1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 89. országos ülés
LXXXIX. Országos Ülés. — Fehruárius 20-kán 1*40, 93 miatt bírái elébe állított, — megsértettek. — Azt hiszi hogy ha egy nemzet minden polgárainak megígérte, hogy csak a' törvényesen megállapított formák szerint fog bűnhődni, megitéltetni nem foszthatja meg őket ígérete jótékonyságától. Egy erőszakos többség, melly meggyilkolja5 azokat, kik nékie fel vannak adva, nem tesz egyebet, mint megfosztja őket a’ formák protectiójától, a’formák megsértése bár milly hatalom által nem legálisabb, mint annak sértése maga a’ felbőszült nép által, és mind annyiszor ha tapasztalná: hogy egy nemzetnél bár ki is minden törvényes procedura elmellőzésével bűnhődnék vagy biráltatnék, és nem látná eme formák sértésének büntetését, legalább a1 köz vélemény által ki mondva azt tartáná a1 nemzetről: hogy kívánhatja ugyan a’ szabadságot, ’s talán meg is érdemli, de a’ szabadság valódi elemeit fel nem foghatja. Csak adja által egy nemzet a’ végrehajtó hatalomnak a’ személyes bátorság sértése eránti hatalmat már ez által elenyészi minden garantiákot. Állítják ugyan a’ Kormányok: hogy lehetnek olly körülmények, mellyeknél fogva szabadságukban áll törvényt sérteni, hogy az egész alkotmányt vég veszélytől mentsék meg, de kérdi, vallyon az alkotmányok mentódtek e’ meg olly körülmények között? bizonnyára nem, mind az mi megmentődik az egyeseknek hatalma, kik az alkotmány nevében, mellyet megrontottak — parancsolni kívánnak. Csak tekintsünk a’ történtekre, mind annyiszor a' mennyiszer az alkotmányok megsértettek, nem az alkotmányok, hanem a’ Kormányok mentódtek meg. Es ezért legelső kötelességük a’ legnagyobb féltékenységgel alkotmányunk szentségére felügyelni, és ennek megsértése esetében, ennek mindenek előtti orvoslását eszközölni. E’nézetekből ki indúlva Küldői mélyen érezvén mind azon sértéseket, és nyotnmasztó eseteket, mcllyek hazánkat egy darab idő ólta érték, kötelességébe tették azoknak mindenek előtti felterjesztését, orvosoltatását bízván ő Felségének, kiről feltenni nem is lehet és nem is szabad, hogy a' törvények sértése csak tudtával is történhetett, és ki Istentől és nemzettől fel van ruházva ama legszebb hatalommal, hogy egy szóval ezekre kit nyugtathat’s vigasztalhat — igazság szeretetében, hogy meg fogja halgatni a’ nemzetnek méltó panaszait, és azokra nyugtató választ is adánd. Mind addig ő az ujonezok ajánlása kérdésébe belé nem bocsátkozhatik, és a’ felolvasott izenet ellen szavazni kénytelenittetik. Ez Békés Vármegye Rendéinek, ez nemes Békés Vármegye voksa, mell) bizonyos, a* bizodalmatlanságot még jobban élesztő körülmények miatt egy darab idő óta ’s tárgyban halgatni kénytelenittetett. Bihari Követ (Beöthy Ödön): Küldői azon helyeztetésben állanak, melly minden oppositiónak gyakran állása: t. i. azon tiszteletre méltó kissebbséghez tartoznak, mellynek béfolyásán kívül sokszor hozatnak törvények, azonban nem is felelősek érette, lássák azok, kik hozatására kezet ny ujfottak, miképen felelnek a’ jövendóségnek, ő részéről meg tett a’ mit a’ polgári kötelesség parancsolt, s tiszta érzeteinek tudásában megnyugszik. — Küldői meggyőzettetvén, hogy a’ törvény száműzve annak helyét az önkény foglalja, hogy a’ bírák a' törvényfélre értéséből vagy elmagyarázásából a’ békés polgárok személy ’s vagyoni bátorsága koczkáztatva, és ezek által a’ nemzet minden része gyászszal van borítva, és azért Küldői az ujonezok ajánlásába jelenleg bele ereszkedni nem kívánnak, és ha sérelmek nem történtek volna is, még is a'szegény, az úgy nevezett misera plebs contribucnst, mellynek e’ helyen képviselői nincsenek, védeni kötelességnek tartják, és igy még akkor is gondolkodva nyúlnának az adáshoz, mert a’ népen nyugszik az állomány boldogsága; — jelenleg azonban eliez járul azon ok is, hogy a' vármegyékben Országgyűlése alatt, történnek ollyan intézkedések, mellyek halomra rakják az ország sérelmeit. Bihar tehát nem ajánl katonát, Küldői a’ köz állományt ollyan szentségnek, miilyen valaha volt a’ biró személye tekintik, hogy az, ki reá ke*cét emelte szentség törőnek neveztetett, nem ád pedigaddig, míg a’ sérelmek orvosolva nem lesznek, mig az Országgyűlése kiegészítve nem lesz, nug a magyar nyelv ’s magyar tisztek átaljában bé nem hozatnak; ez Küldőinek világos akaratja, ezt a naplóba beiktatni kívánja. Az Elölülő: Tiszteli a’ meggyőződést bár honnand eredjék is az, és éppen a’ mit a szóló Követ a tiszteletre méltó kissebbségről szólott, hogy meggyőződése és hazafiuságába leli meg nyugvását, ugyanebben találja a' majoritás is, melly meggyőződését és Küldői akaratját tekintve kötelességét teljesítette, azért hanc veniam petimus damiisque vicissim. A’ másikra a mi a bírót illeti, erre nézve már többször kijelenté véleményét, ahhoz most is ragaszkodik. A. mi végre a’ misera plebset illeti, e’ tekintetben ezen aristocratikus testület nem szégycnülheti magát, mert már három Országgyűlésen saját érdekének feláldozása mellett, a köznép javava», s polgár társainak magához való húzásával foglalatoskodik leginkább, és ezt a Fejedelemmel együtt, a’ törvény hozás legszebb feladásának tekinti. Szabolcsi Követ (Zoltán Janos'): Minden alkotmányos Országban a törvényhozó testületnek feladása az lévén, hogy' a’ nép kifejlett és megérett szüksége, józan kivanata, és értelmi állásához képest olly' törvények hozódjanak, mellyrek a’ hon minden rendű lakosai megnyugtatását mennyire lehet boldogítását eszközölni képesek; — továbbá hogy a’ mennyiben lennének a Statusnak köz terhei, azoknak viselése, mennyisége, és elosztásának aránya szabadon választott Képviselők által határoztasson el; — a’magyar Országgyűlésének ezen két közönséges kötelessigén ki vül jutott még egy harmadik, melly akár tekintve a’ kedvetlen előzményieket, akár munkáló a Jegyzőkönyv. II. Darab. ^ 1
