1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 141. országos ülés - 1940 / 142. országos ülés

őrt

CXLI/. Országos Ülés. — Aprilis 30-kán 1840.

/

Borsod Vármegye Követe (B. Vág Lajos): Midőn most ezen szőnyegen lévő Izenet e’ helyen legelőször előfordult, azt utasításánál fogva, mellyet kijádszani nem akart, ellenzé,— és csak akkor, midőn a’ világos többség elütötte, Küldői akaratjoktól állt reá a’ kitett ajánlat megadására. _ Nem vélte akkor, midőn ellenzé ezen Izenetet, hogy nehány napok múlva ő fogja ezt azok ellen. kiknek akaratjok szerint készült védeni, mit, ne hogy még meszszebb elessen szándékától, tenni kötelessége. Hogy a’ megajánlott adó nem elegendő, és szükség az elébbeui summát megajánlani, erre több okok közül, mellyek öszvesen sem változtathatják vélekedését; hallá azt is felhozni, hogy a’ népesség szaporodott hazánkban, és igy könnyebben viselheti a’terhet a’ nép;

_megesméri azt, hogy a’ népesség szaporodása által az egész nemzeti erő uevekedik, a’ jóllét

előmozdíttatik, de az egyes adózókra nézve ezen szaporodásnak ellenkező befolyása van, mert bizonyos; hogy az adózó osztálynak azon része, melly egy bizonyos számú telkek mennyisége után fizeti az adót, ha elszaporodik, kevesebb értékkel vévén kezéhez a’ fundus contributionalist, az ezeken fekvő teher elviselését annál sajnosabban érzi — ellenben tagadhatatlan, hogy a’ népesség mennél számosabb, annál több indirecta contributiót fizet, és igy a’ kincstár jövedelme veszi leginkább annak hasznát, hogy a’ népesség nevekedett, vélekedése szerint pedig, ha az indirecta contributio nő — le lehet— le kell szállítani a’ directa contributiót.— Csongrád Vármegye Követe megmutatta azt, hogy kereskedésünk állapotja sem engedi nagyobb adó általi terbeltetését a’ népnek, említette azon sorompókat, mellyek megakadályoztatják sok tekintetben a’ nemzeti ipar kifejlődését, és azt, hogy termesztményeinknek azon hasznát vehetnénk, mint lehetne, osztván ebben vélekedését, még csak azt említi azon felül a’ Karok és Rendek előtt, hogy nem igazolja e’ ezt az is, miszerint jóllehet már a’ rég lefolyt századokban előrelátó Királyaink kivívták azt, hogy az Adriaticumi tenger hullámai magyar földet is mossanak, ekképeu hazánk is részesüljön azon jótékony következményekben, mellyekben minden tenger mellett fekvő országok részesülnek, későbben azunban egy még most is létező sárga fekete vonal huzatott a’ magyar földön a’ tenger és hazánk között, melly a’ tengernek, jóllehet ennek a’ partján lévő nemzetek szabadon vehetik hasznát, mint a’ levegőnek hazánkra árasztható jótékony befolyását szinte tökélletesen megsemmisíti; — ezeknél fogva is ő az eddig ajánlott 4 millió adónál többet semmi esetben nem ád. Győi* Vármegye Követe azon okot is felhozta, hogy adjuk meg az egész eddigi adót, mert másképen tovább tart az Országgyűlésé; nagyobbúl a’ költség — első tekintete úgy látszik, mintha ebben lenne igazság, és mit nem akarunk az egyik zsebünkből kiadni, ki kell venni a’ másikból — de van egy kis különbség a’ dologban — az adót fizeti az adózó nép — a’ diaeíai költségeket a’ nemesség — ha ezen ekképeu könnyebbítuénk— ezen terhet az adózó népre róvnánk — megengedjen Győr Vármegye Követe, a’ szólló ekképen gazdálkodni nem akar.

Veszprém Vármegye Követe {Hunkár Antal): Csak alig múlt harmad napja, hogy a’ Karok és Rendek az adót 4 milliómra határozták el — ma pedig már azt a’ régi summára felrugtatják — igaz, hogy adót más rovására megígérni igen könnyű, de azt meg kell fontolnunk — lehető e’ annak befizetése? a’ szólló azt mondja, hogy igen nehéz, és Megyéjének nagyobb részében majd nem lehetetlen; tekintsük meg hazánk kereskedési állapotját— ott áll ez most is, a’ hol 32 évek előtt állott, midőn löüóiki Diaetáu a’ Karok és Rendek panaszaikat fenséges Nádorunk kezeibe adák, imigy szállottak: Commercium Regni commercio Austriacorum sub ordinat um, per Consiliarios Austriacos; — imo etiam res monetaria cum exclusione Hungarorum gubernatur, ubi de educlione productorum Hungáriáé agitur, non erubescunt profiteri beneficium, quod per Hungaros repetitur, iisdem concedi non posse, cum per hoc inultum Aus triads decederet, ubi tamen si amicae sunt provinciae, in commercio nihil unilateraliter ordinandum, beneficiaque commercii aequa lance dividenda essent.u Hogy amicae provinciáéi ez igaz, de hogy az ezek közti viszonyok igaz mérleggel osztatnának, ez iránt mind eddig lenáll régi panaszunk. Tacitus, midőn a’ kormányzás hibáit fejtegeti, maga évszakáról azt mondja: „Tributa necessitate annorum excusata etiam in pace mansere“ bármi illy en hibával vetélkednénk— de forditva és még súlyosabban áll adózónk sorsa, mert most a’ legmélyebb csend és békesség idején arány szerint többet fizet, mint fizetett akkor, midőn a’ legvéresebb franczia háború dühöngött — de valljuk meg a’ 4 millió ezüst pénz,

10 millió v. czédulában, ez pedig 50 milliót tészen ama fekete bankó-czédulában, mellyel 25—30 evek előtt fizette adóját, 50 milliót pedig soha sem fizetett az adózó, holott akkor mindennek nagy ara lévén, a háborúk idején is a’ kivétel és kereskedés volta mellett hússzor annyit kereshetett, nunt most, a’ midőn annyival kevesebb módja mellett húsz annyit fizetnie kell — és azért a’ sónak is szerfeletti ára és az indirecta adók még mindégi fenállása miatt a’ szegény adózó tehetetlen lévén, Küldői akaratja szerint az adót leszállítani kívánja, és ennél fogvást a’ 4 milliót most is beígéri.

Hontli V ármegye Követe (’Semberg Imre) : Midőn a’ haza virágzására ’s haladására kivántatott a nemességtől áldozat, megmutatták Küldői, hogy bő kézzel áldoznak; de midőn az adózó erszé-