1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 56. ülés
154 LVI. ülés Fö-RR. napló. October 7-én 1843. Magyarnyelv képviseltetik; — de kérdem: micsoda elementumokbul áll a’ főrendi tábla? — ha a' nemzet egy pillanatot vet frán^á-ík'iie- reája5 elnémulhat, ’s a‘ főrendi tábla — egy kis számot kivéve — csupa hivatalosokkal és főpapokkal áll. És ha neie a'RKnek. valaki az izenelbeii való kifejezéseket sértőnek találja: az öt illeti nem minket; — mert belesebbet e’ táblánál senki előadni nem lad: pártolom a' RR. bölcs izenetjüket. Elnök: Mi azon felszólítást illeti, mcllyet az előttem szólott hozzám intézett, az a’ feleletem: hogy e’ részben azt leszek leendő, mit törvényes kötelességem hoz magával és senkinek felszólítására szükségem nincsen. Mi előadásának többi tartalmát illeti: annak taglalatába nem bocsátkozom, és es ik egy észrevételt kívánok tenni, t. i. hogy az eddig fenálló alkotmány szerint Magyarországot az országnak négy rendje repraesenlalja, — más országos képviselést én nem ismerek. Gr. Batthyányi Lajos: — Elöhozatván ilt egy error calami, azon biztosítás reményében, hogy előbb utóbb még több illyen hiba fog akadni: addig is a’ tek. KK. és RR. izenelét pártolom. Gr. Eszterluízy József: — Hallám azt mondatni, hogy ö méltósága gr. Almássy Móricz indítványa rósz; — én azt nem látom, nem találom: hanem jónak tartom; — de a’ (ek. KK. és RR. izenelét még jobbnak találván: azért ahhoz járulok. Gr. Pátffy József: — Nem leszek hosszas előadásomban miután a‘ tárgy tökéletesen ki van merítve és véleményemet Liptó megye főispánja és Teleky László ö mélt. tökéletesen kifejtették, annál fogva röviden csak oda nyilatkozom: hogy a1 tek. KK. és RR. izenetét pártolom. De hallék némellyekel gr. Almássy Móricz ö kegvelmessége által előadni, níPllyeket megjegyzés nélkül nem hagyhatok, 0 kegyelmessége ugyan is sajnos érzéssel veszi azon kifejezéseket, mellyeket a’ tek. KK. és RR. izenetökben előadnak, azt mondván: hogy reményű, hogy miután a’ hírlapok állal közhírré telt dolgok elfogultban olvasók által olvastatnak, rósz hatással nem birandnak azokra. Megvallom, hogy örömmel, sőt tapasztalásból is látom, hogy épen azon hírlapi közlés elfogultján olvasókra talált; mert úgy látom, hogy ö nagyméltósága maga is többekkel előbbi véleményétől elállóit, és miután azon okok, mellyeket előadtunk, reá nem bírhatták méltóságtokal más vélemény előadására, és a’ tek. KK. és RRnek sem sikeriilt: úgy vélem, hogy más nem is bírhatja méltóságtokai arra, hogy előbbi véleményöktül elállottak, mintsem azon hírlapi közlés, t. i. a’ közvéleménynek nyilvánítása, melly előtt méllóságlok ezelőtt nyilatkoztak, most pedig a’ mellett szólnak; és igy ez az ok véleményem szerint, melly méltóságtokat előbbi véleményöktüli elállásra bírta. — Hallottam előadni egy igen tudós méltóságos úr által — mit gróf Königszegh Sándor szórni szóra magáévá tett, — és mihez valamit hozzáadni képes nem vala; mi csak annak a’ jele, hogy többet nem mondott, mint az előtte szólott tudós méltóságos úr; de véleményem szerint az, mit azon tudós méltóságos úr előadott, igen gyenge lábon áll, mert ha azt akarta volna bebizonyítani, hogy ha a’ méltóságos főrendi tábla reá áll arra, mit a’ tek. KK. és RR. előadnak, az válhatik csak törvénnyé: akkor igaza volna; de hogy lehetnek a’ nemzetnek kivánatai a’nélkül, hogy ezen tábla reá álljon, a’ tapasztalás bizonyítja: mert sajnosán meg kell vallanom, hogy a’ vallásbeli tárgyban már rég lett volna törvény, ha a’ mlgos főrendi tábla a’ nemzet kívánságát követte volna. Egyébiránt a’ dologhoz hosszasan szólni nem akarván, röviden csak azt mondom: hogy lehet a’ nemzetnek kívánsága a’ nélkül, hogy a’ méltóságos főrendi tábla ahhoz hozzáálljon; ezt a’ világ már bebizonyította, és igy a’ tekintetes KK. és RR. izenetét egész kiterjedésében pártolom. Gróf Teleky Sámuel: — ügy veszem észre, hogy itt nem magyar és liorvát nemzetiségről van szó. hanem a’ magyar- és lalinnyelvröl; és miután magyar vagyok, természetes: hogy a’ magyarnyelvnek kiterjesztését pártolom , és azért a’ tek. KK. és RR. izenete mellett szavazok. Gr. Szapáry Miklós: — Azon okok és körülményeknél fogva, mellyekböl gróf Majláth János oda nyilatkozott, miszerint reményű, hogy a’többség mellette lesz, fájdalmasan azon aggodalmamat kell kijelentenem: miszerint tartok attól, hogy a’ többség mellettem nem lesz; mindazonáltal lelkiisinéretem megnyugtatását röviden kijelentem: hogy a’ tek. KK. és RR. izenetét pártolom. Gr. Batthyányi Kázmér: — Én itt úgy szólalok fel, mint ki engesztelhetlen ellenök vagyok a’ prókátor! fogásoknak és szőrszál hasogatásoknak, ’s azért röviden oda szavazok, hol a' kérdés tisztába hozatalára a czélra vezetöbb igaz eszközöket látom: ragaszkodom tehát a’ tek. KK. és RR. izenetéhez egész kiterjedésében és azt minden változtatás nélkül pártolom. Popovics Vazul, munkácsi g. e. püspök: — Miután ezen tárgy több szónokok által kimerítve lévén, ismétléssel a’ mlgos Fő-RRet terhelni nem akarom, egyedül azon tekintetből, hogy a’ két ország közt az egyesség minélelöbb megtörténjék, és a’társországokban a’felhevült kedélyek minélelöbb lecsillapitassanak: gróf Almássy Móricz ő n. mlga indítványát pártolom. Tihanyi Ferencz, temcsi gróf: — Még midőn a’ mlgos Fő-RR. a’ magyarnyelvnek jelen kérdésében sokkal távolabb állottak a’ tek. KK. és RRtöl, egyedül a’ magyarul nem tudó horvát hivatalosok iránt teltem észrevételemet, és ezt most is méltánylani kénytelen vagyok; nem is ismerhetek el azokban következetlenséget, a' kik velem együtt a’ horvát törvényhatóságoktól magyar levelezéseket kívánnak, de a’ hivatalosokat még most arra kényszeríteni nem szándékoznak, mert egy számos testülettől inkább fel kell, és lehet tenni, hogy nchányan tudják, nchányan értik hazánk nyelvét, és igy azt is megítélhetik, hogy választott tollvivöjük határozatukat szándokuk szerint fogta e fel?; de midőn egyes hivatalosokról, ’s tulajdon személyes foglalatosságairól van a' szó: akkor csupán csak az egyéni tehetségekre lehet és kell számolni. — Azonban mlgos liptói főispán urnák azon javaslatát, miszerint ezen és rokon kérdéseknek elhatározását ö Felségére, ki minden népeinek boldogságát egyaránt viseli szivén, inkább bizaltassék: részemről — ki, hol lehet örömest közelitek — szívesen fogadom el, és ekkép egész kiterjedésében pártolom a’ KK. és RR. által javaslatba hozott törvényezikkelyeket; mivel azonban, hogy ez többséget nyer- * *
