1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 141. országos ülés - 1940 / 142. országos ülés
t CXL1I. Országos Ülés. — Aprilis 30-kdn 1840. 59 nyébe nyúlni kéntelenek, szűk kézzel nyúlnak abba. — Csekélynek látja Trenchin Vármegye Kü- A’ kSl ,dír<lvete a’ kiváut és ajánlott sommá közötti különbséget, ’s azt azért, mert csekély megajánlja, a’ szólló előtt azonban nincs olly kis summa, mellyet az adózónak megtartani kötelességének nem érezué, ’s azt hiszi, hogy a’ inelly summa az adózót súlyosan nem terheli, az bizonyosan a’ Kormányt sem fogja tetemesen gazdagítani, ’s gondolja meg azon Követ, hogy azt, a’ mi a’ gazdag magyar Király ’s annak Kormánya kezébe tesz, azt a’ magyar, fájdalom! ízegény adózó kezéből veszi— Honth Vármegye szavazatát ok nélkül soha változtatni nem szokta; ’s azért az elébbi Izenetben határozott sommára szavaz. Somogy Vármegye Követe (Szegedy Sándor) : Mind addig, míg a’ szóllás szabadságon ejtett sérelem orvosolva nem lesz, az adó felajánlásától el lévén tiltva, nem kívánt semmit ajánlani, de mivel a’ többség által attól már elüttetett, most az Izenetre szavaz, kérvén a’ Karokat, hogy miután a’ Főrendek a’ szóllás szabadságát már felvették, Jzenetek visszaküldését szorgalmazni méltóztassanak. Nógrád Vármegye Követe (Fráter Pál): Előrebocsátván, hogy az adó kérdésének tárgyalása idő előtti lévén, azt felvenni sem kívánja, ha pedig annak tárgyalásába bevezettetnék, akkor az adó ajánlásához conditio, sine qua non gyanánt a’ szóllás szabadságát és előleges sérelmeket kívánja kötni, egyéberánt az újonczok eránti Izenet tárgyalásakor későn jöhetvén szóhoz, nem akarta Borsod Vármegye Követének még jókor tett felhivását megújítni, most azonban, midőn annak kedvező sikerét — a’ többség nem nyilatkozván meg — várhatja; lehetetlen azokat meg nem újítania, — ugyanis néhány napok előtt az adót alább szállítván, igen természetes, hogy azt vagy határozott utasítás, vagy szabad tiszta meggyőződés szülte, és igy, tekintve a’ környülméuyeket, annak változni sem egy, sem más esetben az idő rövidsége miatt nem lehetvén; — az elébbeni Izenelben ajánlott 4 milliót , habár kevesebbre leszállítani ez úttal nem lehet is, meg kell tartani, mert különben magunkra vonjuk mindenki figyelmét, ’s az által, ha illy kérdésekben, hol annyi nemzeti elv létez, egy közben jövő királyi Válaszra, — melly Felírásunk elveit nem csak hogy meg nem czáfolja, de még csak meg sem gyengíti— ha elveinktől elálianánk, őn gyengeségünket tüntetnénk ki, azért a’ Zala Követe által előadattakon túl az adó alább szálítását ezen szempontból is szükségesnek tartja, mivel, ha figyelemmel kiséri hazánk sorsát, azt tapasztalja, hogy noha annak adója az ausztriai adónál sokkal kisebb, a’ fizetésbe még is hátra vau, sőt nagy részben a’ Megyéknek több az adóssága mint egy, sőt két évi adó is; annak oka az, hogy mostaha a’ Kormány azon hazára, honnét legtöbb erejét veszi, és még többet vehetne, ha kereskedésére nézve nyomással nem lenne, ’s igy azon politicai szempontból is mintegy kénszeríteni kellene a’ Kormányt a’ kevesebb adóval arra, hogy az által azt felebb emeltetni óhajtván, a’ fizetés könnyebb módjáról gondoskodna. — Különben megvallja, meg kell ütköznie azok előadásiba, kik úgy nyilatkoztak, hogy utasítások értelmében az adót alább szállítani akarják ugyan, de miután e’ folyó adót is megadhatják, tehát megadják és igy alább nem szállítják, mert azon logica szerint mindnyájan, sőt a’ szóló is megtarthatná a’ régi adót, ha magával előre elhitetné, hogy abban a’ Kormány meg nem egyez, e’ tárgyban Mosony egyik Követével tart, ki magasan érezve kötelessége teljesítését kevesebbre szavazott, ’s ha azon ösvényt követné mindenki, tisztán állana, hogy ez is kivihető volna. Fehér Vármegye Követe (Űrméngi József): Ezen világos ’s igen egyszerű elvből indúlt ki, hogy egy határozott szám csak egymás szinte határozott számnak lehet eredménye, azonban a’ most szőnyegen lévő tárgyban nem leli fel ezen elvnek alkalmaztatását, minekutánna a’ szükség ugyau egy határozott szám formájában adatik élőnkbe, azon adatok pedig, mellyekből az érintett szükség, ’s igy azon határozott szám is ered csak általánosan érintetnek. Nézzük közelebbről azon alapokat, mellyekre utasítatunk az adónak határozott számmali megajánlásával, az egyik a’ szükségnek hozzá vetőlegi felszámítása, a’ másik a’ bizodalom. Minő gyenge légyen az első magában ’s minő hibás eredményekre vezető; annak megmutatására elég légyen azon plausibile argumentumot taglalni, mellyet erre azon környülállásban felhozatni hallott, hogy ime annál inkább kell az elébbi adót megadni, mivel több újonczot ajánlott az Ország. Igaz, hogy ezen logica áll, de erősen áll e’ szerint viszont az is, hogy ha a’ 38,000 ujonczra a’ mostani adó mennyiség szükséges, akkor az 1830- ban ajánlott 28,000 újoncz tartására, és igy 10,000 emberrel kevesebbre ugyan ezen adó mennyisége felesleg is volt, azonban akkor szinte ezen mennyiségben kérettetett, ’s igy azon rendeletektől, mellyek e’ szerint 10 esztendeig felesleges adó mennyiséget szedettek, azor. calculusi hibát is fel lehet tenni, hogy a’ mostani katona mennyiség tartására is az okvetetlen szükségesnél nagyobb adó mennyiségét vethetett ki. A’ mi a’ bizodalmát illeti, tökélletesen meg van győződve, hogy sem O Felsége, sem a’ Kormánynak akaratja nem lehet az adó mennyiséget többre emeltetni, mint sem ezt az el nem hárítható szükség kívánja — azonban ezen hiedelem meg nem győzi arról, hogy a’ 15 *