1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 28. ülés
160 XXVIII. ülés Fö-RR. naplója. Augustus 17-én 1843. Magyarnyelv állások közölt nem igen nagy sympalhiával viselfelnek a’ magyarnyelv iránt. Azt tarlom, akár álladalmi, akár táriránt' sadalmi állapotban mind emberi, mind polgári jussok bírásához a’ kötelességnek bizonyos nemei vágynak csatolva. Ezek határozzák meg a’ jussokban miképeni részvételt, és azokkal milly mértékbeni élbetést. Ennek fö föltétele alá kell vetve lenni mind annak, mi az összes álladalomnak fenlartására szükséges — ha áldozatot és a’ természetes jogoknak megszorítását kívánná is. Azt hiszem tehát ezen szempontból: hogyha Magyarország kapcsolt részek nélkül lenne, — akkor a’ magyarnyelv terjesztése iránt a' két tábla közölt nagy egyenetlenség nem volna ; de mivel nem úgy van, mivel Magyarország a’ kapcsolt részekkel együtt öszve ragasztva van, úgy hiszem: hogy a’ törvényhozás a’ magyarnyelv terjesztésére nézve a kapcsolt részekben csak azt lebeti, mi a’méltányossággal és igazsággal összefér ; mert azon részek mint ország léteztek ’s léteznek most is, és szinte törvényes jogokkal ’s nemzetiséggel bírnak mint mi, — ezt biztosítani, hasonlókép a törvényhozásnak kötelessége. Ezen szempontból indulva ki, a’ törvényjavaslatnak első szakaszához nem szólok, mert nyitrai főispán báró Jlednyánszky Alajos ő nm. által bőven kifejtetett: hogy ez érdemben különbség nincsen; de mi a’törvényjavaslatnak második szakaszát illeti: elő kell bocsátanom, hogy az azon a' téren akart maradni, mellyen a’ Is. KK. és RR. is mentek; kik midőn említeni szokták a’ kapcsolt részeket, semmi subdistinctióba ereszkedni nem akarlak: mivel annak szükségét nem látták; mi a’ törvényjavaslatot magát, és b. Eötvös József úr indítványát illeti: úgy hiszem a’ m. b. úgy értette azt, hogy a‘ kapcsolt részek levelezéseiket a’ magyarországi törvényhatóságokkal egyedül magyarnyelven vigyék; ’s nem tudom, hogy a’ csatolmányokra nézve mi volt véleménye: valljon a’ diák vagy a’ magyarnyelvet kívánja e e’ résiben használtatni? — Báró Eötvös József (közbeszólta): — A’ m. gróf kérdésére bátor vagyok felelni; mert úgy hiszem , ez könnyíteni fogja a’ discussiót (halljuk!). Azt mondám: hogy törvény által mondjuk ki, hogy a’ magyar törvényhozás Horvátországnak tisztán belviszonyaiba ereszkedni egyálfaljában nem kíván; és azért azon tárgyakra, mellyek Horvátországban ben folytattatnak — úgy mint törvényhatóságok és biróiszékek tanácskozásaira nézve —, tisztán a’ diáknyelvet akarom körében meghagyni; azon tárgyakra nézve pedig, hol Horvátország Jlagyarországgal öszszekültelésbe jő, és akár a’ kormánnyal, akár egyes törvényhatóságokkal levelez, azt kívánom: bogy a’ diplomatics és törvényes nyelv magyar legyen. A’ csatolmányokra nézve végre — miután azok közönségesen az elébbeni tárgyalásoknak következései — indítványom szerint magából foly: bogy valamint a’ tárgy Horvátországban folytattatott ’s a’ csatolmányok diáknyelven készültek, úgy azok ezután is diáknyelven adathassanak a’ magyarnyelven szerkezendö levélhez; de Slavoniára nézve külön provisió kellene. Gr. Pécluj Emmáméi: — Erre nézve tehát kezelfogok a’ méltóságos báróval: hogy a’ csatolmányok diáknyelven készülvén — egyedül a’ levelezés legyen magyar; ez a’ méltányossággal összefér,’s ezt a’ magyarnemzet méltán megkívánhatja; ez azon kicsiny kapocs, mellyet gróf Széchenyi Istvántól elöhozatni hallottam, melly Magyarországot a‘ másikkal összekapcsolja; e’ részben tehát a’ m. báró indítványát pártolom. — Mi a’ csatolmányokat, és kivált pöröket illeti: azokat azon nyelvben hagynám meg, mellyben eddig is léteztek; mert ha ezt tesszük, ez által a’ méltányossággal bizonyosan tisztában leszünk. Azt tartom a’ legnagyobb igazságtalanság volna kívánni, különösen a’ pöröknek, mellyek sok munkát és előkészületet kívánnak, és mellyek készítésétől sok család boldogsága függ, azon nyelvem szerkesztését, mellyet nem értenek. — Nem tudom méltóztatnak e cs. kir. Föherezegséged, és a’ mélt. Fő-RR. parancsolni, hogy egyszersmind ezen törvényjavaslatnak többi szakaszaira nézve is kimondjam véleményemet, vagy csak később? (többen: ..mosla); ha most parancsolják a"mélt. Fő-RR,úgy következik azon pont, melly akarja, hogy a’ liorvát követek a’ magyar-országgyülésen magyarul szóljanak. Azt a’ méltányosság kívánja, hogy a’ követek azon nyelvet használják, mellyel a’ többi törvényhatóságok élnek; de a" társországoknak saját érdeke is parancsolja azt: hogy követeik szükséges befolyással bírjanak a törvényhozásba — hogy tehát azon nyelvet használják, mellyen nemzetük érdekét leginkább előmozdítják. Tekintsük a’ külföldet; — látjuk Francziaországban, Angliában és mindenütt: hogy a’ különbféle nemzetiségek a’ törvényhozásban egy nyelven, t. i. a’ diplomaticai nyelven, nyilatkoznak. —Mi a’ czímereket, színeket, és zászlókat illeti: mellyek a’ fölkeléskor, és ö Felsége koronáztatása alkalmával szoktak használtatni: azokat most meghagynám; mert ha megváltoztatjuk, okol fogunk szolgáltatni azt hinni: hogy mi a’ liorvát nemzetnek nemzetiségét gyengíteni kívánjuk; mert úgy hiszem, hogy a’ sziliek és ezímerek némileg a’ nemzetiséggel vannak egybeszöve. A’ mi az elemi iskolákat illeti: nem ellenzem, hogy a' magyarnyelv ordinarium stúdiummá legyen, a’ mint ez már most is úgy van; nem ellenzem tehát, hogy provisio legyen arról is: hogy a’ magyarnyelv az elemi iskolákban taniltassék; de hogy a’ tudományok magyarnyelven taníttassanak, azt nem helyeselhetem már csak azért sem, mit horvátországi bán ő n. méltóságától fölhozatni hallottam; de továbbá azért sem, mivel azon nyelvet tudni kell, mellyen az ember tudományokat tanulni kíván. — Mi a’ 10 évi batáridőt illeti: azt el nem fogadom; meglehet hogy hibázom, de nem tudok nemzetet, hol bizonyos éveknek meghatározása lett volna kitűzve; de ennek szükségét sem látom, sőt az igazsággal sem fér össze: mert gyakran megtörténik, hogy némelly embernek nyelv tanulásra semmi talentuma sincsen — de különben meg vannak igényei, hogy a' status bizodalmát megnyerhesse!; valljon igazságos e: hogyha 10 évek alatt a’ magyarnyelvet meg nem tanulhatta — bár különben érdemeket szerzett is — meg ne jutalmaztassák?! ezt az igazsággal egyálaljában üsszeférhclőnek nem találom; nyúljunk tehát olly módokhoz, mellyek a’ czélelérésére közelebb vezetnek; és mellőzzünk cl minden kényszerítést; én fölszólitlalni kívánom tehát a’ ts. KK. és RRet: hogy a’ törvényjavaslatban ezen kifejezett elvekhez képest módosítást lenni méltózlassanak. — Gr. Zichy Alfréd:— Tapasztalásból merített adatok elegendökép tanúsítják: hogy a'nemzetiségnek legelső alapja’s éltető gyökere a’ nemzeti nyelv kellő virágzása; igaz, hogy tán a’ fölöttünk őrködő isteni gondviselésnek
