1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 50. ülés
45 »yujt. Ezért azon meggyőződéstől lelkesülten, hogy ezen a’ nmlgu FŐ-RR. bölcs és komoly tanácskozása, és a’ személyes Ve^ház,, - sérthetetlenségnek teremében az igazság szavai mindenkor kellő visszhangra találnak: tárgyalat alá veszem a’ felirási sagok ’ a,dás javaslatban foglaltvádakat. — Vádoltatunk: hogy ama rendeletink által, mellynél fogva csak azon vegyesházasságok, mellyekböl születendő mind két nemen levő magzatoknak cath. nevelése előre biztosittatik, megáldatnak, és egyházi brité szertartások által ünnepélyesittelnek, törvényt sértettünk. De a’ törvénysértésnek csak olt lehet helye, holvalamelly határozott világos törvény megszegetik; már pedig sem az 1791: 26. t. ez., mellyre a’ tek.KK.és RR.hivatkoznak. sem más polgári törvény nem parancsolja, de nem is parancsolhatja: hogy á’vegyesházasságok megáldassanak/^*TM1*1*’ és egyházi szertartások által ünnepélyesittessenek; főpásztori intézkedésünk tehát annál kevésbbé törvénysértés minél bizonyosabb az: hogy az idézett törvény koránsem a’vegyesházasságok áldásáról, hanem egyes egyedül arról rendelkezik: miszerint azok mindenkor az illető cath. lelkipásztor előtt köttessenek. A’ törvény ezen rendeletének mi hódolánk, kormányunk alatti lelkipásztoroknak szorosan meghagyván; hogy még azon esetekben is, midőn a’ létesítendő vegyesházasságokbul mind két nemen levő gyermekeknek cath. nevelése előre nem biztosittatik, az illető jegyesek ö elöltük, és még két vagy három tanú előtt házassági kötésre megegyezésökel kijelentsék, és mind polgári, mind egyházi tekintetben törvényes és erőteljes házasságot kössenek. E’ szerint, minekutána mi annak teljesítését rendeltük, a’ mit a’ polgári törvény parancsol: melly joggal vádoltathalunk, hogy törvényt sértettünk? Valóban különös eszme, és a’ törvénysértésnek példátlan theoriája: épen azokat törvénysértésről vádolni, kik ugyan azt végrehajtatni rendelték, a’ mit a’ törvény világos szavai határoznak. Ez bizonyára a’ félreértésnek egyik legkülönösebb neme; mert kérdem: nem félreértés e, ha az, a’ mi a’ házasság érvényességéhez lényegesen tartozik, meg nem különböztetik attól, a’ mi a’ házasságnak egyházi szertartások által ünnepélyesitését illeti? — Hiszen a’házassági kötéseknél a’polgári törvényhozót csak az érdekelheti: mi azoknak törvényességére és érvényességére szükséges: már pedig arra, hogy a’ házasság érvényes legyen, nem a’ papi áldás, nem is annak egy házi szertartások általi iinnepélyesitése kívántatik meg: hanem csak az illető cath. lelkipásztornak jelenléte nélkülözhetlen, hogy t. i. a’házasulandók ö előtte és két vagy három tanú előtt a’házassági kötésre kölcsönös megegyezésöket kijelenthessék. Bővebben ezt, ha szükséges volna, a’ tridenti zsinat rendeletéből, és több egyházi irók és jogtudósok nyilatkozataiból bebizonyíthatnám, — de csak Eichhorn-nak, egyházi jogtanitónak, ezen szavait idézem: „die Einsegnung gehört nicht zur Gültigkeit der Ehe, wohl aber, dass vor dem Pfarrer und zwei Zeugen die Einwilligung erklärt werde.“ Illy módon az áldás és egyházi szertartások nélkül kötött házasság érvényes lévén, nyilvános az: hogy az áldás és szertartások megtagadását törvénysértésnek tekinteni nem lehet. Az mondatott ugyan: miért az, hogy egyházi szertartások nélkül kötött házasság érvényes, köztudomásul nem tétetik? — ezt csak az kérdezheti, ki nem tudja, hogy midőn a’vegyesházasság egyházi szertartások nélkül passiva assistentia mellett köttetik, mindenkor rendeletünk következtében az illető lelkipásztor előtt mind azoknak, kik illy házasságra lépnek, mind azoknak, kik a’ házassági kötés alkalmával jelen vágynak, tudtokra adatik: hogy a’ kötött házasság mind polgári, mind egyházi tekintetben érvényes, és felbonthatlan, és ennekokáért az egyházi könyvbe is beiratik. Hogy a’ házasságok polgári eredményeire nézve a’ világi hatalom rendelkezhetik, kétségbe nem veszem, de azt: hogy a1 házasságok egyházi szertartások általi ünnepélyesitése iránt a’polgári törvényhozás rendelkezhessék, teljes joggal tagadom. Okaimat elöterjesztendem, mellyek annál nagyobb figyelmet igénylenek, minél bizonyosabbaz: hogy midőn ezen az egyházi szertartások megtagadása tárgyában intézett felirási javaslat taglaltatik, ez a’ fő kérdés: van e a’polgári törvényhozásnak joga egyházi szertartások iránt rendelkezni? és valljon követelheti e, hogy ezek által a’ vegyesházassagi kötések ünnepélyesittessenek? — Az egyház és státus közt lényeges lévén a’ különbség, a’ lelki dolgok egyedül az egyházi hatalom köréhez tartoznak, és csak ez azokrul, mint sajátjairól, kizárólag rendelkezhetik, és ezekre a’polgári törvényhozás hatalma ki nem terjeszkedhetik; mer t hogy egy bizonyára nem gyanús írónak Mirabeau-nak szavaival éljek: „a’ világi hatalom nagyobb sérelmet nem ejthet az egyházin, mintha az isteni eredetű hierarchiának jogait magának tulajdonítja.“ Ugyanis ha a’világi hatalom a’lelki dolgok iránt rendelkeznék, törvényes hatalmának határin túl menne, az egyházihatalom körébevágna, és annak törvényes jogait megsértené, megtámadván annak önállását, és a’ lelkiekben a’ polgári hatalomtul ama függetlenségét, mellyet nem csak isteni alkotójától megszabott rendszer megkíván, de a’mellyel honi törvényeink is biztosítanak, jelesen Sz. István II. könyv. 2-ik és 3-ik czikke, — Kálmán Király könyv. 65. fejezete, — hármas törvénykönyv prolog. 9 czimének 1-sö §-a — ugyan azon hármas törvénykönyv I. részének 2czime, 1550: 16 és több más honi törvényeink. Ezeknél fogva minekutána az áldás és egyházi szertartások csupán lelki dolgok: ezekről mind áltáljában, mind pedig a’ házassági kötésnél kizárólag az egyházi hatalom, és nem a’ polgári törvényhozás rendelkezhetik, valamint erről a’ n. mlgu Fö-RR. meggyözödésöket az elöbbeni országgyűlésen a’ tek. KK. és RRhez küldött két rendbeli válasz- izenetükben nyilvánították, elismervén: hogy az áldás megtagadása nem törvénysértés, mert az áldás, mint csupán egyházi szertartás, valamint nem a’ polgári törvényhozásnak átaljában : úgy az 1791: 26. t. czikknek tárgya nem lehet, nem is lehetett. Vagy talán az 1791-iki törvényhozás az egyházi szertartásokrul rendelkezni kívánt? koránsem! mert a tiszai kerületek, és a1 vegyes választmány által előterjesztett javaslatnak ama szavai: „ritu catholicou törvényből egészen kihagyatlak. Illy módon, midőn az 1791-iki törvényhozás maga sem kívánt a’ házassági kötéseknek egyházi szertartássali ünnepélyesitése iránt rendelkezni, tagadhatlan: hogy eme szavakat: „matrimonia mixta coram parochis catholicis ineunda esse“ az 1791-iki törvényhozás azon értelemben nem vette: hogy a’ vegyesházasságok megáldassanak, és egyházi szertartások által ünnepélyesittessenek. Melly joggal állíthatják tehát a’tok. KK. ésRR.: hogy midőn a’vegyesházasságoklul az egyházi szertartások megtagadtalak, az 1791 l. ez. sértetik? Vagy nem de maguk a tek. KK. és RR. a a’ múlt országgyűlésén elismerték: hogy az egyházi szertartások iránti rendelkezés nem a polgári törvén} hozás, hanem az illető egyháznak köréhez tartozik, mert a’ n. mlgu Fö-RR. állal felszóliltatván. épen ezen oknál lógva Fő-Rendi Napló II. köt. ^ L. ülés Fő-RR. naplója. September 26-án 1843.
