1843-1844 Főrendi Napló 2. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 56. ülés
148 LVI. ülés Fö-RR. naplója. October 7-én 1843. M»cy*rnyeiv hogy olly nyelvet, melly diplomalicus lenni megszűnt, értsenek, és az abban irt leveleket a’ horvátországi hivatalnokoklul elfogadni küteleztessenek. Már mélt. Fö-RR.! ehhez nem járulhatok, mert azt állítani: hogy ezen ne(e»• RRnck j cz kihirdetésétől — mivel a’ deák nyelv diplomalicus lenni megszűnt — megszűnt a’ hivatalnokoknál minden tudománya a deák nyelvnek: olly állítás, melly magában elenyészik, mivel Magyarországban a’hivatalnokokra nézve, azokra nézve, kik bíráskodni akarnak, a’ deák nyelvnek tudománya nélkülözhetlen, és silány lábon állana azon hivatalnokoknak tudománya, kik deákul nem tudnának: mert ez által bizonyosan járatlanságot mutatnának a’ törvénykezésben. Jövendőre nézve tiszta szivemből kívánom: hogy az administrationak minden ágaiban a’ deák nvelv kiküszöböltessék, valamint már más alkalommal kimondottam; de ebből nem következtethetem azt: hogy a’ deák nyelvet nélkülözheti az, ki bírói vagy más közhivatalt viselni akar. Végre leglényegesebb indok az: hogy a' m. Fö-RR. valahányszor a’ magyarnyelv tárgya szőnyegre került, mind annyiszor kimondották azt, hogy az ingerültség és szenvedélyek lecsillapítását czélba vették; de kérdem: ha az ki lesz mondva, mit a’ lek. KK. és RR. kívánnak, minden hivatalnok, ki magyarul nem tud, azonnal megszűnt e lenni hivatalnok Horvátországban?; márpedig ez ki lesz mondva, mihelyt kötelességgé tétetik: hogy hivatalos foglalatosságait és Írásait, mellyekre nézve Magyarországgal összekötetésbe jő. magyarul vigye, — mondom — mihelyt ez ki lesz mondva: nem lesz képes többé hivatalt viselni, következéskép azok , kik most hivatalban vannak és azt jól vitték, azonnal meglesznek fosztva hivatalaiktól; már kérdem m. Fö-RR.! ezen főbb czélunknak ez meg felel e? — ha megegyeztethetö ^zen rendelkezés azon csak magára Magyarországra nézve hozott 1830: 4. és 5. t. cz. rendelkezésével, melly világosan kimondja: hogy jövendőre Magyarországban ne alkalmaztassák senki közhivatalra, ki magyarul nem tud Jiuc non intellectis actu fungentibus ?u; — nem vagyunk e sokkal szigorúabbak a’ horvátországi hivatalnokokra nézve, midőn őket a’ nélkül, hogy respiriumot adtunk volna a’ magyarnyelv tanulására, rögtön hivatalaiktól megfosztjuk? — ezen okoknál fogva csatolom véleményemet gr. Almássy Móricz indítványához. Sőt még engem azon ok sem mozdít el ebbeli meggyőződésemtől, mellyet Liplómegye főispánja előadott, a'ki abban ellenmondást lát, midőn azt, a’mit Horvátországnak egész jurisdictions leendő megkivánásában a'Fö-RR. megkívánnak : egyes hivatalnokoktól neküveteltelhessék; holott még is a’ méltányosság is azt kívánná: hogy egész törvényhatóságokra nagyobb figyelem fordittassék, mintsem némelly egyénekre; és ha lehet kötelezni egész törvényhatóságokat, hogy compromitfáljanak egyes tagokban: miért nem terjedhetne ez egyes hivatalnokokra is? Megvallom, hogy itt szemem előtt tartom a’ dolognak practicus kivitelét; ez után indulva pedig sokkal könnyebbnek vélek egy egyént egy egész törvényhatóság keblében feltalálhatni a' ki magyarul tud, mint sem azt vélném elérhetőnek; hogy Horvátországnak minden hivatalnokai az ujonan a' magyarnyelv iránt alkotandó lörvényczikk hozatala után azonnal képesek legyenek magyarul hivatalosan levelezni; — azt sem látom által: hogy miért derogálna az egy törvényhatóságnak, hogy magyar levelezéseit, azaz egy olly nyelven vezetendő levelezéseit, mellyet maga nem ért, egy egyénre bízza? — mert arra nem kívántatik más, mint egy olly egyén, a’ki arra a’közbizodalom által érdemesnek kijelöltetnék; de nincs ez sem módjában, sem pedig hatalmában egy egyes tisztviselőnek, mivel egyes hivatalos foglalatosságaiban, mellyeket a’ törvényhatóság reája bizotl, ön maga eljárni köteles, azokat másra kötelességénél és hiténél fogva nem bizhatja; képzélhetlent pedig kívánnánk, ha akarni látszanánk: hogy minden horvát hivatalnok a’netalán előforduló magyar levelezései miatt magyar secretariust tartani kénytelenittessék. Hantik György, zágrábi megyés püspök: — A’ tárgy jelen stádiumában, nem akarok a’ tek. KK. és RR. által felhozott okoknak bővebb fejtegetésébe ereszkedni; el nem mulaszthatom mindazonáltal, már csak állásomnál fogva, sem, hogy némelly észrevételeket ne tegyek, mellyek csak rövidek lesznek, nehogy ismétlésekkel untassam a’ n. mélt. Fö-RRet. Mi a’ hivatalnokokat illeti: csak azokra, mellyeket mélt. Liptó vármegye főispánja hozott elő, akarok egy pár szóval felelni. Nem tagadom én, sőt egész készséggel elismerem mind azon rósz következményeket, mellyek a’ társországi hatóságoknak magyarnyelven viendő levelezésekből szükségkép fognak eredni , ha azon egyének, kikből az illy hatóságok állanak, a’ magyarnyelvet nem tudják, de még csak nem is értik. Mind ezeket — mondom — én elismerem, és egy szempillanatig sem kételkedem, hogy azok — pedig igen nagy mértékben — befognak következni, ha az irántok telt törvényjavaslat sikerül. De ebből, véleményem szerint, koránsem következik: hogy még tovább kelljen menni, és ama szomorú következmények körét, és hatását még jobban tágítani, nagyobbítani; hanem inkább oda kell szorgalmunkat fordítanunk: miszerint az intézkedés még további kiterjesztése által a’ közdolgok tárgyaltatása egészen öszve ne bonyolódjék. Meg fogja engedni a’ inéit, úr, hogy még is, nagy különbség van a kérdésben álló két rendezkedés közt; mert az első legalább nem teljes lehetetlen, miszerint csak hamarébb találkozik a" hatóságoknál egy, vagy egypár egyén, melly legalább értsen magyarul; és, ha nem találkozik is, legalább egy illy jegyzőt, vagy írnokot fogadhat magának minden hatóság, úgymint vármegye, káptalan, város, és a’többi; de hogy minden egyes hivatalnokok a' társországokban: minden alispán, szolgabiró, teszem a' körösi városbiró, vagy Károlyváros kapitánya, minden plébános, midőn keresztelő levelek ’s más irományok miatt felszóliltalik a’ magyarhatóságok vagy hivatalnokok által, magyarnyelven Írjon, és levelezzen: az teljes lehellenség, a’mit mi, kik Horvátországot lakjuk, legjobban tudhatunk, és bizonyíthatunk. Már pedig én semmit roszabbnak nem tartok, mint olly törvényeket alkotni, mellyeknek teljesítése kivihetetlen, lehetetlen; mert ezek megakasztják az administratio kerekeit, mindenféle mellékességnek alkalmat szolgáltatnak, és a' mi még ennél is károsabb, az embereket a' törvények megszegésére szoktatják ’s így tehát a’ többi törvények szentségére is káros befolyással vannak. Azt mondják tovább a’ tek. KK. és RR. e’ jelen izenetjökben, hogy homályt hárítana a' magyar törvényhozásra, ha e’ n. mélt. tábla jelen tárgyú javaslatai elfogadtatnának. Én ezen állításban nem osztozhalom, sőt azt gondolom: hogy az illy igazságosság és méltánylás nem kis dicsőségére válnék a' magyar törvényhozásnak; és hogy épen ennek ellenkezője háríthatna arra néminemű homályt, mert az mondathatnék: hogy
