1843-1844 Főrendi Napló 1. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844
1843 / 11. ülés
8 XI. ülés Fo-KH. naplója Junius 26-án 1843. Elöl. sereim. Azonban annak meg; bizonyításául: hogy — azon — hol egyre hol másra ’s egyizben úgy tetszik — ezen 1- rS főrendi táblára is alkalmazott ismeretes bourboni tulajdonsággal ellenkezőleg — mi tanulni és felejteni is akarunk, •Íások irántiig (U(]in,li a’ maga idején; és igy, hogy felejteni tudjuk, miszerint illy kor- ’s népszerű k. előadásokra egészen más leiirási javas-tartalmú, ’s szellemű válasz feliratot lehetett, sőt kellett volna készíteni; hogy mi tanulni ’s tapasztalni ohajtala,ük' nánk, miszerint a’t. KK. és RR. hozzájok közelítésünket és az egyetértés fenlartásáni készségünket visszonozni, és az ezen országgyűlés folyamata alatt is méltányolni fogják — az az alázatos vélekedésem: miszerint mi, ezen felirási javaslat alakja iránt netalán előfordulható kifogásinkat elmellözvén, adandó válasz izenetünkben, egyedül az utóbb felveendő részletes pontoknál, a’ netalán teendő észrevételekre szorítsuk magunkat. — Egyébiránt utol nem érhetem magamtól, hogy, mi előtt előadásomat végezzem, azon keserű érzésről rövid említést ne tegyek, mellyel okozott bennem az: hogy azon illusióból, és keblet édesen melegítő reményből, mellyel kivált az előadások hallása után ezen országgyűlés iránt eltelve valék , majd nem egészen kiforgatva látom magamat. — Ugyan is: ha vissza emlékezem a’ legközelébb múlt országgyűlés végszakára; az ezt követő Fejedelem’s nemzet közti kiengesztelő kölcsönös bizodalomnak országszerte tapasztalt jelenségeire; ha figyelembe veszem, miszerint a’ múlt országgyűlés óta a’ kormány mindenben, jelesül: a’ sajtónak szabadabb mozgására nézve is, melly igen simult a’ nemzet kivánataihoz; meghallván a' már többször említett és szinte a’ nemzet ohajtásiból merített nép- és korszerű kk. előadásokat; tapasztalván, mint szinte említém, a’megyékben ezen fogva bizonyított öröm ’s hála érzet elénk nyilvánításait; végre meghallván egy igen jeles és hatályos szónoklaté követnek az országgyűlésén tett kiejtését, miszerint ö azt fogja a’ legjelesb követnek ismerni, a’ ki minden másnak félretételével cselekedni, dolgozni akar: azt hittem, hogy, valamint majd nem minden országgyűlésnek megvolt a’ maga saját typusa, úgy ezen országgyűlése az egymáshozi simulás és cselekvőség typusát fogja magán viselni; azt hittem, hogy ezen az országgyűlésen az eddig fenálló oppositito, váglatva-fontolva haladó, tespedő czímek és irányzatok megszűnvén — egymásnak kezetnyújtva — testvéri bizodalommal és egyetértéssel fogjuk közös édes hazánk közös édes érdekeit, és igy a’magunkét is, előmozdítani; sőt hittem még azt is, hogy a’törvényhozás komoly pályáján kivívandó egyetértésnek boldogító gyümölcseit álvihetjük még a’privát élet viszonyaiba is; szóval: azt hittem, hogy, az említett felette kedvező előzmények mellett, mi ezen az országgyűlésen egész paradicsomot készíthetünk magunknak. — Felhagyok azonban ezen paradicsom gyönyöreinek bővebb festésével, mert azt mondja valahol a’ hires angol költő Bvron: hogy „nem lehet kínosabb érzés, mint olly paradicsomot szemlélni, mellybe jutni nem lehet—; pedig úgy látom, ennek kapui ezután is zárva maradnak előttünk; és pedig nem azért, mintha egy tüzes pallosé angyal rekesztene ki belőle; hanem, mert „átok fogta meg a’ magyart, hogy az együtt soha sem tart.“ Aezél Aulai, tornai főispán — Azokat, miket előttem szólott liptómegyei főispán úr az 1790. 13. t. czikknek magyarázására nézve előadott, ismételni nemklvánván — röviden a’ felírás formájára nézve mondom ki véleményemet. Meg vagyok győződve, hogy, nem csak a’ ts. KK. és RR. és a’ méltóságos Fö-RR.: hanem minden honfi e’ hazában hálaérzéssel és örömmel vette Felséges urunknak kk. előadásait, mellyek által atyai gondoskodását és hazánk jövendő boldogabb virágzása biztosabb állapotának elrendezésére ezélzó szándékát bizonyította; — meg vagyok győződve, hogy ezek minden hazafi szivében hálaérzetet gerjesztének, és igy annál biztosabban vártam, hogy a' ts. KK. és RR. ezen feliratot az örömérzetnek nyilvánításával kezdendik meg, nem pedig hazánknaknak olly szomorú és tán szomorúbb képének — mint valóságban van — lerajzolásával — De midőn azon véleményhez járulok, mellyel az előttem szólott főispán úr nyilvánított, hogy t. i. nem kívánom a’ t. KK. és RR. által tervezett feliratnak változtatását; mindazonáltal méltányosnak találnám, hogy a’ mélt. Fö-RR. sajnálkozásukat nyilatkoztatnák ki az iránt, hogy a’ felírás ezen formában szerkeztetett; és hogy a’ ts. RR. a’ panaszt olly szomorúan, sőt még szomorúbban írják le, mint mikép a’ dolog valósággal áll. Ezt inkább méltányosnak tartani — mint az előttem szóló mondá — én is szükségesnek látom; mert hogy ezen felirat minélelőbb ö Felsége elébe terjesztessék, a’ mélt. Fö-RR. ezen óhajtását a’ viszon-üzenetben a’ ts. KK. és RR-nek megkívánom íratni. Gróf Eszterházy József : — Ha a’magyar nemzet kivánatai és sérelmei, mellyeket az ország RR-ei a' múlt országgyűlésen ö Felségének felterjesztettek, tökéletesen orvosolva volnának, én volnék első, ki azt óhajtanám: hogy örömünket fejeznék ki a’ kir. előadásokra! — De miután tudva van, hogy mind azon tárgyakra, mellyek már régtől fogva felterjesztetvék, eddig semmi kielégítő feleletet nem nyertünk; miután tudva van, hogy azok között egyr nagyon érdekes tárgy van, mellynélérdekesebb nincs is — t. i. a’ vallásbeli tárgy —, mellyben a' törvénytelen parancsolatok az országban nagy lármát okoztak; és sajnosán tapasztaltuk: hogy az által a’ sérelmek száma még inkább szaporodott; következésképen, hogy törvényeink minden úton sértetnek, én — mint igaz magyar hazafi — nem mondhatok egyebet —, mint hogy szólaljunk fel ö Felségéhez, mint atyánkhoz, hogy törvényeink sértve vágynak; hogy segedelmet reményiünk —; egyszersmind köszönjük meg ö Felségének kk. előadásait, mellyeknek hasznát hála szívvel elismerjük; ’s meg vagyunk győződve: hogy ö Felsége kívánságaink előadását igazságosnak fogja látni; következésképen a’ ts. KK. és RR-nek felirási javaslatát pártolom. Gr. Vay Ábrahám, mármarosi főispán: — Én e’jelen országgyűlést úgy tekintem, mint ollyat, mellyben, a legfelsőbb kir. akarat következtében, meg nyíltak elöltünk a’törvényhozás korlátjai a’ végett: hogy ezen téren egyedül édes hazánk közboldogságára működjünk. Követve azon vezérfonalat, mellyel az igaz értelemben — igy mondom: legkegyelmesebb királyi parancsolat élőnkbe adott — a’ ts. KK. és RR. a’ felolvasott felirási javaslatokban megkezdetlek, én meggyőződésemhez képest következetesen más értelemben nem lehetek: minthogy óhajtóm azon felírásnak minélelőbb ö Felsége színe eleibe terjesztését. És igy épen azért — jóllehet nekem is a' felírásra nézve több rendbeli észrevételeim volnának ’s mellyek nem egészen alaptalanok — elhallgatom még is azokat, és csu-
