1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 50. ülés
40 L. ülés Fő-RR. napló. Sepleinber 26-án 1843. Vegycsháias-megegyeztek abban: bogy a’ legfelsőbb helyre felterjesztett ama törvényjavaslatból, hogy a’ vegyesházasságok a’ 'mcgia-'ííjlis'5vőlegény lelkipásztora előtt köttessenek, ezen szavak: „egyházi szertartásaik szerint“ kihagyassanak. Valóban primásikörié-egyeztetni nem tudom, hogy minekutána a’ múlt országgyűlésén a’ tek. KK. és RR. maguk elismerték: hogy egybreve ’s kir.házi szertartások iránti intézkedés nem a’ polgári törvényhozás, hanem az illető egyházak hatalma köréhez tartozik, «’'Rendekíic-roost niég is a’ tek. KK. és RR., mint polgári törvényhozók, az egyházi szertartásoknak a’ vegvesházasságoktul ncic és tor- megtagadását sérelemnek tekintvén, e’ tárgyban felirási javaslatot a’ n. mlgu Fő-RRkel közlöttek. A’ mondottak\enjjavasiaiH. ^ ön^nt következvén: hogy a’polgári törvényhozás az egyházi szertartások iránt nem rendelkezhetik, bizonyára neki joga nem lehet, hogy azokat akár áltáljában, akár a’ házassági kötésnél követelhesse; és ha még is azokat követeli: akkor a’ calh. vallás szabad gyakorlatát gátolja; mert a’ vallás szabad gyakorlatának lényegéhez tartozik az egyházi szertartások iránti rendelkezés, valamint ezt protestáns atyánkfiái is kijelentették ama folyamodásukban, mellyel 1781 évi április 29-én József császárnak bemutattak, és Valch göttingai professor a’ lemgói sajtó által 1782—ik évben közrebocsátott. De lássuk, valljon alapos e a’ mit a’ tek. KK. és RR. erőségül felhoznak: házassági kötéstől, mellyet az egyház szentségnek hisz, a’ vallás szolgái a’ szokolt szertartásokat meg nem tagadhatják.“ Melly okoskodást azzal nem tudom egyeztetni, a’ mit a’ tek. KK. és RR. felírásukban mondanak, hogy t. i. ők a’ polgári törvényhozás köréhez nem tartozó hittani vitatkozásokba bocsátkozni nem akarnak. Mert midőn igy okoskodnak: a’ házassági kötés szentség, tehát a’ vallás szolgái attól a’ szokott szertartásokat meg nem tagadhatják: bizonyára a’ hittani vitatkozásokba bocsátkoznak, mert attól tartanak, hogy ha a’ házasság egyházi szertartások nélkül köttetik, az nein lészen szentség. Ennek fejtegetésébe nem ereszkedem, mert akkor a’törvényhozás köréhez nem tartozó hittani vitatkozásokba ereszkedném, csak röviden azt jegyzem meg: hogy valamint a’szentségnek kiszolgáltatása, úgy annak elhatározása is: melly esetekben a’ vegyesházasságok megáldassanak, mellyekben nem? kizárólag az egyháznak joga. Mi a’szentségek kiszolgáltatásának, valamint az egyházi szertartásoknak rendjét és módját hitünk elveiből, és egyházunk szabályaiból merítjük; ezek szolgálnak nekünk sinormértékiil, nem pedig a’ polgári törvényhozás rendeleleí, vagy az országgyűlésnek határozatai: mert az országgyűlés nem zsinat és nem is az ö köréhez tartozik az egyházi szertartások iránt rendelkezni; nincs is joga követelni: hogy mivel a’ házasság szentség, tehát a’ vallás szolgái a’ vegyesházasságokat egyházi szertartások által ünnepélyesiteni kötelesek. Azonban vizsgáljuk meg a’ mit a’ tek. KK. és RR. továbbá felhoznak: nhoyy midőn a' törvény azt rendeli: hogy a’ vegyesházasságok az illető cath. lelkipásztor előtt köttessenek, azokat egyedül polgári kötéseknek nem tekintette, és igy a' cath. lelkipásztor egyedül világi tanúnak nem nézhette, mert a’ polgári kötés polgári hatóság előtt köttetik, és annál a’ cath. lelkipásztor jelenléte szükségtelen volna.u Valljon azon esetben, ha a’ házasság csupán polgári kötésnek tekintetnék, czélirányos volna e: hogy, a’ polgári hatóság előtt köttessék? ennek (aglalatába nem ereszkedvén, ez iránti észrevételeimet elmellözüm; de az csak ugyan kétséget nem szenved: hogy arra, miszerint a’ házasság nem csak polgárilag, de egyházilág is érvényes legyen szükséges, hogy a’ triedenti zsinat határozása szerint a1 házasság az illető catholicus lelkipásztor előtt köttessék. Ezen szempontbnl az 1791—diki törvényhozás a’ vegyesházasságoknak nemcsak polgári, de egyház, érvényességét is biztosítani kívánván, azt határozza: hogy a’ vegyesházasságok az illető cath. lelkipásztor elöti köttessenek. A’ cath. lelkipásztornak a’ házassági kötésnél jelenléte nemcsak nem fölösleges, hanem szükséges, mert épen ez, valamint minden más, úgy a’ vegyesházasságot is érvényessé teszi. Nem alapos tehát azon állítás: hogy az 1791-iki törvényhozás már azon rendeleténél is, hogy a’vegyesházasságok az illető cath. lelkipásztor előtt köttessenek, megkívánta, hogy ezek az egyházi szertartások által ünnepélyesittessenek. Valamint pedig a törvénynek ama rendeletével, hogy a’ vegyesházasságok mindenkor az illető calh. lelkipásztor előtt köttessenek: úgy azzal sem, melly a’ vegyesházasságok akadályoztatását tiltja, körleveleink össze nem ütköznek. Az áldás és egyházi szertartások megtagadása csak azon esetben a’vegyesházasságoknak akadályaúl tekintethetnék: hogy ha áldás és egyházi szertartások nélkül érvényes és törvényszerű házasságot kölni nem lehetne, vagy mi a' lelkipásztorokat, kiknek jelenléte a’házassági kötést érvényessé teszi, eltiltottuk volna attól, hogy ö előttük vegyesházasságok ne köttessenek; hogy ez nem vala: azt már körleveleink tartalma bizonyítja, hol ekképnyilatkozunk: „ISeque quis existimet illam legis dispositionem, qua mixtis matrimoniis impedimenta in contrarium ponere quocunque sub praetextu cautum est, infringi, non enim impeditur ullus, quominus etiam in casu, quo absque cautelis per Ecclesiam catholicam requisitis matrimonio mixto se illigare vult, si aliud non obstet canonicum impedimentum, nuptias tales coram parocho proprio in forma per concilium Tridentinum praescripta inire, atque matrimonium omni sub respectu validum, et ratum inire possit.“ A’ lelkipásztoroknak pedig következendöket meghagytuk: „si desponsi proposito suo (absque cautelis per ecclesiam catholicam requisitis) matrimonium secum ineundi perseveranter insisterent, declaret parochus se a nuptiis his benedicendis, et quocunque ritu sacro communiendis Ecclesiae catholicae tege et doctrina prohiberi, nequaquam tamen impediri a se posse, quominus legi patriae satisfiat, Udem proinde desponsi suum in matrimonialem conjunctionem consensum coram ipso, et duobus testibus declarare, hacque ratione validum et ratum matrimonium inire possint.“ A’ vegyesházasságok tehát körleveleink és rendeleteink állal nem akadályoztatnak; ez annyival bizonyosabb, minthogy áldás és egyházi srerlarlások nélkül is folyvást vegyesházasságok köttetnek. Illy módon, midőn mi azt, a’ mit a’polgári törvény a’vegyesházasságok iránt határozott, szorosan megtartatni rendeltük, és intézkedéseinket egyedül az áldás és egyházi szertartásokra, tehát olly tárgyra, melly kizárólag az egyházi hatalom és nem polgári törvényhozás köréhez tartozik, szorítottuk, kérdem: valljon vádoltathatunk e joggal, hogy honi törvényeket sértettünk, azok fölötti állást magunknak igénylettünk, és a’ törvényhozás jussaiba vágtunk? — Ezen vádnak alaptalansága behizonyitatván, átmegyek azon vádnak mezejére, melly a’ felirási javaslatban ellenünk felhozalik. Védőitalunk: hogy a’ törvény iránti tiszteletet megsértettük, mert
