1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 28. ülés
150 XXVIII. ülés Fö-RR. naplója. Angustus 17-én 1843. Magy»rnyeiv B. Mednyánszkg Alajos, iiyifrai főispán: — Ezen §. tartalmára semmi észrevételem ugyan nincsen, — de 'ranl' a’ szerkezeire nézve van megjegyzésem; miszerint azt tartom: hogy a’ múlt országgyűlésen e’ tárgyban készült szerkezet sokkal alkalmasb arra nézve, hogy ö Felsége állal elfogadtassák; annál fogva bátor volnék a’ mélt. Fö-RRnek következő szerkezetet ajánlani: „az 1550-dik és többi törvényczikkekben nyilvánított nemzet közohajtásának folytában ö Felsége kegyelmesen ígérte, hogy a’ koronaörökösöknek, valamint a’ föls. uralkodó házból származandó többi föherczegeknek és herczegasszonyoknak, a' magyarnyelvnek tökéletes tudományában még serdülő korukban leendő beavatásukat, részéről nevelési rendszerül megállapította légyen — törvénybe igfallatik.“ Nádor ö cs. kir. fensége: — Tehát jegyezze föl az itélőmester, hogy a’ mélt. Fö-RR. fölszólítják a’ ts. RRet, hogy e’részben a’ mull országgyűlésen készült szerkezetet elfogadni szíveskedjenek; a’dolog tartalmára nézve a* mélt. Fö-RR. megegyeznek a" ts. RRkel. Olvaslatik a’ 2-dik §. Gr. 1laller Ferenci, horvátországi bán:— Meggyőződésem szerint minden álladalomnak legnagyobb ereje a’ czélszerün hozott törvényeknek szentséges megtartásában fenekük; kivált egy alkotmányos országban mint a’ mienk, hol nincsen egyéb eszköz az egyes polgárok hivalalbeli szent kötelességük beteljesítésének szorítására, kifejlődésének eszközlésére, a’rendnek fenlarlására, a haza virágzása előmozdítására mint épen törvények. Tehát épen ollyan alkotmányos országban a’ törvény szentségét mindenek felett tartozunk védeni. Ezen szempontból kiállva, épen azon időpontban, melly véleményem szerint ezen országra nézve régidé óla nem volt olly kedvező,— a’ kifejlődésnek, elöhaladásnak szempontjából tekintve a’ dolgot óhajtanám: hogy ezen időpont használtassák sikeresen t. i. olly törvényeknek hozatalára, mellyeknek kivihetősége semmi kétség alatt nincsen, mellyeknek siikeréröl kezeskedni lehel, és mellyek sok szerteszórt erők egyesült egybeforrasztását és egy óriási nagy egészre központosítását — mellynek elemei az országban hála istennek dúsan megvannak — eszközöljék. Ezen szempontból véve föl a1 dolgot, a' magyarnyelv tárgyára van észrevételem. Midőn az ország rendei dicséretes hazafmi buzgóságukkal a’ magyarnyelv gyarapítását és terjesztését eszközölni kívánják, épen óhajtanám, hogy olly eszközök választassanak, olly törvények inditványoztassanak, mellyek a sükerülést, és e’ részben is az összehangzást eszközöljék; az ingerültséget — mellyre már most a’ dolog helyzete jelen fokozatán semmit sem szólani felesleges gyengédségnek tekintem — a’ mennyiben lehet, enyésztessék el, és a’ közhaza javának előmozdítására a’ közegyességet kivívják. Kivált Horvátországra nézve tisztába kell az oda való körülményeket terjedelmesen itt köztudomásra hozni, hogy az iránt is egyeztetés és ez által a' közegyesség eszközöltessék. A’ társországoknak régóta alkotmányos kiváltságaik, úgy nevezett municipalis jogaik vannak; ezek pedig nem improvisáltattak, hanem e’ nemzet életével és vérével váltattak ’s fönlarlatlak; mert ezen municipiumok a’ nemzet éleiében gyökereznek; abból indulnak ki és innen értetik: hogy a" társországok nemzetei olly féltékenyen azokhoz ragaszkodnak, hogy szinte önön károkra azoknak egyéb érdekűket feláldozni készebbek lennének. Ezen municipiumok megtartását sok törvények biztosítják. Ezt biztosítja Mátyás királynak 1564: 13. t. ez. az 1600: 27; 1681; 66-dik; 1687 : 22-dik t, czikkelyek, — de még inkább az 1715-dik évi országgyűlésen tervezett 120-dik t. ez., melly azt mondja: „ut statuta municipalia regnorum Croatiae, Slavoniae, Dalmatiae, regia auctoritate specifice confirmata, in nullam amplius de super validitate veniant quaestionem.“ A' magyarnyelvre nézve különösen 28-dik novemb. 1805-ben tartatott horvátországi gyűlésben ezen statutum hozatott: hogy a’társországokban, belügyeik intézésére, diák nyelven kívül soha más ne használtassák. Ezen statutum ö Felsége felír. 8-dikán 1806-ban költ rendeleténél fogva megszentesillelett; tehát az odavaló municipiumhoz és statútumhoz ragaszkodnak a’ társországok, és féltékenyen tekintik mindazt, mi ezen municipiumukba bevágni látszik; már pedig a'felolvasott törvényjavaslatnak 2-dik pontja azt mondja: „Magyarországban és a’ hozzá kapcsolt részekben, úgy országlási mint hivatalos nyelv ezentúl egyedül és kizárólag a’ magyar leend; — minden más nyelven készüli hivatalos irat vagy oklevél érvénytelen, s csak olly esetekben szabad más nyelvvel élni, mellvekre nézve a’jelen törvény 5. 6. 7. §-ai vagy kivételtvagy különös rendelkezést tesznek.“ Véleményem szerint, ha ez meghagyatik: ..ahhoz kapcsolt országokban* —, a törvény épen úgy fogja érdekelni a’ társországokat, mint Magyarországot magát, — és igy a’ törvények bizonyosan a’ társországok municipalis jogaikba be fognak vágni. Tudom ugyanis, hogy föltételes pontok vannak itt; de mivel szivemből kívánom, hogy a’ törvények tiszták legyenek, és zavart ne okozzanak, azért óhajtóm: miszerint tisztán legyen kifejtve, hogy „egyedül Magyarországban a’ közigazgatási nyelv — a’ magyar leend“ — szerkesztessék a tör. czikk, kihagyatván belőle a’ ,,kapcsolt országok*; — ez megjegyzésem a" 2-dik pontra nézve, mert megütközik a társország municipalis jogával az: hogy csak belügyeik — és körükben a" hivatalos levelek diák nyelven vitethessenek. A’törvényjavaslat többi pontjaira nézve, mivel kapcsolatban vannak, hozzá szólani kívánok, mert egyiket a másiktól elválasztani igen bajos, minthogy azoknak értelme úgy szólván egy. A" 3-dik §-ban az mondatik: „közigazgatási nyelv kire1'^ztöleg magyar, annak az elemi iskolákban mikénti használatáról pedig különösen a t. ez. rendelkezik“; ezen §-t Horvátországra nézve kivihetlennek látom, l. i. hogy az elemi iskolákban csak a magyarnyelv tanittassék; mert elegendő számmal tanítók nincsenek, és igy módot sem nyújthatni arra, hogy másokat magyarnyelven írni és olvasni taníthatnának; e’végből, meggyőződésemnél fogva, köteles vagyok kimondani azt: hogy a’ törvénynek ezen rendelete — Magyarországról nem szólok — de Horvátországra nézve egyáltalában kivihet— len; annál fogva kötelességemnek tartom az ellen óvást tenni, és olly törvényhez nein adni megegyezésemet, mellynek kiviheiését lehetségesnek nem tartom. A’ 4. §-ban az mondatik: „Minden magyarországi pénzek, magyarjelekkel és kürirással veressenek, a’ polgári kincstári, katonai minden intézeteknél, valamint a magyar tengeri révparlok, ’s magyar kereskedők hajói, és egyéb magyar hajók lobogóikon egyedül az ország czímere, és .
