1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1843 / 58. ülés

174

LVIII. iilés Fö-RR. naplója. October 28-án 1843.

Büntető-törvénykönyv iránt kél rendbeli izenete a Hitnek.

áll, miszerint ezeket egymástól elválasztani nem lehel; de látom, csalatkoztam, mert ö m. inditványának most már nem ezen magyarázatot adta. Ú inéit, ugyanis az elvet elismeri, de az elvből a’ sziikségképeni következményt nem akarja kihúzni; és jóllehet most is szoros összekötetésben látja a’ három részt egymással: mégis csupán csak kettőre, t. i. a’ büntető törvénykönyvre és eljárásra nézve kíván ezen szoros összekötetésre tekintettel lenni, — az eljárásra nézve pedig nem. Én tehát elfogadom ö m. elvét úgy, mint azt ö m. felállította: de egyszersmind annak minden követkézményeit hozzáteszem. Ennélfogva a’ m. úr elve, de nem indítványa szerint — mellynek már most más magyarázatot adott — ha szükséges, magam teszem azon indítványt, hogy akár mi móddal és renddel fogjuk is ezen munkálatnak 3 részeit elővenni: mindenesetre a’ 3. rész csak együtt küldethessék át a’ RRnek, és bocsáttassák sanctio alá, — és fejezzük ki azt: hogy egyik vagy másik részt különvált tárgynak tekinteni és igy confirmálni ne lehessen. Illy értelemben logadom már most el ö m. elvét.

Nádor ö cs. hír. fensége: — Midőn az elöltem szólott szólani kezdett, bevezetése következtében azt véltem: hogy csak azokra fog felelni, mellyek fönebbi beszédére megjegyeztettek; de ö m. nem maradt ezen ösvényen, hanem ismét ujabbi czáfolatok által e’ m. tábla más tagjainak alkalmat adott uj vitákra. Nem tagadom, hogy parliamentaris rendhez tartozik, hogy mindenki tárgyhozi előadását, mennyire az mások által félreértetett, felvilágosíthatja — ezt tenni bizonyosan szabad; de hogy uj alkalommal más ismét felhivattassék ujabbi vitatkozásra: azt már a’tanácskozási renddel megegyeztetni nem tudom, — és a'tanácskozásokat megzavarná, és a’ kitűzött czéltól minket eltávolítana; ezért újra felszólítom a’ m. Fö-RRet: miszerint szorosan a’ tárgy mellett maradnának.

Gróf Sséchcn Antal: — Mindenekelőtt azon megjegyzéseket illetőleg, mellyeket grófTeleky Domokos előadására teltem, miután egyébiránt parliamentáris szabálynak ismerém, hogy semmi ne czáfoltassék, mi nem mondatott, ha akaratom ellen ezt tettem volna, magatói értetődik, hogy azokat vissza veszem és hogy nem állván alapjok,czáfolalim sem állhatnak, — követvén császári királyi Fenségének kívánságát, felelgetésekbe nem ereszkedem; de némelly észrevételt kénytelen vagyok gróf Teleky Domokos mostani előadására is tenni. 0 mlga azt mondá: hogy semmi veszélyesebbet nem ismer, mint törvényszinű zsarnokságot. Ezen elvnek helyességét álaljában senki nem tagadhatja ; de más részről úgy hiszem, hogy m. gróf úr sem fogja tagadni: hogy nincsen veszedelmesebb, mint a’ törvény színébe burkolt szabadság. Az ország nem azt várja tőlünk, hogy átalános tagadhatlan elveket alapítsunk meg egymások irányában; hanem hogy azon elveknek mikénti alkalmazását eszközöljük, és az alkalmazás fogja eldönteni, üdvösen intézkedtünk e vagy sem?— Gróf Teleky László azon megjegyzést telte, hogy a’ büntető törvénykezési inslitutiókat a' szabadság, és alkotmány rovására felállítani nem akarja; e’ tekintetben a’ méltóságos úrral egészen egyetértek, hanem csak azt teszem hozzá: hogy felfogásom szerint, mennyire ismerem a’ büntető törvénykönyvet, az nem foglal egyedül politicus bűnöket magában, hanem nagyobb részben egyéni viszonyokat illetőket; és hogy e’ részben föladásunk abban áll: nem mellőzni el politicus tekintetek miatt a’magány viszonyok szempontjának fontosságát, vagy a’ magány viszonyok tekintete miatt a’ politicus kérdések lényeges oldalait. Több m. urak szavazatukat csak föltélelesen akarják a büntető törvénykönyvre kijelenteni, azt az eljárás eldöntésétől függesztvén fel; ez kétségkívül mindenki jogában áll, de minekutána mi sem tudjuk, hogyan fogják a’ tek. KK. és RR. az eljárást eldönteni, önként következik: hogy ott, hol az eljárást a’ büntető törvénykönyv szoros kapcsolatában látjuk, mi is nézeteinket csak föltételesen adjuk elő és igy ezen óvás a’ dolog természetéből folyván: a' tábla mind két oldalainak közös.

Gróf Königszegh Sándor: —Beszédemre egy igen elmés észrevétel történt, mellyet helyeslenem kötelességemnek tartom. Egy méltóságos szónok csak fundamentumon akar, és tud építeni tornyot; igen helyesen teszi; de kérdem: hogy lehet e ezt helyezelüukre applicálni, vagy sem? — én úgy hiszem hogy nem!;— a’ mi fundamentumunk már alapítva van, kivan l.i. mondva a‘ tek. KK. és RR. által: hogy a’ magány rendszer fogadtassák el, és igy az az életkérdés: hogy ezt elfogadjuk e vagy nem?— a" többi mind idövesztés, és egy luftbalonban való excursióval hasonlítható, melly ritkán vezet oda, a’ hová az utas akar.

Gróf De La Motte Károly:— Sajnálom, hogy harmadszor kell felszólalnom, de gróf Teleky László előadása az iránt győz meg engem, hogy először tovább magyaráztalott indítványom, mint én azt értetni kívántam. Most, midőn újra felfogta azt a" m. gróf, azt mondja: bogy indítványomnak consequentiája az antecedenssel nincsen hármoniában. Erre kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy ismét nem úgy fogta fel indítványomat, mint azt tenni kívántam, miszerint azt modá a’ m. gróf: hogy a’ büntető törvénkönyvnek 2-ik részét kívánnám tárgyalni, a’ 3-ikat pedig nem. Ezt nem mondottam, hanem azt: hogy vegyük fel a’ 3-ik részét tárgyalás alá. de ne küldjünk válasz izenetet a'lek. RRhez,mig mind a’ hármat nem látjuk el; vagy pedig azt nem tapasztaljuk: hogy a’ fő elvekben ellenkezésben állanak velünk vagy egyik vagy másik tárgyra nézve;’sekkor küldjük vissza azon nehézségeket, mellyeket az elvre nézve találunk, ne hogy a'lek. RR. kezdeményi jogába vágjunk; hanem figyelmeztessük őket: hogy a’ mennyiben el nem fogadható a' terv, annyiban tegyenek változtatást. —

Gr. Apponyi György: — Miután az elöltem szólott gr. Széchen Antal szivemből szólott, nem mondanék semmit ezen tárgyhoz, mert nem vagyok barátja a’ vitatások örökösitésének és a’ fölösleges czáfolatoknak; meg kell mindazonáltal jegyeznem, miszerint többen azt mondották: hogy ha a’ szerint kezdenök meg a munkálatot, mint azt a’ Lipló megye főispánja ajánlotta: akkor könnyen az következhetnék, hogy talán 15 vagy 20 évekig is ugyan azon zavarban maradna a‘büntető igazság kiszolgáltatása, mint eddig volt; és ha ez szinte nem mondatott is ki tisztán, még is következtetni lehelne: hogy azok, kik Liptó megye főispánjának indítványát pártolják, nem akarnak rendet behozni és változtatást tenni. Nem szólok én most arról, hogy jó e a’ czéloknak és szándékoknak vizsgálatába oreszkedni addig, inig valaki czélját és szándékát itt tisztán kimondhatja, és feltenni kell, hogy azt ki is mondja; — úgy hiszem a’későbbi tanácskozás csak hamar kifogja mulatni, hogy az senkinek szándékában nincsen, és noha nem akarom praeocupálni a’ discussiónak fonalát, de előre mondhatom azt: miszerint abban, hogy a’