1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 56. ülés
LVI. ülés Fö-RR. naplója. October 7-én 1843. 153 hogy a’ tek. RRnek a" kérdésben levő törvényjavaslatnál egy czéljok lévén: a’ magyarnyelv előmozdítása, és Magyarnyelv gyarapítása, azt vélem, hogy a’mélt. Fö-RR. ezen czélhan a’ tek. RRkel tökéletesen osztoznak, valamint máskint& ““k'S nem is lehet, hanem hogy a’ mélt Fö-RR. azon czéllal összekapcsolni kívánnak más czélt is, t. i. hogy a’ horvátnc,e RRneknemzet municipalis jogával fenálló érdeknek léteiét, és igazságos tekintetbevételét, és úgy, hogy az egyik, és másik czél is eléreltessék. Ez tehát gondolatom ezen tárgyra nézve; ennélfogva tehát a’ mélt. főrendi tábla mind azokra, miket e’tekintetben szükségeseknek tartott, a’ lek. RRet bizodalmasan figyelmeztetni kívánta és mivel Horvátországiránti tekintetet magam részéről nem csak szoros igazsággal, méltányossággal, és a’ horvát nemzetnek magyar nemzet ellenében fenálló diplomaticai állásának tekintetéből, hanem a’ józan igazságból is kifolyónak találom; melly tekintetben itt hivatkozom egy kijelentésre, mellyel ezen tábla tisztelt tagja ezelőtt két hónappal tett, midőn azt jelentette ki: hogy örömest hall deák szót, melly magyar szívből ered. Épen azért, mivel magyar vagyok, minden buzgó magyar érzésem mellett kívánnék nyúlni mindenhez, mellyek a’ czélnak elérésére vezetnek; ugyan azért semmi ollyast nem helyeselhetek, mi bár mikép is Horvátország nyelv belviszonyaiba, vagy municipalis jogaiba vághatna; és úgy hiszem, hogy a’ mélt. Fö-RRnek egyáltaljában ez volt nézetük, midőn azon megjegyzésüket a' tek. RRnek kijelentették. Ez igy lévén, úgy hiszem, hogy semmi igazságos alapja nem lehet azon keserű megjegyzéseinknek, mellyekkel a' tek. RR. a’ mélt. Fö-RRnek e’ részben tett megjegyzéseit üzenetükben érdekelni kívánták. Ezeket előre bocsálván, mi az üzenetnek egyes pontjait illeti: e' részben hivatkozom azon kijelentésre, mellyel múltkor teltem, mert akkor is nézetem egészen megegyezett a’ mélt. főrendi tábla többségének nézeteivel, mint azt a' napló is mutatja; mert mi azon pontot illeti, mellyben mondatik, hogy a’ magyar törvényhozás Horvátország nyelv-belviszonyaira elnyomólag halni nem kíván, igy az akkor is vélekedésem lévén: most is annyivalinkább örvendek, hogy a' mélt. főrendi táblának többsége is ezen véleményben van. Mi a' másodikat illeti, hogy t. i.: a’törvényben nyilvános kijelentés tétessék arról, hogy Horvátország követei a' magyarországgyülésen magyarul szólani tartozzanak: erre nézve bátor valék kijelenteni, hogy én a’ tek. RR. szerkezetében azon eszmét már tökéletesen benfoglalva találom, mivel Horvátország a’ magyar törvényhozással közelebbi érintkezésbe jő akkor, midőn a'törvényhozásban maga is követei által részt vesz; annálfogva szükségtelennek tartom annak különös kijelentését, hanem csak épen azon alkalommal, miután még különböző értelmek valónak a’ törvénynek tiszta volta kedvéért, hozzájárultam a’ többségnek azon kívánatéhoz, hogy ezen kijelentés a’ törvényben maradjon; most azonban azt látván, hogy több tisztelt tagok e’ vélekedéshez hozzájárulnak: szinte ezen szavaknak kihagyására szavazok. Mi azon pontot illeti, t. i.: a’ latinnyelvnek tetszésszerinti használata Horvátországban meghagyassék: erre nézve röviden ebben fogom vélekedésemet kijelenteni: hogy tökéletesen egyetértek Almássy Móricz ö n. m. indítványával, és hozzá kapcsolom magamat, — úgy szinte arra nézve is, mi Horvátország tisztviselőinek a’ magyar tisztviselökkeli levelezését illeti: ezt is a’ közigazgatásra nézve káros befolyásúnak tartanám, ha a’ tek. RR. nem érzik magukat arra felhíva, hogy a’ mélt. Fö-RR. kivánatára álljanak; mert szinte azt vélem: hogy nagy különbség van egy nyelvnek tökéletes bírása és annak ismerése között, miszerint azt, mi mondatott ’s mit az ember olvas, érti, és a’között, hogy ugyan azon nyelven írjon is — magamról tudom, mert vannak nyelvek, mellyekben értem azt, mit olvasok; de ha abban írnom kellene, felakadnék, annál fogva, mint mondottam ezen pontra nézve gr. Almássy Móricz ö mélt. vélekedéséhez járulok. Ezekben előadván vélekedésemet, nem tehetem, hogy Liptó megye főispánja ö méltnak megjegyzésére észrevételt ne tegyek, melly abból állott: hogy ö mélt. kívánja egyedül ö Felségére bízni a’ horvátországi érdekeknek tekintetbeivételéf. Megvallom mindazon kötelességek, mellyeket a’ főispán úr e’ tárgyban egyedül és kizárólag ö Felségére kíván bízni, és nevezetesen a' jelen esetben: Horvátország érdekeinek fentartása szintúgy illeti a’ törvényhozó testet. Ez egyenlően ö Felségének kötelességéhez tartozik, és ezen kötelességéből azt is folyni látom: hogy az országgyűlési test nem csak magyar korona alatt levő egy nemzetnek, t. i. a’ magyarnak, érdekét, hanem minden szent korona alatt levő nemzetnek érdekét egyenlően tekintetbe vegye és védelmezze; — és mivel a’ fenforgó tárgyban meg kell vallanom ezen nézetemhez még az is járul, hogy Horvátországra nézve igen szomorú és a’ kölcsönös vonzalom fentartása és nevelésére, sőt Magyarország javára is tán nem igen szolgálható volna, ha Horvátországnak minden érdekei méltánylását és fentartását egyedül ö Felségétől, nem pedig országgyűlési testülettől is várnia lehetne. Es ebben kívántam viszont megjegyzésemet előadni Liptómegye főispánjának e’ részben telt észrevételére. Gr. Zichy Olló: — Ha az az elv áll, miszerint az absoluta majoritás nem határoz, hanem a’ relativ: akkor felszólítom az országbírót, méltóztassék ezen elvet mindjárt foganositásba vétetni, mert e' táblánál a’ relativ többség mindig azoknak részén vagyon, kik a’ nemzet kivonatait pártolókig felszólalni szoktak. És igy mivel a’ relativ többség határoz, és a’ szabadelmü status férfiak pártolják a’ RR. izenetjökel: azért menjen föl e’ törvényjavaslat a' trónhoz ö Felsége színe elébe. A’ zágrábi püspök és gr. Almássy úgy találják: hogy a’hivatalnokokra elnyomólag halna e’ törvényjavaslat, és ez mind azért, mert a’ magyar törvényhozás tőlük a'diplomalicus nyelvet követeli; — tudják meg azon inéit, urak, hogy mit a’ törvényhozás tőlük követel, az a’ törvényhozásnak legszentebb kötelessége. — Gróf Barkóczy a’ RR. kifejezéseit túlságosnak tekinti, ’s azt mondja továbbá: hogy a’ RRnél a tábla csak mint tábla és nem mint nemzet szól. Kérdem azon inéit, urat: valljon a’ követi kamarát egy holt moralis testnek tekinti e? —■ ez épen annyi, mint mondani, a’magyar nemzet nem nemzet, hanem a’ magyar nemzet baschkir— és holtentoleni lény. — Ez azonban csupán személyi következményeket húzna maga után. — Mindig csak a’ főrendi többségéről szólónak, és a’ promelheusi szellem, csak egyedül ezekre áraszlatik, a’ követi kamarának többsége homalyosittatik, sőt mondatik: hogy azoknak absolut majoritásuk sincsen. Én ezt erősen tagadásba veszem, és egy kérdést állítok a’ mélt. uraknak: mi az a’ többség a Fö-KRnél? ’s miből áll a’ többség a követi kamarában? A’követi kamara választoltakból áll, melly által a’nemzet souYerainitas, igen a’ nemzet souverainilas Fő-Rendi Napló II. ltot. 39 I
