1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 28. ülés
XXVIII. ülés Fő-RR. naplója. Augustus 17-én I»43. 151 a' nemzeti színek használtassanak — minden hivatalos pecséteken végre a’ körirás magyar legyen.“ Ha ez csupán Magyarnyelv Magyarországról szól, az ellen legkisebb kivételem nincsen; de ha ez a’ társországokra is érlelődik, hogy annak iri'nt’ pecsétje eltöröltessék, lobogóinak színei megváltoztassanak: kötelességemnek tartom, mint az oda való municipalilásoknak és nemzétiségnek fentartására ö Felsége által kinevezett’s hittel kötelezett bán, azokra nézve ellenvetésemet megmondani, és nyilvánítani, hogy ezek bizonyosan nagy ingerültséget szülnének, ha ezen értelemben vetetnek a’törvénynek szavai, mert ebben a’ társországok nemzetiségük elnyomatását látnák. Az 5-dik §. igy szól: „A’ horvátországi minden törvényhatóságok, itélőszékek és hivatalnokok, magyarországi kormány- és itélöszékeivel, törvényhatóságaival, és hivatalnokival magyarnyelven levelezni tartoznak.“ Ez összeköttetésben van szinte azzal, hogy horvátország követei itt magyarul is beszélhetnek. iMind a’ levelezésre, mind a’ beszédre nézve magam teltem ítéletet, miszerint kötelességemnek és hivatalomnak megsértését ebben nem lelhetem, hogy itt magyarul szólottám, és hogy magyar hivatalokkal magyarul leveleztem, nem találtain ez által horvátország municipiumát megsértve lenni; és azt is hozzá adom, hogy utolsó or.gyűlésben Horvátországban azon indítvány történt, hogy megköttessenek a’ követek a’ diák szólásra; e'részben ismét felszólítottam, hogy azt ne tegyék, — de a'többség ellen, mint elnök, nem tehettem egyebet, mint annak akaratát kimondani. Én e’részben tisztában vagyok; de nem igy áll a’ dolog a' nemzetre nézve, mert tisztán kell kimondanom , hogy itt ismét a’ féltékenység áll elő, miszerint úgy hiszik a’ társországok, hogy ha nekik kötelességül tétetik magyarnyelven szólani, vagy levelezést magyarnyelven vinni, — ezek azon következésre vezetnének, hogy ezentúl a'törvények csupán magyarnyelven készíttetvén és közöltelvén velők, nem pedig mint eddig magyar és diák nyelven, mi által csakugyan azon szomorú helyzetbe jönének, hogy a' törvényeket nem értenék; de tudván, mint állanak most a'dolgok, meg kell vallanom, rögtön a’ terjedelmes magyar levelezés behozatala lehetetlen is, mert ritka egyének vannak, kik olly tökéletesen tudnának magyarul beszélni, 's kivált írni, hogy terjedelmesebb tárgyakban levelezhessenek is. 11a ezen §. úgy értetődik, hogy csupán csak a’ bevezető Írások legyenek magyarok: úgy talán a' dolog megegyeztelhetö lenne a' mostani állással és szellemmel; de hogy terjedelmesebb tárgy a’ m. kir. helytartó tanácscsal. vagy más törvényhatóságokkal levelezéskép’ folytattassék: azt bízvást mondhatom, hogy most kivihetetlen, ’s ez által megvolnának szorulva. hogy egy felvett Írnok által a’ megyéknek , városoknak , törvényszékeknek az efféle iratokat elkészíteni és egyes személyekbe bizodalmukat helyheztetniök kellene, holott ők nem is értenék azt, mi iratik; ez aggasztó állapot, mellyre nézve aggodalmamat előterjesztenem kellett. A’ 6-dik §. azt mondja: rA' magyarnyelv Horvátországnak minden köziskoláiban rendesen taníttassák.“ — Ezen §-phust annyiból fölöslegesnek tartom, mivel 1827-ben horvátországi gyűlés után, horvátország rendei hallván a’ magyar orsz. gyűlésnek a’ magyarnyelv iránti buzgalmát, magyarul folyamodtak ö Felségéhez, hogy méltóztassék a’ magyarnyelvet Horvátországban taníttatni, és nekik módot nyújtani annak megtanulására; és csakugyan ennek következtében, 1840-dik 8-d. t. ez. rendelele által a’ társországokban a’ magyarnyelv ordinarium stúdiummá — rendes ludománynyá — tétetett, és valósággal az óla tanittatik minden iskolák-, minden gymnasiumokban; mivel tehát ez már is létez: fölöslegesnek tartom ezen §’ rendelkezését; hanem ha csak az elemi iskolákra terjed ki, akkor, mint fölebb mondám, a" dolgot a' lehellenségek sorába tartozónak találom; és ennek következtében azt tapasztalván, hogy akkor, midőn a’társországok nem valónak felszólítva, és törvény által oda vezetve, hogy magyarul tanuljanak: maguk látták kívánatosnak azt. hogy magyarul tanuljanak; és maguk l.lták, hogy ezután valamint a’ tót megyék a' nélkül hogy törvény hozatott volna, az orsz. gyűlésen magyarul szólották, és levelezéseket magyar törvényhatóságokkal magyarnyelven vittek. Ez is önkénylesen akkor fog teljesedni, ha minden legkisebb kényszerítést elkerülünk a' társországok iránt; különben pedig ellenszegülés fog támadni. De ha meggyőződésem szerint, minden féltékenység ellenére, Horvátország biztosittatik arról, hogy nemzetiségét vagy municipalis jogait Magyarország sérteni nem kívánja: idővel a’ magyarnyelv elterjesztése Horvátországban előre fog menni, és több egyének fogják magukat a’ magyarnyelvben kiképezni, valamint a’ slavoniai megyékben eddig is lassankinl a’ Magyarnyelvnek tudása elterjeded. Azt vélem tehát, hogy minél nagyobb gyengédséggel viseltetik Magyarország a' társországok iránt, annál több sikert lehel várni; — mert törvényt hozni könnyű, de valakit annak megtanulására szorítani —bajos. A’ 7-dik pont igy szól: ,,A’ jelen törvény kihirdetésétől számítandó tiz évek leforgásával Horvátországban kir. kinevezéstől függő polgári valamint egyházi hivatalokat is többé senki sem nyerhetend, ki a’ magyarnyelvet nem tudja“. Ezen pontnak végképi eltörlését szivemből óhajtanám, mit egyenesen kimondani kötelességemnek is tartom, mert. abból minden egyik társországi polgár azt fogja kivonni: ha a’ magyarok nemzetiségünket elenyésztetni és azt, hogy belügyünket diák nyelven vigyük, megszüntetni nem akarják: miért kívánják, hogy azok, kik itt ezen honban hivatalt akarnak nyerni, a’magyarnyelvet elkerülhetlenül tudják? mert hisz az, ki Magyarországon az udvari cancellariánál, helytartótanácsnál, vagy akárhol hivatalt kíván. annak bizonyosan a’ magyarnyelvet tudnia kell; tehát a’ magyarnyelv diplomaticai állásra lévén emelve, bizony ez azon következést vonja maga után, hogy annak megtanulása mindenkit ösztönöz. Úgy hiszem tehát, hogy ebbeli kényszerítő rendszer által minden síiker inkább gátoltatnék. mint előmozdittatnék. Ez volt csekély előadásom, melly előterjesztésemet kötelességemnek tartottam, és tiszta szívvel kívánom, és kérem a' mélt. Fö-RRet, hogy jó akaratjukkal azt elfogadni kegyeskedjenek. Búró Eötvös József: — Jlindenckelölt horvátországi bán tökéletesen meggyőzött arról, mit mindjárt, mihelyest ezen tárgyat magam előtt láttam, előre hittem, hogy annak részletes tárgyalása a’ nélkül, hogy az általános discussio előrebocsáttalnék, véghetellen nehéz, miután annak egyes pontjai legszorosabb összeköttetésben vannak; kérem Xádor ő cs. kir. fenségét, és a’ mélt. Fö-RRet, méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt az egyes pontos részletes tárgyalásába ereszkednénk, az általános elvre nézve az általános discussió előre bocsáttathatnék. 38 *
