1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 36. ülés
230 XXXVI. ülés Fö-RR. naplója. September 2-áu 1843. Mapyamyelv Gr. Apponyi György: — ügy vélem, hogy a’ „maradjon“ szó, mellyel itt többször hallottam említeni némelly «uárjytusa*taSÍa* által ezeTl nm^tsa&11 főrendi táblának, a'jelen esetre nem alkalmazható; mert nem arról van szó: hogy maradjon e vagy ne? hanem arról: tétessék e észrevétel azokra, miket a’ Is. KK. és RR. az izenetben kijelentettek, — vagy sem? — Mint eddig hallottam az indítványokat, a’ törvényczikk változtatására nézve még semmi legkisebb sem tétetett; hanem az mondatott: miszerint azon elvek, mellyek a’ KK. és RR. izenetében kijelentettek, el nem fogadhatók; és hogy e’tekintetben némellyek ellennyilatkozatokat kívánnak tenni; kérdem tehát: a’ „maradjon“-nak a’ jelen esetben van e helye vagy sem?; hogy előadjam véleményemet, ngy tartom: a’ „maradjon“-nak helye nincs. Mi magát a’ kérdést és a’ horvátországi bán ö nmltsága által tett indítványt illeti: ime látják a’ mltságos Fö-RR., hogy a’ KK. és RR. utolsó válaszunknak milly értelmet adlak- Nem feszegetem azt : hogy valljon a’ mltságos Fö- RR. akarták e épen ezeket kinyilatkoztatni utolsó válaszuk által, miket a’ ts. KK. és RR. állítanak vagy nem?; én csak magam véleményéért tartozom felelettel ön belső birámnak; és midőn ez int, hogy szóljak, vélekedésemet el nem hallgathatom. Valamint az utolsó alkalommal kijelentéin: úgy most is tisztán kimondom azt, hogy, tekintve a’ társországok körülményeit, és a’jelen ingerültségei, azon általános szabályt, melly a' kérdéses czikkben foglaltatik, a’ társországokra kiterjeszteni nem akartam; és épen csak ezen czélból kívántam kihagyatni a’ társországnak megemlítését; tehát az én szavazatomnak legalább nem lehet tulajdonítani azon értelmet, mellyet a’ teli. KK. és RR. a’ mélt. Fö-RR. válaszából következtetnek. Méllóságos Fö-RR! az utolsó alkalommal, midőn ezen tárgyban a’törvényjavaslat tanácskozás alá kerüli, közértelemmel azon szabály fogadtatott el, miszerint ha Magyarországra nézve nyelvünk és nemzetünk iránti kötelességnek mégis akarunk felelni: más részről a’társországokra nézve azoknak nemzetiségük és municipalis állásuk iránt a’ legkiméltebb méltányossággal viseltessünk, — ezen szabály közérlelemmel el volt fogadva; de fájdalom! annak alkalmazásában nagyon eltértünk egymástól, és különbözünk a’ ts. KK. és RRtöl is. Azok, mik a‘jelen országgyűlésen eddig történlek, törvényesíteni látszanak azon hibákat, mellyek a’ törvényhozás körén kívül az utolsó években az egyes személyek és törvényhatóságok által elkövettettek 1 — azok bizonyosan nem kibékülésre, hanem inkább ingerültségre szolgálnak! Emlékezzünk arra: hogy egy társ nemzetnek honunkkal való viszonyaira nézve rendelkezünk, melly nemzet hozzánk mindig hőn ragaszkodott, de melly az utolsó időben elkövetett hibák állal tőlünk elidegenittelett, és ellenünk felingerelletett; mindenekelőtt kibékülnünk kell, és ezen czélnak elérésére semmi eszközt, melly nemzetünknek méltóságával megfér, sem lehet sokalani. Magyarország csak úgy lehet erős, hatalmas, — csak úgy haladhat bizton előre, ha a’ társországokkal való barátságos viszonyait fenlartja! — Igaz az, hogy mit Magyarországról mondottam, ez épen úgy áll a’ társországokra nézve is; ők is csak úgy lehetnek hatalmasak, csak úgy haladhatnak biztosan, ha Magyarországgal a’ barátságos viszonyt fentartják; de gondoljuk meg: ki itt a’ hatalmasabb? bizonyosan Magyarország; és ha valakinek kell az első lépést tenni a’ kibékülésre, mindig a’ hatalmasnak kell azt tenni: mert a’ halalmasb azt künynyebben teheti; nem helyezek én semmi érdemet azon bátorságban, melly — nem figyelmezve a’ körülményekre és a’ következésekre — egy nemzetnek legdrágább kincseiről: nemzetiségéről és municipalis jogairól önkényesen rendelkezni akar; de sokat helyezek azon méltányosságban, mellyel a’ halalmasb a’ gyengébbnek jogai iránt viseltetik; ezen tanhoz kellene alkalmazni minden lépéseinket és azon választ is, mellyet a’ mélt. Fö-RR. a’ ts KK. és RRnek küldeni fognak. Azokhoz, miket ö n. mélt. a’ horvátországi bán előhozott, hogy t. i. a‘ társországok a’ magyar szent koronának ’s törvényhozásnak kiegészítő részét teszik ugyan, de az országnak a’ törvény értelmében mindig csak kapcsolt részei voltak: ezekhez — mondom — hozzátenni való nincs; és azt tartom: hogy ezen kérdés sokkal fonlosb, mintsem hogy ezt egy két szóval feloldani lehelne, mint sem hogy ezt rövid peruiján és mellékesen — mint a’ Is KK. és RR. kívánni látszanak — rögtönözni lehetne; mindenesetre azt tartom: hogy nem lehetett szerencsétlenebb időt választani az illy kérdések fölelevenitésére, mint a’ mostanit. Mindezeknél fogva jelentsék ki a' mélt. Fö-RR. a’ ts. KK. ésRRhez küldendő válasz-izenelben azt: hogy magára a’törvényjavaslatra nézve semmi észrevételünk nincsen, és a1 szerkezetet úgy, mint a’ KK. és RR. ajánlják, elfogadjuk; mindazáltal, hogy azon nézeteket, mellyeket a’ KK. és RR. ezen javaslatnak motivátiójára felhoznak, magunkévá nem tehetjük, ’s hogy e’ részben a’ régi szokást és a’ törvények értelmét fenlartani akarjuk. Nádor ö cs. kir. fensége:— Úgy hiszem, elnöki kötelességemhez tartozik, hogy a’ tárgyalás ne térjen el azon rendtől és ösvénytől, melly szerint tárgyalásunk történni szokott. A’ múlt alkalommmal, midőn a’mélt. Fö- RR. a’ KK. és RR. törvényjavaslatát vették tanácskozásba és észrevételeiket annak egész szakaszaira is megtelték: azon általános nézetből indultak ki, hogy ezen fontos tárgyra nézve, melly Magyarországnak a’ hozzákapcsolt részekhezi viszonyait illeti, az ellen elhatározandókbul semmi következtetések ne vonaltassanak. Ezen kérdést olly fontosnak tartom, hogy melleslegesen per tangentem eldönteni nem lehet. Ezen az ösvényen jártunk eddig, és ezen az ösvényen kell maradnunk most is, ha czélt érni akarunk. A’ ts KK. és RR. a’ mélt. Fö-RR. izenetét és törvényjavaslatát tanácskozásba vévén, minden külön szakaszokra észrevételeket tesznek, és részint más szerkezetet ajánlanak, — részint pedig elfogadják a’ mélt. Fö-RR. javaslatát; következőleg a’ mostani tanácskozásunk tárgya csak az: hogy lássuk, mellyek azon észrevételek, mellyeket a’ ts KK. és RR. az izenetben javaslatunkra előadnak; és azokra nézve értelmünket fejezzük ki, hogy elfogadjuk e a’ ts KK. és RR. előadásait vagy sem? — Ezen tárgyaláson kívül még előfordulnak azon indokok, mellyeket a’ ts KK. és RR. izenlükben felhoznak; és azokra nézve, hogy a’felterjesztést siettessük, és a’két tábla közt az egyességet minélelöbb elérjük: ismét azon ösvényt kell követnünk, mellyel az elöbbeni kérdésben követtünk. Azon fontos kérdésben pedig, melly Magyarországnak horvátországgali viszonyait, vagy Tótországnak Horvátországgal vagy Magyarországgal való kapcsolatát illeti: ne menjünk be, hanem maradjunk tisztán a’ mostani tanácskozásnak tárgya, azaz: a' törvényjavaslat mellett, és jelentsük ki vélekedésünket — de azon fontos kérdésnek érdemleges vitatásába ereszkedni nem akarván, mellyel úgy is *
