1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 58. ülés
LVni. ülés Fö-RR. naplója. October 28-án 1843. 173 nek a’ törvényszinö zsarnokságot tartom, ’s midőn a’ zsarnokság a’ törvény köpönyege alá rejtezik. Gróf De La- Büntetö-tor- Motte Károly vélekedését elfogadom azon esetben, hogyha előre kimondatik: miszerint a’ mélt. Fö-RR. addig,irint^Tendmig a’ KK. és RR. a’ büntető törvénykönyvi munkálatot in concreto át nem küldik, annak egy részét különsza-l,eli liene,e »’ kasztva visszaküldeni nem fogják. — Még csak egyet, mit elfelejték, kívánok említeni. Mondatott, hogy a’ bíró a’ szerint, mint a’ nemzettől vagy fejedelemtől választatik: függ egyiktől vagy másiktól— ’s igy egy esetben sem független. Igen helyesen jegyeztetett meg erre, hogy a’ függetlenség nem a’ választótul, hanem a’ választás módjától függ, mihez még azt kívánom tenni: hogy czélszerü eljárásnak egyik fő feladata a’ bírói függetlenségnek biztosítása. Igen szomorú lenne, ha azért, hogy a’ felülröli zsarnokságot kerüljük, okvetlen a’ néptümeg zsarnokságába kellene esnünk; — nem fog ez történni, ha a’büntető hatalmat a’ nemzet olly osztályára alapítjuk, melly mind anyagi, mind erkölcsi helyzeténél fogva független lévén — egyszersmind számosabb is lesz, mintsem akár felülröli akár alulróli megvesztegetésnek könnyen alája lenne vetve. — Nádor ö cs. k. fensége : — Ismét kénytelen vagyok felszólítani a’ m. Fö-RRet. hogy a’ dolog melleit maradjanak; — azok. miket az előttem szólott gróf valóban igen bölcsen felhozott, a’második részhez tartoznak, t.i.azon kérdéshez, hogy mikép szabályozandók az itélőszék és a’ bírói eljárás? — Ha mindenki a’m: Fö-RR közöl a’ tárgyalás alatt lévő feladaton túl megy, és előre kimondja értelmét a’még csak ezután tanácskozás alá kerülendő tárgyra nézve: nem lesz vége tanácskozásainknak; és miután főként ez országgyűlésen bejött azon szokás, mellyrenézve már más alkalommal is megjegyzést tettem,hogy a’szónokok sokaknak,néha mindenkinek,véleményét akarják czáfolni, ennek természetes következése az: hogy ebből olly czáfolás következik, minél fogva lehetetlen az elnöknek a’ tanácskozás rendét fentartani, — ezen kívül pedig annyi időnk nem lesz: hogy az országgyűlésének törvényes ideje alatt tárgyainkat bevégezhessük, hanem örökös országgyűlésének kellene lenni. Gr. Kegletich János, főpohárnokmester: — Cs. kir. Fenséged által kitűzött ösvényen szorosan maradván, azon elöleges kérdéshez kívánok csak szólani, hogy az első résznek, t. i. a’ büntető törvénynek e, vagy a’ 3—ik— nak, vagyis a’ börtön rendszernek adjunk elsőbbséget? Én azt gondolom: hogy biztosabban el nem járhatunk ezen érdekes tárgyban, mint ugv, ha a’ börtön rendszerrel kezdjük meg a’ munkálatot, miután a’ codex a’ börtön rendszerre, mintegy talpköre, van alapítva; és igy csak idövesztegetés volna, ha a’codexxel kezdenénk niunkálódásainkat — és utoljára kisülne, hogy ezen magány rendszer ki nem vihető, mert ekkor ismét a' codexbe nagy változásokat kellene tenni. Ezen szemponlbul indulva ki, azon jeles országos választmánynak, melly az e’ részbeni munkálatát elkészitelte, ha nyomdokát követem: úgy hiszem, hogy nem hibázom, és azért a’ börtön rendszernek elsőbbséget kell adni. — Ifj. Gr. Zichy Ferencz: — B. Eötvös József úr beszédemből azt kívánja következtetni, mintha az országos válaszmányt azzal akartam volna vádolni: hogy hatása körén túl ment. Ezt nem állítottam és szavaimból ezen következést vonni lehetetlenség. Az állíttatván, hogy a’ büntető törvénykönyv, vagyis országos választmányi javaslatnak három részei egymás közt olly szoros összekötetésben vágynak, hogy egyikét a’ másik nélkül tárgyalás alá vonni nem lehet, — vagy máskép, hogy mielőtt mind a’ 3 rész tárgyalás alá vétetnék, egyiket a’ másik nélkül a’ tek. KK. és RRnek átküldeni tiszta lehetetlenség. Ennek megczáfolására hivatkoztam az 1840: 5—ik t. ez. rendeletére, melly — egyenesen és világosan csupán a’ büntető törvényekről, és a fogházak javításáról szól; és ezt annak bebizonyítására hoztam fel, hogy a' büntető törvények három részei egymással nincsenek olly szoros összekötetésben, hogy egyiket a‘ másika nélkül tanácskozás alá bocsátani nem lehetne. Erre ö mlga azt válaszolta: hogy az 5—ik t. ez. világosan hivatkozik az 1827—ik országos rendszeres munkálatra, — és a’ mennyire ebben a’ bírói eljárás is foglaltatik, inplicite meglett volna hagyva az országos választmánynak a’ 2—ik részre nézve is javaslatot tenni. Erre nézve azt vélem: hogy valamint más tárgyakban úgy e’tárgyban is az 1827—ik országgyűlési országos választmánynak javaslata sinormértékül nem szolgálhat a’ jelen esetben: mert azt csak javaslat volt, melly törvény erejével nem bir; — szolgálhatott ugyan az 1827—ki munkálat a’ mostani országos választmánynak anyagul, de nem sinormértékül; mellynek sinormértékeül egyedül az 5—ik t. ez. szolgálhatott, melly a’ büntető törvényekről és fogházakról rendelkezik; és igy azt hiszem: hogy ö mlga előadása által állításom megczáfolva nincsen. — Gr. Teleky László: — Nem akarok hosszasan szólani, kivált miután gr. Teleky Domokos mind előadta, mi még kifejtendő volt; csak annyiban szólalok fel, a’ mennyiben feleletre felhiva érzem magam. Lipló megye t. főispánja kedélyemre ’s lelkületemre hivatkozott, és azt mondotta: miként nem teheti fel kedélyemről ’s lelkületemröl azt, hogy én az eljárástól függeszteném fel azt: akarok e büntető törvénykönyvet vagy nem? — Igen isi én azt mondottam: hogy rósz eljárás mellett én nem akarok büntető törvénykönyvet; mert — nézetem szerint akármilly jó legyen magában véve a’ büntető törvénykönyv, ha az eljárás rósz, vagy hiányos, az egészből nem egyéb, mint csak positiv rósz következnék a’ hazára. Ezt most is mondom és állítom; és már most én hivatkozom a’ m. főispán urnák kedélyére és lelkületére, ’s kérdem: akar e a’ m. úr büntető törvénykönyvet az alkotmány rovására behozni? — és kérdem azt: hogy miután mind azon bajok mellett, mellyeket a’ m. úr említett, a’ haza annyi évekig fenállolt, nem kívánja e azoknak orvoslását inkább moslanról későbbre halasztani — minisem azokat rögtön megszüntetni egy más ollynemü uj baj behozatala által, mellyen nem fogunk azután segíteni többé, ’s melly által életerőnket és alkotványos helyzetünket fognék veszélyeztetni? — igenis! hivatkozom ö mltsgnak kedélyére és lelkületére, és kérdem: valljon akarja e ezt? (b. Majthényi Antal: „nem“!). Én részemről ezt akarni olly bűnnek tekinteném, mellyre méltán lehetne az egri érsek ö exciája állal egykor használt kifejezését alkalmazni. Már most áttérek gr. De La Motte Károly indítványára. Én ö m. indítványát, mielőtt azt kimagyarázta volna, igen nagyon pártoltam, mert azt gondoltam: hogy ő m. azon elvből indult ki, hogy ezen munkálatnak három része, t. i. a’ büntető törvénykönyv, börtönrendszer és az eljárás egymással olly szoros összekötetésben Fő-Rendi Napló II. köt. 44 A t
