1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 28. ülés
XXVIII. ülés Fó-RR. naplója. Augustus 17-én 1843. 161 iránt. egyedül köszönhetjük meg azt: hogy nemzetiségünk szeretett szép honi nyelvünkkel a' legközelebb múlt században Magyarnyelv olly sok viszály közti küzdések után inegfogyva, de törve nem, — egy szebb jövendőnek küszöbén áll. — De ellenben köszönetét is szavazhatunk a' felséges uralkodó háznak honi nyelvünk gyarapodását elösegélö mind azon intézkedésekért, mellyek 17í)0-ik ev óla történtek, ’s törvénybe igtatlattak. — De ezzel kielégítetésünknek órája meg nem ütött; mert távol vagyunk még attól: hogy nemzetiségünkkel válhatlan kapcsolatban álló honi nyelvünk virágzásának legfőbb polezát elérte volna; — én a’ts. KK. és RR. kívánságához képest jelen lenni hiszem mind idejét, mind szükségét annak: hogy egy olly törvény alkottassák, mellyben mondassák ki: hogy Magyarországon ezentúl törvényhozási, végrehajtói, közigazgatási, törvénykezési nyelv egyedül a' magyar legyen; és azért alázatos véleményem szerint e’ törvényjavaslatnak *2ik szakasza ekkint lenne módosítandó — az elejét meghagyván igy: „hogy Magyarországban az országlási, mind hivatalos nyelv, ezentúl egyedül, ’s kizárólag a’ magyar legyen; minden más nyelven készült hivatalosirat és oklevél érvénytelen“; azon részét pedig: „hogy olly esetben szabad más nyelvvel élni, mellyekre nézve a'jelen törvény 5ik és 6ik §ai vagy kivételt, vagy különösen rendelkezést tesznek“ kihagynám, minthogy ez nem kivétel: mert ezen három törvényes szakasz által a' magyarnyelv Horvátországra is kiterjesztetni javasoltatik, és e’ helyébe ide b. Eötvös József indítványát pártolva iktatnám: hogy a" társországok részéről országgyülésünkhez küldendő követek beszéljenek magyarul, ’s hogy ezentúl a’ társországok magyarország minden törvényhatóságaival magyarul levelezzenek; 's e’szerint az 5 — Tik szakasz egészen kimaradna. Gr. Königszegg Sándor: — Szivemből beszélt b. Eötvös József, midőn azt mondó: hogy ezen tárgyban kettő az ösvény, mellyel szemünk előtt kell tartani, t. i. a’ kötelesség és méltányosság szempontja. Mi Magyarországot illeti: kerekdeden kimondom, hogy kötelességemnek tartom ragaszkodni a’ ts. KK. és RR. javaslatához; és sokkal magosabb állásban látom ezen szent ügyel, mint sem hogy azt csekély beszédemmel emelni képes lehessek. — Mi pedig Horvátországot illeti: azt hiszem, hogy a’ méltányosság útját kell követni; mert ha önmagunk jogai iránt féltékenyek vágjunk, ’s azokat biztosítani akarjuk: úgy illő, hogy mások jogait is tiszteletben tartsuk; ezt javasolja mind az igazság, mind a’ politica; az igazság azért, mert az igazság fogalma már magában is kirekeszti az erőszakot; politica pedig azért, mert ámbár akarom hinni, hogy erősebbek vagyunk Horvátországnál, még is ne felejtsük el soha. hogy erősebb politicai erővel vagyunk összeköttetésben; ha tehát nem tartjuk tiszteletben Horvátországnak jogait, ki kezeskedik nekünk arról: hogy ön példánkhoz képest ugyan azt nem követik el rajtunk? — Azt hallottam Horvátország részéről felhozni: hogy a’ magyarnyelvtől azért félnek, mivel nemzetiségüket féltik; megvallom, hogy nem csak a' magyarnyelv kérdését, hanem akármelly nyelv kérdését nemzetiség életkérdésévé fölemelni soha sem tudom; ’s ezt bizonyítják mind a' régi, mind újabb idők történetei.— Ilaa" régi idők történeteit nézzük. látni fogjuk: hogy ámbár világszerte volt felvéve a’ miveit római nyelv, azért még is a' nemzetek össze nem olvadlak — mindegyik nemzet külön külön nemzetiségét fentartolla’s megóvta; ellenben olly nemzet, melly ön nyelvét beszélte, mint a’ Lengyel, mind e’ mellett is nemzetiségét elvesztette. — Ha valaki dicső corvinus Mátyás idejében merte volna mondani, hogy a'magyar nemzetiség nemiélez: egész Európát csodálatra hívta volna fel; pedig akkor anyanyelvűnk csillaga diplomaticai égen nem ragyogott! — Dicső eleink minden viharok között, a’mohácsi veszedelemben, a' török iga alatt a’ diáknyelv mellett — mellyet most veszedelmesebbnek tartok, mint Solimán erejét — föltudták tartani a' nemzetiséget — mellynek élő példája a’ mostani gyűlés; miszerint látjuk, hogy a' régi szokás mellett maradtunk, és azt fentarlani tudjuk. 3Ii a’ mostani időket illeti: úgy hiszem, hogy a’ franczianyelv nem csak diplomaticai, hanem társalgási nyelv is volt egész Európában, ’s most is diplomatics Francziaországra nézve, — még sem féltette egy nemzet is nemzetiségét, hanem megegyeztek abban — ámbár önállósít nemzetek voltak, és néha ellenségek is —: hogy az közlekedési nyelvvé alakittassék. Kérdem tehát : ha azon ellenséges nemzetek végső elenyészőstül a’ franczianyelv diplomalicus volta következtében nem féltek , ’s nem féltették nemzetiségöket: miért félti Horvátország a’ magyarnyelv elfogadása által, diplomaticai dolgokban, nemzetiségéi — annyival inkább, mivel az elöbbeni idők ellenkezőt mutattak, mert eddig sem éltek anyanyelvűkkel, és nemzetiségöket még is fentartották? Már diplomaticai viszonyok alatt érteni 1-ürazt: hogy a’horvát követek a’magyarhon gyűlésén magyarul beszéljenek; igaz ugyan, hogy erre azt lehelne ellenvetni, hogy Horvátország, ha ez rögtön történik, olly állásba kényszerittetnék jöni, hogy kevesek közül kellene választani követet, — azon kevesek közül t. i.: kik magyarul tudván — arra alkalmasok; különben pedig ezen hivatásra nem alkalmasok. Ámbár méltánylom ezen ellenvetést, még is azt mondom, hogyha a’ leghaszonvehetübb is, kit Horvátország küld, még is, ha a’ tárgyalási nyelvet nem érti akkor sem a’ dolog folyamában résztvenni, sem pedig Horvátország részére jót eszközölni nem lesz képes; tehát a’ czélnak a’ priori nem fognak megfelelni. Továbbá diplomatics viszonyok alatt értem 2-or a’ törvényhatóságok között előforduló levelezéseket; ezekre nézve nem eröletném a’magyarnyelvet, merta’ törvényhatóságok föladata mindig a’siker ; már pedig tudjuk, hogy a’ magyar megyék képesek voltak — midőn annak rendszabálya fenforgolt, hogy két nyelven írjanak fel — minden törvény nélkül kivívták azt, hogy csupán magyarnyelven írjanak: úgy Horvátország is kifogja tudni vívni régi szokásait, annnál inkább, mivel in Regno Consveludinario vagyunk; és igy régi szokásokhoz ragaszkodunk; régi szokásinkat pedig megtartani könnyebb, mint az uj törvényt sikeresíteni. Mi Horvátországnak belviszonyait illeti: e’ kérdésbe avatkozni nem kívánok. Az elemi iskolákra nézve a’ magyarnyelvet szinte nem eröletném, mert mi a’ magyarnyelvet csak diplomaticai polezra akarjuk emelni; és igy a' magyarnyelvrc csak azoknak van szükségük, kik diplomatics állásra törekednek, — és igy csak a‘ magosabb iskolákban szükséges a magyarnyelvet behozni; az elemi iskolákban pedig a' mostan divatozó nyelvüket meghagynám, és ez által megkímélném nemzetiségöket az erőszaktól; igy ők is megfognak kímélni bennünket azon már fájdalmas és veszedelmes reacliótul. \ égre a’ tisztviselőkre nézve kiterjesztendő 10 évi határidő iránt ugyhiszem, hogy ezen intéz— Fő-Rendi Napló I. köt. 41
