1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1843 / 73. ülés

LXXIII. ülés Fö-RR. napló. November 17-én 1843.

owo O iö

kell élni, ne hogy a' nemzetre vagy a’ törvénjhozó testre azon kifejezéseknek használata által valami homály há- Magyarnyelv romolják; mert valamint azt már a' múltkor kijelentem én a’ magány életbeni viszonyokra — mellyekhez a’ dolog mostani helyheztelésébena’belső nyelvviszonyok igen közel állanak— való elnyomó hatást olly zsarnokságnak tar- ne,e a’ RRnek tóm, mellyel sem a‘ muszka, sem a török autocratia nem gyakorol, és azért megvallom, hogy az atlóli ovakodás olly alakban, valamint jelenleg a" tek. RR. javaslata szerint előfordul, engemet megnem nyugtat, mivel azt érzem, hogy az azon alakbani nyilvános ovakodás az egy alkotmányos törvényhozó testhez illő lelkes érzelmekkel, lojalitással és az egész vílágelötli méltányos állásával meg nem fér; de azt gondolom, hogy ugyan azon kifejezésnek más alakbani alkalmaztatása sokkal inkább megfelelhetne a’ megkívánt méltányosságnak, ha p. o. a’ tek. RR által javaslóit jelen szerkezet helyett, melly igy szól: „miután a’ nemzet a’ közőshon más ajkú polgárainak magános életük nyelvviszonyaira elnyomólag eddig sem hatott, és ezentúl is hatni nem kíván“, ha — mondom — e’ helyett jelentetnék ki: „miután a’ nemzet szelleméhez nem férhet az, hogy a’ közöshon más ajkú polgárainak magános életük nyelvviszonyaira akár eddig elnyomólag halott volna, akár ezentúl elnyomólag hatni kívánna“ az olly módosítással úgy vélekedem, a’ „magány életük nyelvviszonyok“ kifejezésének alkalmaztatása illőbb volna, és a’ megkívánt méltányosságnak inkább megfelelne. De mivel, az illy módosítás már a’ stylaris viszgálathoz tartozik, annálfogva most csak azt kívánnám a' tek. RRnek válaszolni, hogy a’ mlgos Fő-RR. a’ magány életbeni viszonyokra való elnyomó nem hatási kifejezési magát ugyan elfogadják, hanem annak használatára nézve maguknak azon időre, a’ midőn a’felirási szerkezetet tárgyalni fogják, az érintett kifejezésnek olly alkalmaztatási módosítását fentarlják, mellynél fogva a’ törvényhozó testnek, avagy a’ nemzetnek szellemére távolrul sem háromolhassék némi homály.

Marich Dávid, győri főispán: — Ezen túl vagyunk, mert a’ Csanádi püspök ö n. mlga indítványában világosan kímondá : hogy az izénél többi részeit elfogadja (közhelyeslés!).

Olvastatik az izenefetnek következő pontja, melly igy kezdődik „a’ tek. KK. és RR. azon buzgó törekvésnél fogva“ és ennek következtében a’ törvényjavaslatnak 7-ik §-a.

Gr. Haller Ferencz, horvátországi bán: — Ezen pontban az elvre nézve itt semmi ellenvetést nem tehetek, mert a’tek. KK. és RR. a’ níllsgos Fö-RR. kívánatéhoz e’ részben hozzájárultak, és igy csak az alkalmazásra nézve van igénytelen észrevételem, melly abból áll: hogy itt azt teszik ki a’ tek. KK. és RR., hogy a' hivatalnokoknak azon alkalommal, midőn valami törvényhatóság által megbizatnak levelezésre, nekik szabad ne legyen deákul, hanem csak magyarul levelezni. Ebben véleményem szerint egy kis ellenmondás rejlik annyiban, hogy a' hivatalnokoknak azért engedtetik meg a’ Iatinnyelveni levelezés, mivel felvétetett, hogy nem tudnak magyarul; azon esetben pedig, ha megbizalva volnának a’ törvényhatóságok által levelezésre, fellétetik, hogy tudnak magyarul. Továbbá még egy kis észrevételein van ezen §-ra nézve, miszerint a’ főhivatalnokokra nézve ezen szerkezet gyanút rejt magában, miszerint abban arról és olly dologról van szó, mellyröl még nincsen tanúbizonyság, t. i. hogy a’ horvátországi hivatalnokok a’ törvényt ki akarnák játszani; én pedig nem hiszem, hogy a’ törvényhozásnak szellemében volna gyanúsításra törvényt alapítani. Mi a’főhivatalnokoknak azon kötelességét illeti: hogy magyarnyelven levelezzenek, magamra nézve ezt eddig is teltem, ’s ezt azután is tenni fogom, mert minden ember anyanyelvén legszívesebben ir, és méltányos is, hogy kiki, ha képes, olly nyelven Írjon másnak, mellyben az irat legszívesebben fogadtatik, és legjobban értetik; hogy a' zágrábi püspök ő nmllsga is ezen véleményben van, de csupán az az észrevételem, hogy itt csak a’ zágrábi püspök van megnevezve, a’ más — mint a' diákovari, szegniai, körösi és a’görög n. e. püspökök mellőzésével. Ez jövendőre nézve zavarokat okozhat, ’s magában ugyan nem lényeges észrevételnek látszik, de úgy hiszem, hogy a’ gyakorlatban mégis ingerültségre adhatna alkalmat. Egyébiránt a’ hozandó törvény a’ clerusra nézve annyiban nem volna jó hatással, hogy a’ clerusban lévő egyének ez állal szinte kizárva látnák magukat azon reménytől, hogy püspökök lehessenek ha a’ magyarnyelvet nem tudják. Különben eszemágában sem volt a’ mltsgos Fő-RRnek uj irányt adni, hanem csak igénytelen nézetemet kijelenteni, mert a’ dolgot lényegesnek nem tartom, hanem elkerülni kívánom azon kellemetlen vitákat, melylyek mégis a’ különbféle levél visszaküldéseiből szoktak eredni, mellyek nagy declamatiókra és diáiribákra adnak alkalmat, mint midőn valami dobos, ha csak pajkosságból is, egy egész tábort fellázítani képes a’ nélkül, hogy legkisebb ok lenne a’ nyugtalanságra.

Haulik György, zágrábi m. püspök: — A’ jelen kérdésre nézve már múlt alkalomkor bővebben nyilatkoztam; el nem mulaszthatom mindazonáltal sem meggyőződésem sem állásomnál fogva, miszerint a’jelen törvényjavaslat szerkezete iránt ne tegyek egy pár észrevételt. Ila a’jelen szerkezet törvénnyé válnék, a’hivatalnoki levelezéseknek Magyar- és Horvátország közt talán legnagyobb, mindenesetre igen nagy része e’ törvény súlya alá esnék: mert tudjuk, hogy a’ vármegyék ’s egyéb hatóságok hivatalnokokkal, kivált kisebb állású hivatalnokokkal és egyes személyekkel nem igen szoktak levelezni, hanem a’ hivatalnokok, teszem alispánok, szolgabirák, városok bírái vagy kapitányai leveleznek egymás közt és egyes személyekkel, még pedig többnyire a’ hatóságok határozatai következtében — igy tehát a’ hatóságok meghagyásából; hogyha tehát a’ jelen szerkezet törvénybe iglallatnék, ezen hivatalnoki levelezésnek jobbára magyarnyelven kellene történni. Már pedig az, hogy a* horvátországi hivatalnoki levelezések nagyobb vagy csak nagy részben is rögtön magyarnyelven vitessenek , én teljes kivihetetlennek látom; semmit sem tartok pedig veszedelmesebbnek, mint olly törvényeknek alkotását, mellyek teljesítése előre lehetetlennek mutatkozik. Ila hogy pedig az illy törvény teljesítése szigorúan szorgalmaztatnék a’ végrehajtó hatalom által: igen nagy része’a mostani horvát hivatalnokoknak hivatalát ’s evvel kenyerét vesztené el,

’s megszűnnék illyformán a’ jelen kérdés Horvátország számos lakosaira nézve politicos kérdésnek lenni, ’s inkább physicus élelmezés ’s kenyérkérdéssé válnék. Már pedig az igazsággal nem vélném megegyezhetönek, hogy számos Fő-Rendi Napló II. köt. 94