1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 36. ülés
XXXVI. ülés Fő-RR. naplója. September 2-án 1843. 229 lentem: hogy a’ törvényeket, fökép, ha azok municipalis jogainkat érdekelnék, a’ kapcsolt részekre nézve kötele- Mapyarnyel* zöknek csak akkor tartandom: ha bennük ezek nyilván emlittetnek; ’s ennélfogva annálinkább is, mivel a’ 2-ik §. szerkezetében a’ KK. és RR. a’ magyarnyelvet, mint törvényhozásit, említik — nehogy ezen kifejezésből olly,ik d!,ek^|ren_ következés vonathassák — ámbár ezen §-ban a’ kapcsolt részek említése ben nem foglaltatik — mintha ezeknek követei a’ századok óta divatos diáknyelv használatától, mellyet küldőim nevében továbbá is fentartani kívánok, eltillassanak, és magyar nyilatkozatokra szorittassanak: óvásomat ezennel kijelenteni szükségesnek tartom. — Gr. Halter Ferencz, horvátországi bán: — Nem azért szólalok föl, mintha a’ többség által tett határozat ellen mennék ellenzést tenni; felszólalásomnak oka most és mindig nem ellenséges, hanem egyesítő czélból történik; ehhez legfökép szükséges az értesítés; ’s ez pedig leginkább történhetik meg, ha a’ dolgok napfény világra hozatnak, és a’vitatásokból minden ingerültségek elmelíöztetnek. Felszólalásomnak fő oka az: mert tudom, hogy az itt történendő vitatkozások ezrek meg ezrek által éber figyelemmel késértetnek, és azokra benyomást tesznek; ’s igy kívánom, hogy ezen benyomás mindig engesztelő, czélszerü és a’ közjóra vezető legyen; ez pedig csak úgy történhetik meg, ha, a’ mennvire lehet, mindinkább ’s inkább a’ félreértések elmelíöztetnek. Én sajnálom, hogy a’ magyarnyelv ügye tárgyalásában a’kitételekre, kivált azokra nézve, mellyek a’kapcsolt részeket illetik, sok helyütt eltértünk mind a’ két táblán; minek egyedüli oka az : hogy terminológiába ereszkedtünk, ’s ennek magyarázatából gyanúsítások és ingerültségek következtek. Itt két-elv rejlik: az egyik rész fél, hogy midőn az mondatik „Magyarország“, az által minden hozzá kapcsolt részeknek léte és nemzetisége eltöröltetik; más részről pedig ha „Magyarország“ névvel élünk, azt gyanítják némellyek, hogy az által a’ hozzá kapcsolt részek oda nem érlelnek, és ez által Magyarország megcsonkittatnék. Azt tartom : hogy ez inkább a’ felfogástól függ, mint a’ dolog gyökerében létez; mert nem tagadhatni, hogy minden Magyarországhoz kapcsolt részek a’ legkiterjedtebb értelemben Magyarország szent koronájához tartoznak, és e’ részben Magyarországot kepezik. Illy kifejezés van az 1741 : 61. t. czikkben, hol az állitlatik: hogy minden slavoniai és horvátországi polgárok honpolgárai, egyházi és polgári javaknak részvételére nézve, magyaroknak tartatnak; van továbbá más törvényezikk az 1498: 38—ik 1. ez., mellyben a’ kir. városok és nemesek közt törvénykezés es Ítéletekről szó lévén — Pest, Buda, Pozsony, Kassa, Eperjes, Nagyszombat és Zágráb városai együtt vannak elősorolva. Ez arra mulat, hogy kiterjedtebb értelemben a’ törvényhozás sokszor minden a’ magyar szent koronához tartozó részeket Magyarországnak tekintette. Hozhatnék föl több efféle törvényeket a’ harminczadókrul is; de azokbul azt következtetni: hogy Croatiának, Slavoniának saját diplomaticai állása, vagy saját nemzetisége nem lenne, nagy következetlenség volna; mert épen annyi, sőt talán több törvényeket is lehetne e’ mellett felhozni: illyen például az 1715: 118—ik t. ez, melly a’ reincorporaliórul szólván — tisztán azt mondja: hogy alsó Slavonia, Croátia, és Slavonia Rendéinek kérésére a’ magyarországi Rendeknek megegyezésével visszakapcsoltatott a’ magyar szent koronához, és ennek következtében csupán horvátországi egyénekből álló küldöttségre bízatott a’ reincorporatió végrehajtása; ennek következtében ismét az 1741: 50-ik t. czikkben a’ reincorporaliórul mondalik: hogy ezen visszakapcsolt részek a’ Magyarország szent koronájához reincorporáltatnak, és a’ bán hatósága alá tétetnek; van továbbá még egy tiszta törvény, melly a’ tengermellékröl szól: ez az 1791: 61-ik t. ez., hol az mondatik: hogy a’ tengermellék még boldogult Mária Therézia királynő alatt reincorporáltatván — mint Croatiához tartozó rész a’ magyar szent koronához visszakapcsoltatolt; tele van törvénykönyvünk olly adatokkal, miszerint királyaink a’ kapcsolt részeknek ezen állását és kiváltságát inauguraliter és diplomatice elismerték: igy ö Felsége azon országoknak királyi nevét viseli; a’ bánnak legszentebb kötelességéhez tartozik a’ részek political és municipalis jogai fölött őrködni. Erre nézve tehát a’ vitatás fölösleges; és ha szinte ö Felsége le is mondana ezen királyságoknak nevezetéről, és a’ bán hatósága eltöröltetnék, a’ nemzetiség még is el nem töröltethetnék: valamint látjuk, hogy a’Lengyel nemzetnek, ámbár politice nem létez, még is nemzetisége eltörülve nincsen; és noha egyes helységek elszigetelve más nemzetiségek közt léteznek, még is saját nemzetiségüket föntartják. Ezeket azért hoztam föl, miszerint, ha egy részről sem lenne ingerültség, vagy bal nézet: nem volna ok minden kifejezésekből gyanúsításokat következtetni; és más részről nem lenne ösztön arra: hogy az eddig szokott kifejezésektől eltávoznánk; és azért azt indítványozom: hogy ha ezen tárgy még vissza menne a’ ts. RRhez, az tétetnék a' mltságos bö-RR. részéről a’ válasz-üzenetbe: hogy a’ mllságos Fö-RR. nem kívánnak semmi változtatást ezen kapcsolt részeknek állásában tenni; és hogy kérik a’ ts. RRet: hogy ezután is az eddig szokott diplomaticai kifejezésekkel élni szíveskedjenek (számosán: „maradjon“). Gr. Széchén Miidós, pozsegai főispán: — Én is azon állítást: mintha a’ mltságos Fö-RR. a’ kapcsolt részeket azért vélték volna kihagyandóknak: mert a’ ts. RRekkel együtt azokat Slagyarországgal egynek, és annak kiegészítő részének tekintik, szó nélkül nem hagyhatom. Az, hogy a’kapcsolt részek, mellyeknek diplomaticus neve — mint tudva van — Dalmát- Ilorvát- és Tótország, a’ magyar szent korona alá tartoznak, — hogy ugyan annak törvényeivel kormányozlalnak: kétséget nem szenved; de ellenben az is minden kétségen felül van: hogy ezen részek, noha századok óta Magyarországhoz kapcsolvák, még is annyi századokon keresztül diplomaticai neveiket, nyelvüket, czimereiket, municipalis jogaikat megtartották, úgy hogy ezen részek egy cathegoriába nem jöhetnek azon részekkel, mellyek, mint Magyarországnak kiegészítő részei, visszakapcsoltattak, mint a’ miilyen például: a temesi banátus volt; bizonyítja ezt maga az inaugurationale diploma, bizonyítja királyunk czíme, — bizonyítják számtalan törvényeink; ennélfogva tehát én a’ts. RRnek megüzenni kívánom: hogy a’mllságos Fö-RR. nem azon szempontból, mellyet a’ ts. KK. és RR. előhoztak; hanem csak azért vélték a’ kapcsolt részeket kihagyandóknak. meit a törvényjavaslat következő §-szai úgy is külön rendelkeznek Horvátországról. Ez vélekedésem. b. hnhner Ferencz: — Én azon óvást és kijelentést, mellyet előttem szólott mltságos urak és Horvátország követe előhozlak: egész kiterjedésében magamévá teszem (számosán: „maradjon“). Fő-Iieiuli Napló I. köt. 58
