1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 56. ülés
LM. ülés Fö-RR. naplója. October 7-én 1843. 149 kivihetetlen törvényeket alkotott, — mondathatnék, hogy noha elvül telte fel magának, miszerint a’ társországok Magyar-nyelv belső-nyelvviszonyaira befolyást gyakorolni nem akar, még is illy befolyást vett magának az által, hogy megen-f/in"7£tiség gedte, miszerint saját hazájok keblében, és saját törvényhatóságaiknál a’ latinnyelvet még tovább használhasssák? netc a’ Iliinek noha illy elhatározások egyedül őket illetik és minden kétségen kívül saját municipalis jussai közé tartoznak. Mit azon nyilvánítására a’ lek. KK. és RRnek: hogy Magyarország hivatalnokai ezentúl a’ latinnyelvet tudni nem lesznek kötelesek, mondani akartam: már más elöltem szóló nagyérdemű tagjai e’ n. mélt. táblának kimerítették; ’s csak azt bátorkodom a* mondottakhoz még hozzá adni: miszerint a’latinnyelv tudomását csak azért sem fogják nélkülözhetni Magyarország hatóságai és hivatalnokai, mert az majd csak nem az egész civilisált világ nyelve olly annyira, hogy akár Párisba, vagy Londonba, — akár Calcuttába vagy Newyorkba küldjenek latin levelet: az bizonyára értőkre talál, és azt azért, mivel latinul vagyon írva, onnét nem fogják visszautasítani. Ila csak tehát Magyarország el nem akarná magát szigetelni az egész világtól, mi gondolom, sem jóllétére nem szolgálna, sem dicsőségére nem válandna, latinnyelv, sőt más nyelvek, teszem, német- és franczia nyelvek tudását nem nélkülözheti. De legnagyobb figyelmet érdemel véleményem szerint a’ dolog politicus oldala. Tudjuk: hogy azon ingerültség, melly jelenleg Horvátországban mutatkozik, leginkább eme nyelvvitákból vette eredetét; valóban félni lehet, hogy az illy kényszerítő és kivihetetlen törvények ama ingerültséget még inkább felfogják hevíteni. Nem is olly csekély ezen nézet, mint azt némellvek talán gondolják: mert nem csak Horvátország három vármegyéjéről vagyon itt a' kérdés, hanem Slavoniáról 's az egész társországi határszélekről, mellyek valóban mind kiterjedésükre nézve, mind más tekintetekben is minden figyelmet érdemelnek. Én mindig azon hiedelemben voltam: hogy a’ társországok csak azon szoros összekötetésben Magyarországgal azon viszonyos bizodalom és hajlandóság állal, melly századokon keresztül létezett a' két nemzet közt, lelhetik fel igaz boldogságukat: de arról is meg voltam mindig, ’s megvagyok jelenleg is győződve, hogy Magyarországnak is nagyon érdekében fekszik ezen szövetséges kapcsolatnak fentartása. Én tehát a’ tek. KK. és RR. kivánatit, mellyek meggyőződésem szerint, eme szent czélnak elérését nem csak nem érlelik, hanem hátráltatják, nem pártolhatom, ’s kívánom, hogy a’ n. mélt. főrendi tábla előbbi nézetei mellett megmaradjon; — hogy ha pedig ettől a' voksok többsége által elültetném: ö excja gr. Almássy Móricz voksához ragaszkodom. — Gr. Teleky László: — Elsőben is azt szeretném tudni, hogy jól értettem e gróf Almássy 3Ióricz ö n. mlga előadását a’ mennyiben magamnak úgy magyaráztam: mikép ö elfogadja, hogy a' KK. és RR. véleménye szerint ezen motivatio — a' törvényhozás Horvátországnak bel-nyelvviszonyaiba elnyomókig hatni nem kívánván — a’ tör— vényczikkböl kimaradjon? (gr. Almássy Móricz: «úgy van“!)— e’ részben tehát előadásában megnyugszom. Mi a' mlgos Fö-RR. által a’ horvátokra nézve javaslóit azon kifejezést illeti: ,.a’ latinnyelvnek tetszésük szerinti használata fönhagyatik“, mellyet a’ tek. KK. és RR. elfogadni nem akarnak — felfogásom szerint ö mlga az egyetértés tekintetéből azt javaslotta: hogy a’ 6-ik §-nak Horvátország belviszonyait érdeklő vége egészen maradjon ki. — Ebben én nem nyughatom meg, mert miután egész Magyarországra nézve rendelkezünk, nem tartom helyesnek, hogy olly kivételt tegyünk Horvátországra nézve, mellynek következtében ők ezután nem tudhatnák, mihez tartsák magukat; véleményem szerint tehát a’ nyelv dolgában világos ’s elhatározó, félre nem érthető törvényt kell hoznunk nem csak reánk, hanem a' horvátokra nézve is. Ali pedig azt illeti: hogy ezen kifejezés: ,,a' latinnyelvnek tetszésökszerinti használata“ némellyek és különösen a' horvátországi követ úr állal is úgy magyaráztatott, mintha az által az is megengedtetnék, hogy Horvátországban a' magyar és deákon kívül még más nyelv is használtathassák: hivatkozom e’ részben a' Csanádi megyés püspök ő n. mlgára, mert tőle jőnek az említett szavak, és ö exciája — mint maga kijelentette — azon szavakat azért javaslotta, hogy azoknál fogva a’ horvátok ne legyenek megkötve, hanem telszésöktül függjön a' deák nyelv helyett magyarnyelvvel is élni. És miután ugyan ezen szemponlbul fogadtatott el az indítvány, most már e’ tekintetben a’ mlgos Fö-RR. és a’ KK. és RR. közt semmi vélemény különbség nem létezik, ’s csak szavakról lehet szó. Mivel pedig ezen kitétel „használhassák“ tökéletesen kifejezi azt, mit a‘ mlgos Fö-RR. e’ tekintetben kifejezni kívántak: ennél fogva oda szavazok, hogy a’ KK. és RR. javaslata e’ tekintetben is azon alakban maradjon meg, mellyben ide küldetett. Azon kívánságra nézve, hogy a’ horvátországi tisztviselők a' magyarországi tisztviselőkkel magyarnyelven levelezzenek: úgy látom, mit egész törvényhatóságokiul megkívántunk, ugyan azt egyes tisztviselőktől is meglehet kívánni. Csudálkozom, hogy ifj. gr- Zichy Ferencz ö mlga véleménye támogatására idézte fel az 1830-iki 8-jk törvényt, ’s ugyan azon törvényczikk szavaiból, mellyeket én oda magyarázok, hogy azok által el van már határozva, miként mindenütt az egész országban, és igy Horvátországban közhivatalt csak ollyan egyén viselhessen, ki a’ magyarnyelvet tudja, ö mlga ezzel épen ellenkező következtetést húzott ki; hisz az idézett 1830: 8-ik czikk 4. §-ában csak átalánosan mondatik: „intra limites regni“; már pedig ezen kitétel alatt Horvátországot is nem érteni lehetetlen, mert bár melly véleménynyel legyen valaki, a’ vRegnum Hungária,“ kifejezés értelméről: azt csakugyan el kell ismernie, hogy a‘ Regnumhoz átalánosan értve — Horvátország is tartozik. — Mi a’ zágrábi püspök ö excja abbeli csudálkozását illeti, hogy miután más nemzetek nyelv tekintetben annyira loleransok, hogy a’ világ akármelly részéből még Calcuttából is a’ deák vagy bár melly nyelven irt leveleket elfogadják minden aggodalom nélkül, mi olly szükkeblüek vagyunk, hogy a’ Horvátországból érkező deák leveleket nem akarjuk elfogadni: arra csak azt jegyzem meg, hogy a’ felhozott különbségnek okát megfejteni nem igen bajos — ’s hisz ha történetesen egy calcuttai deák hivatalos levél érkeznék hozzánk, bizonyosan mindnyájan azon véleményen volnánk, hogy azt el kell fogadnunk, ’s ennek oka igen egyszerű t. i. az, hogy Calcutta nem tartozik Magyarországhoz; valamint másfelől annak is, hogy Horvátországtól többet kívánunk, ’s nem kívánjuk ezentúl elfogadni a’ deák leveleket, mellyek onnan iratnak, oka igen egyszerűen abban áll: hogy Horvátország Magyarországhoz tartozik. Fő-Rendi Napló 11. köt. 38
