1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1843 / 50. ülés

47 a' vegyesházasságok ml szigorúan és kárhozfalólag nyilatkoztunk, és a’ vallás szent nevében a' törvény rendele- VegyeshíM. - téré a’ bűnnek bélyegét nyomtuk. Nagy mélt. Fö-RR! a’ cath. egyház a’ vegyesházasságokat, kivált ha azok min-sagok’ aldi* den óvások, és föltételek nélkül köttetnek, soha nem helyesletfe, valamint azt a’ sz. atyák nyilatkozatai, az egy-pr^Äu­­házi zsinatok végzései, és azoknak, kik az Istentől az egyház közép pontjává, é$ az egész világban kiterjedt cath breíe páPkir. szentegyház látható fejévé rendeltettek, határozatai nyilván tanúsítják. Mit már a’ cath. egyház nem helyesel, azt mi, kiknek legszentebb kötelességök az anyaszentegyház hitelveihez és szabályaihoz hiven és szorosan ragaszkod- DeTMé* ni, jóvá nem hagyhatjuk. Vagy talán egyházunk védlöje az apostoli király által kormányzott honban tilos már a^venyjl,vasla'a­­cath. egyház a’vegyesházasságok iránti elveit nyilvánítani, főpásztori kötelességünket teljesíteni, egyházi hatal­munk körében intézkedni, és egyházi eszközökkel elhárítani azt, a’ mi a’ cath. egyház fenállását veszélyezteti? — Ha ez tilos lenne : ellenkeznék az a’ cath. vallás szabad gyakorlatával, és egyházunk ama állását, mellyet e’ hon­ban ősi alkotmányunk biztosít, megrendítené. Vagy talán csak mi nem helyeseljük a’ vegyesházasságokat? — nemde maguk protestáns atyánkfiái is azokat ellenkezik. Nem ismétlem azokat, mellyeket méltóságos gróf Majláth János felhozott, nem hivatkozom a dotrechli zsinatra, melly a’ lelkészeknek parancsolja: hogy a’ vegyesházassá— góllal a' mennyire lehet gátolják. Elmellőzöm a’ párizsi zsinatot, mellyben «’ reformátusok magukat esküvel leköte­lezték: hogy catholicusokkal nem csak házasságra nem lépnek, de még a’ catholicusok menyegzőin vendégül mégsem jelennek. Nem sorozom elő azon külföldi és honi protestáns tudósoknak — kiket mélt. gr. Majláth János nem érin­tett, úgymint: Beza, Buliinger, Zepper, Gerhard és a’ honiak közül Nánási Istvánnak és Klein Sámuelnek szavait, csak egyedül azt kérdem: melly oknál fogva protestáns atyánkfiái a’ vegyesházasságokat ellenzették?; erre meg­felelnek maguk a’ protestáns tudósok, kiknek nagy tömegéből csak Zeppernek szavait idézem. Ö Mózes törvé­nyeit magyarázván, értekezik a’ vegyesházasságokrul, és ezek kötésére megkivántató föltételekről, és óvásokrul, azután igy nyilatkozik: ki föltétien házasságra más hitsorsossal lép, az súlyos vétket köret el, mivel lelkiüdvös­ségét veszedelemnek teszi ki és egyszersmind megmutatja, hogy azzal keveset gondol. Földért eladja az eget, a’ testért koczkáztalja a' lelket, szintúgy mint Essau egy tál lencseért átengedte előszülötti jogát. De még gyerme­keinek lelkiüdvösségét, és helyes nevelését veszélyezteti, a' jámborokat botránkoztatja, és alkalmat szolgáltat, hogy az Isten neve káromoltassék.“ Ezt nem egy cath. főpap, hanem a’ herhorni protestáns lelkész Zepper mondá! — De talán az csak ö magány nézete volt? — koránsem, mert ezen véleményben vele a’ legjelesebb protestáns tu­dósok, úgymint: Gerhard, Carpzov, Danhauser, Martyr Péter, és több mások osztoztak. Vagy talán csak a’ haj­­dankornak szüleménye vala: hogy a’ protestáns tudósok a’ vegyesházasságokra a’ bűnnek és botránynak bélyegét nyom­ták? de a’legújabb időkben is roszalják a’protestánsok a’ vegyesházasságokat! Nem ismétlem azokat, mellyekmár felhozattak, nem idézem a’ protestantismus érdekében Ilarlesztől erlangi tanítóiul közrebocsátott folyóiratot, melly körleveleinknek védirata; hivatkozom egyedül Ammonra, szászudvari főszónokra, ki a’vegyesházasságokrul igy nyi­latkozik : Wohl bleibt jede gemischte Ehe ein sittliches Wagnisz, und ohne Nachtheil des ganzen könnten die gemischten Ehen ganz tcegbleiben, und aus den Kirchenlisten gestrichen werdend A’ nagytekintélyű Ammon a’ vegyesházasságo­kat erkölcsi merénynek nevezi, és nyíltan kimondja, hogy' azok az egésznek kára nélkül elmaradhatnának, és az egy­házi könyvekből kitörültethetnének. Ezeknél fogva kétséget nem szenved, hogy protestáns alyánkfiainak nézetei szerint is a’ vegyesházasságok bünveszéllyel járnak; már pedig mind a’ természeti, mind isteni törvények tiltják: hogy senki magát vakmerőén a’ bűn veszélyének ki ne tegye; ki ezt teszi: az (a’ mint protestáns atyánkfiái néze­teikből is önként következik) megszegi a’ természeti és isteni törvényeket. Ez szolgáljon védpaizsul azok ellen, kik körleveleink fölött a’ kárhoztatás pálezáját eltörik, mert azokban ezen szavak olvastatnak: Exploratum est catholicas personas, quae nuptias ita comparatae contrahunt, ut se, aut futuram sobolem periculo alienationis a' fide temere committunt, non modo — verba sunt Pii VIII. pontificis Romani — canonicas violare sanctiones, sed directe etiam, gravissimeque in naturalem, ac divinam legem peccare.“ Megjegyzendő : hogy az idézett szavak­nak, összevetvén azokat az előre bocsátottakkal, nem az az értelme: hogy mindenki, ki vegyesházasságra lép, természeti és isteni törvényeket megszeg; nem is neveztetik maga a’ házassági kötés természetelleni bűnnek, sem az úgynevezett néma természetelleni bűnök közé — mint ezt egy mélt. szónok e’mai napon állította— nem soroz­­tatik; hanem csak azon cath. személyek az idézeti szavak által érintetnek: kik minden föltételek és óvások nélkül vegyesházasságokra lépvén, mind magukat, mind gyermekeiket a’hittüli elszakadás veszélyének vakmerőén ki­teszik; ezek vétkeznek a’ természet és isteni törvények ellen, de melly értelemben? abban, mellyet a’ főméit, tisz­telt hezg prímás elöterjeszte, megszegik t. i. az érintett cath. személyek a’ természeti és isteni törvényeket, mert azt teszik a’ mit ezek tiltanak és elmulasztják, a’ mit ezek parancsolnak; tiltják t. i.: hogy senki magát a’ hittüli elszakadás veszélyének vakmerőén ki ne tegye, és parancsolják: hogy a’szülök gyermekeiknek legfőbb boldogságát és üdvösségét a’ legbiztosabb módon eszközöljék, és azokat azon vallásban, melly ön maguk meggyőződése szerint egyedül igaz, egyedül isteni, ’s az üdvösség eszközeivel legbővebben bir, neveljék; ezt senki nem tagadhatván, és ma­ga a’szeretet, mellynek szava e’jelen vitatkozások alkalmával e’teremben is olly sokszor hallalik, joggal igényelvén azt: hogy minekutána a’ latin közmondás szerint: „optimus quisque verborum suorum interpres“ a’ kérdéses sza­vaknak balmagyarázat ne adassék, ennélfogva az olly eleven ecsettel festeti természet és islenelleni bűnnek ször­nyeteg rémképe teljesen elenyészik. De az mondatik: nem a’ cath., sem nem a’ protestáns elvekből kiindulva, ha­nem a’ törvényes szempontbul kell a’ szőnyegen levő tárgyat tekinteni, — már pedig a’ felirási javaslat szerint a' vegyesházasságokat az 1791-diki törvény nem csak nem tiltja, hanem határozottan is pártolja. Az idézett törvényezikknek alapja a’ bécsi békekötés; ebben azon záradék: „absque praejudicio catholicae religionis fog­­lállalván, önként következik, hogy az 1791-iki törvényhozás a vegyesházasságokal cm/m praejudicio catholicae religionis nem pártolhatta, de nem is pártolta, mert a’vegyesházasságokat illető call), elveknek támaszait egy rész-12 * li. iilés Fó-RR. naplója. September 26-án 1843.

Next

/
Oldalképek
Tartalom