1843-1844 Főrendi Napló 3. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 81. ülés
29 LXXXI. ülés Fö-RR. naplója. December 7-én 1843. Kiss Pál, tcngermelléki kormányzó: — Én a’ dolog érdemére nézve az igen tisztelt csanádi püspök indítványával egyetértek, mert szinte azon értelemben bátorkodtam a’ minapi alkalommal felszólalni. Mi a’ dolog formáját illeti: mihelyt ezen mélt. tábla többsége úgy van meggyőződve, miszerint ezen tábla állása és méltósága azt kívánja, hogy a' KK. és RR. utóbbi észrevételeire felelet adassék, nekem részemről azon szempontból indulva ki, mikép ezen mlgos táblának állása azt kívánja, hogy végzéseire nézve kellő igazolását megtegye, még pedig mind múltra, mind jövendőre nézve, ez ellen nincs ellenvetésem; de más felöl megvallom: hogy igen tudom méltányolni e’ tábla némelly nagy érdemű tagjainak azon észrevételét, hogy jelen stádiumában a‘ dolognak az igerültséget lehetőkép kikerülni kívánják; azonban e’ tekintetben nem hiszem, hogy ha az észrevételek egyszerűen és igazán tétetnek, a’ KK. és RRnek azok ingerültségre okot szolgáltassanak, miért ne lehetne tehát igy mondani: uraim! miket mi mondottunk, ezek és ezek, illy és illy értelemben veendők. Azt teszem fel a' KK és RR. belátásától és igazságszeretetétöl, hogy az náluk ingerültséget okozni nem fog, és igy lévén meggyőződésem a’ dolog formájára és modorára nézve a’ csanádi püspök ö n. méltóságával azon értelemben, mint azt országbirája ö n. mlga bővebben kifejezni méltóztalott, részemről egészen egyetértek. — B. Rédl Imre: — A’ dolog érdemére nézve úgy látszik, hogy a’ m. Fö-RR többsége csanádi püspök ö n. méltóságának előadását fogadja el: én is részemről ezen többségnek hódolván, főként azon fontos okokból, mellyeket ö n. méltósága előhozni méltóztatott, előadásához járulok. Mi pedig azon kérdést illeti: hogy mikint történjék az izenet — szóval e vagy Írással? és tétesseneke némelly észrevételek? azon véleményhez csatlom magamat, melylyet mélyen tisztelt országbirája ö n. méltósága igen bölcsen méltóztatott előadni, annyival is inkább: mivel ezen tábla méltósága azt kívánja, hogy semmiféle rágalmazó szemrehányások rajta ne maradjanak felelet nélkül. Nem tartok álló, mit itt felhozalni hallottam, hogy ez által talán hosszabbittatik e’ tárgynak bevégzése, és a’ tek. KK és RRujra ismét arra felelnének: mert azt hiszem, ha úgy, mint azt az országbirája ő n. méltósága előadni méltóztatott, röviden és öszin'én kimondatik a' válasz üzenetben, bizonyosan a' tek. KK és RR. annyival kevesebbet fognak felelni, mert máskép épen azon hibába esnének , mellyeket reánk ruházni akartak. Gr. Zichy Olló: — A’ csanádi püspöknek indítványát elfogadom, ’s hogy a’ RRnek szóval vagy Írásban fejezzük ki izenelünket, azt mindegynek tartom. — Azon absolut többség jeles példáját, mellynek consequentiájaért gr. Cziráky János hathatós szót emelt, úgy hiszem, nem csak jövő de jelenkorunk is köszönettel fogadja: — mert e* példa által a’ nemzet előtt tisztára fejtetett az, miszerint jövendőben a’ főrendi tábla vétóját az ország ne vegye komoly oldalán, mert ha 3, 4 üzenet váltatik a'Rendekkel, végre mégis az 5-ben elfogadíatik az, mi az előbbiekben megtagadtatok! — B. Majthényi László: — A’ dolog érdeméhez nem szólok, mert véleményemet már kijelentettem, és látván az eddigi előadásokból, hogy kisebbségben maradok, miután a’ tanácskozás ezen stádiumában a’ vélemények változtatásához senkinek, de nekem legkevesbbé lehet reménységem, újabb okokkal a’ inéit. Főrendeket untatni nem fogom; kénytelen vagyok azonban a’ temesi főispán és gróf előadására megjegyezni, hogy Lipfóvármegye főispánja a’ szóbeli üzenetben semmi Acbillest nem helyheztet. Én az ö előadásában és az ellenvéleményben azon ultima dif— ferenliát látom, hogy az üzenet akár írva, akár szóval történjék az, semmi czáfolatokba ne ereszkedjék, ha nem szavazott is rövideden, a’ mélt. Fö-RR. megegyezését jelenti ki, és miután a’ mélt. temesi gróf in merito szinte illy értelemben nyilatkozott, annak bővebb bebizonyítására, hogy érdemileg véleményünkben különbség nincsen, az ö előadását elfogadom. Gr. Andrássy György, sárost főispán: — A’ dolog érdeméhez szólani nem kívánok, egyedül a’formára nézve szólok. A’ mai ülésben felhozoltak oda vezetnek, hogy mind azokat kívánjam az izenetbe tétetni, és pedig írásban, mit országbirája ö nagy mélt. javasolt: ezt kívánja ezen tábla függetlensége, azt kívánja a’ méltányosság. B. Barkóczy László, székes-fejér vári megyés püspök: — Ila jól felfogtam a’ többség véleményét, magára a’ tárgy érdemére nézve különbség nincsen, csak a’ formájára nézve, t. i. valljon csanádi püspök ö nagy mlga indítványa szóval, vagy pedig Írásba foglalt izenet által adassék a’ tek. KK. és RRnek ludlokra? ebben forog a’ kérdés. Egyébiránt a’ tek. KK. és RR. a’ m. Fö-RR. tetszésére hagyják a’ t. KK. és RRnek a’ jelen izenetbe foglalt újabb szerkezete és elsőbb javaslata között, mellyet e’ nagyméllóságu táblának a’ tek. KK. és RR. elibe terjesztettek, a’ választást; én inkább az utóbbit kívánom elfogadni, és ha jól felfogtam csanádi püspök ö n. méltóságának indítványát, csak ugyan ö is kiemelte azt, hogy óhajtja a’ tek. KK. és RR. első szerkezetét. Egyébiránt ö n. mlgának a’ többire nézve is előadását pártolván, kívánom, hogy ezen izenet ne puszta szóval, hanem szokott módon írásban történjék. Magyarnyelv és nemzetiség iránt 5—ik ize nete a' RRnek B. Szaalhausen Leopold: — Én is barátja lévén a’ közeledésnek és egyességnek, csanádi püspök ö n. méltósága előadását elfogadom azon felvilágosítással, mellyet általam igen tisztelt országbírója ö n. méltósága tett, és ezen modorban kívánom a" tek. KK. és RRhez az izenetet átküldeni. B. Majlhényi Antal, liptói főispán: — Ki közelebbről ismer, tudja milly határtalanul tisztelem én ö excját az országbiráját, ’s igy reárn nézve valóban individuális calamitas ö excellenliájával egy vélekedésben nem lehetni; melly calamitásl csak annak értése enyhíti valamennyire, miszerint ö exjának is az a’czélja, hogy ingerültségre vagy a" tárgynak késedelmezletésére adandó válasz üzenetünk állal ok ne szolgáltassák. Egyébiránt most is azt hiszem, hogy megegyezésünk kijelentésén kívül — a" mi akár írásban, akár szóval történhetik — semmibe másba bele ne ereszkedjünk, mert azokat a’ mikre czáfolólag felelnünk lehetne, ollyanoknak látom, a’ mellyekre vagy semmit, vagy olly erőteljes visszalorló modorban kellene felelnünk, a’ mit a’ tek. KK. és RR. szó nélkül nem hagynának, ’s így egyrészről az ingerültségei nevelhetnék, más részről a’ tárgynak felküldését hátráltathatnák, kivált ha ollyauok jönének elő, a’miket ismét nekünk hallgatással elmellözni nem lehelne. Ha Horvátországnak érdemes követe csak Fő-Rendi Napló III. köt. 8
