fel. Ugyan is gróf Zichy Ferencz azt mondja: hogy Horvátországnak állapotja szerencsétlen, — hogy Horvátországban ingerültség létezik, — itt valamit kell tenni, ’s mindenesetre fel kell szólítanunk a’ tekintetes KK. és RRkct: hogy mind azokat, miket a horvát mozgalmak iránt tudnak, ezt hozzá adván — az egész tárgygyal együtt ö Felsége éli be terjesszük (közbeszól gróf Zichy Ferencz: „én átalános felírást mondtam minden egyes esetekre való hivatkozás nélkül,,): engedőimet ké- Fö-Iiendi Napló III, köt. ^
