1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 89. országos ülés
92 LXXX1X. Országos Ülés. - Február 20-kán 1840. Somogyi Követ (Somsich Miklós): A’jelen országgyűlési Irományok eléggé bizonyítják, hogy Küldői eleitől fogva azt kívánták, hogy mielőtt a’ szállás szabdsági sérelmek nem orvosoltatnak, más tárgyak tanácskozásába ne ereszkedjenek, Küldőinek ezen kivánatát minden alkalommal előterjesztette, midőn új tárgy elővételéről szó volt, mert Küldői készebbek inkább legszebb reményeikről lemondani, mint azokat orvosatlanul hagyni; oka pedig ennek az, hogy a’ szóllás szabadság sérelmei a’ személyes és vagyonbéli bátorságot veszélyeztetik, pedig még a’ köz állomány az önkényellen biztosítva nincs: nem érnek addig semmit, bár mi bölcs intézetek is, minthogy pedig már a’ királyi Előadásoknak mint a’ három pontjai befejeztettek, mind az más Országgyűléseken is történt, az Országgyűlése el fog oszlatni, a’ szállás szabadsága pedig orvosolatlanul marad; itt tehát a’ hely, itt az idő, hogy ezen roppant nemzeti sérelmet orvosolni igyekezzünk — igen a’ szóllás szabadság olly roppant nemzeti sérelem, mellyben minden nemzeti sérelem pontosul. A’ Kormánynak törvényentúli parancsolatjával a’ bíróinak törvénytelen ítéleteivel meg van háborítva a’ személyes bátorság, mert büntetést szabnak ott csendes polgárra, hol a’ törvény büntetést nem parancsol, ’s szóllás szabadsága az, melly egyedül képes a’ köz állományt biztosítani, és a’ Megyékben ’s az Országgyűlésen való szabad tanácskozást eszközölni, ha ez a’ szabadság törvényen túl gátoltatik, vége a’ szabádságnak, el fog ez enyészni. Már hogy állunk most? sajtó szabadságunk nincs, a’ köz tisztviselőt 1507: 7dik törvényezikkely ellenére nem szabad számadásra vonni, a’ Kormány parancsolatjait, mellyeket törvényhatósághoz kellene küldeni, nem oda küldi, hanem a’ személyhez, ’s ha annak nem hódol, hivtelenségi perbe vonja: ’s ha ezek ellen egy jó szívű polgár a’ köz gyűlések helyén szavát felemeli, becstelenségi perbe vonattatik. Ha ez igy haliad, vége a’ köz állománynak és a’ személyes bátorságnak. A’ magyar törvényeit szereti, sérelmei orvoslását a’ Kormányra bízta. Felsőbb Biráit nem maga választja, csak ez az egy eszköz van kezeiben, hogy az ujonezokat szabad ajánlásképen adhassa, ezen ajánlás ideje most van, ő Megyéje részéről azon feltételt köti, hogy míg a’ szóllás szabadsága orvosolva nem lesz, addig az ujonezok tárgyaltatásába bocsátkozni nem fog, ’s addig egy ujouczot sem ád. Zalai Követ (Deák Ferencz): Az ország súlyos sérelmei megrázkódtatják az alkotmány talpkövét : azok orvoslásáért felszóllalni Zala Megye kötelességének esméri. Ugyan azért azon utasítást adta, hogy míg az előleges sérelmek, az ország kiegészitése, szóllás szabadsága és egyéb sulvos sérelmek orvosolva nem lesznek, az ujonezok ajánlásába nem bocsátkoznak; ha pedig orvosolva lesznek, a’ kitudandó szükséghez képest a’ számra nézve véleményét és utasítását előadandja. Békési Követ (Venkheim Béla): Küldői ismérvén kötelességeiket, azok tellyesitésében ok nélkül hátra nem maradtak, mindazonáltal azt tartják és hiszik, hogy adhatják elő magokat köz állományra és alkotmányra nézve olly gyászos esetek, mellyeknél fogva minden alkotmányilag lekötött tartozások megszűnhetnek, és a’ Status kereke ekkép megállíttatik. — Ha már tekinti mind azon gyászos csapásokat, mellyek alkotmányunk szentségén, törvényhatóságainak függetlenségén, legtiszteltebb hontársaink személyes bátorságán ’s szabadságán ejtettek — lehetetlen, hogy ne érezzük, ki ne mondjuk: hogy alkotmányunk, törvényeink az önkény által sértve vaunak, melly sértéseket még az öszves hatalmak egybehangzása sem igazolhatja, mert a’ midőn a’ constitutio által alkotott hatalmak azt hiszik, hozzá járulásuk elegendő mind azon garantiák eltörlésének igazolására, mellyeket a’ nemzet minden egyes polgárainak biztosít — minden constitutio csak illusio leend, constitutionalis hatalmak csak constitutio által keletkezvén, azok azt meg nem sérthetik, egy constitutionalis Kormány megszűnik lenni, mihelyest az alkotmány sértve van; fenállhat ugyan, de nem alkotmányilag, hanem önkényes erőszak által, mellynek káros következéseit mindenkinek gátolni szent kötelessége. Előli ez a’ személyes bátorságot, melly czélja a’ társas életnek, mellyen nyugszik a publicus és privatus erkölciség, melly nélkül nincs béke, méltóság és boldogság az emberek kűzött; nincs erkölcsiség bátorság nélkül, nincsenek szelíd érzelmek azon bizonyosság nélkül, hogy szeretetünk tárgyai bizton nyughatnak ártatlanságunk szent palástja alatt. Ha az önkény vas pálezáját éreszteti egyesek ellen, nem csak ezeket, hanem az egész nemzetet haragítja ’s alacson)itja. Jól mondá azt egyvalaki, hogy megromlik a’ moralitás ama városban, hol a’ pestis uralkodik, meglopják egymást a’ haldoklók — az önkény a’ morálnak az, mi a’ pestis physicumnak ellensége, minden családi viszonyoknak, mert ezeknek sanctiója is csak a’ szabad együtti léteinek és életnek remenye. De nem csak a’ nemzetekre, hanem magokra a’ kormányokra is veszélyt hoz az önkény, mert mit a kormányok törvény által cselekesznek, azt ellenségei törvény által nem viszonyozhatják, meit az önkénynek minden oldalról tág mezeje vagyon. A’ mi még az önkényt leginkább gátolná, az a törvényes formák megtartása, ezek mind annyi őrangyalai az emberi társaságoknak és elnyomottaknak, inert csak ezekhez appellálhatnak az ártatlanok, de ezek is elitélhetésök módja által, azoknak, kiket a végrehajtó hatalom nagyon is nagyon, és nagy hon szeretet és polgári erények
