1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840

1940 / 131. országos ülés - 1940 / 132. országos ülés

zett kiváltságos jusaiban tovább is kegyesen fentartani. Ezen kijelentését pedig a’ naplóba beiktatni kívánja.

Eperjes Városa Követe (liujánovits Vincze): Soprony Városa Követének előadását mindén részben pártolja. — A' Küldöttség a’ fő Kendektől vissza érkezvén annak szónoka jelenté; hogy Ó cs. kir. lő Herczegsége a’Rendek szóbeli izenetét tanácskozásba vétetni, 's annak sikeréről szokott utón a’ Rendeket tudósítani fogja.

Selmecz Városa Követe (/iachelmnn Janót): Küldői előtt is szent az emberiség saava, ők is követik azt, a mennyire tölök telik, és semmit sem kívánnak foróbban minthogy az irántok is gyakoroltatna az idő szellemével megférő világos törvények megtartása által, de jól tudják azt is, hogy a polgári társaságban az egyesek jusai az egész bátorságnak okáért megszoktak szoritatni, ’s hogy a’ politikai okosság nem mindent enged, mi a’ természet törvénye szerint szabad. Hiszen ennek bizonyságai a’ sok kivételi különös törvények. Előre bocsátva azt a’ szólló, hogy a’ vallási fanatismustól igen távol vagyon, ’s hogy csak politikai minőségére azon népre figyelmezett, mellyre illy nagy kedvezések egyszerre hárittatnak, minden emberre ragad valami abból, a’ mivel foglalatoskodik, ’s e szerint minden kereskedőnek lelki ismérete gyengébb, pedig csak nem minden zsidó kereskedő, ’s a’ pénzt legalább többnyire a becsületnek is elejébe teszi, mert mikor a’ zsidó vándorlásnak ereszti fiát, eme tanitással bocsájtja el „lass dich zwicken, lass dich zwacken, komm nur reich“ arról senki sem tehet, hogy a’ régi törvényhozás a’zsidókat a’ földmivelésre nem szoritotta, de alkalmasint egy hibát nagyobbikkai pótolni nem kell, alig feletkezhettek el még arról, hogy ezen állítólag nyomott nép már olly szép előmeneteleket tett, hogy a’ hegyallyai borral és dohánnyál való kereskedést keze alá kerítvén, a’ nemzetnek már eddig is ártott, pedig „naturam si furca expellas tamen usque redibit“ hogy is lehetne külomben a’ dolog, mikor a’ többnyire negativus tízparancsolat se moralis, se civilis törvénynek már nem elegendő, mivel nem mindent tilt, mi nem szabad. A’ Bánya városokból nem vóltak a' zsidók mindég kitiltva, hanem hogy élet és kereset módjok fenmaradásokkal ama városoknak meg nem férhet, bizonyítják Il-dik Andrásnak, IV-dik Bélának és több más Királyok törvényei, az 1791: 38—ik t.-czik. és több régibb és újabb királyi rendeletek , mellyek szerint a’ Bánya városoktól 7 mértföldre eltiltatnak. Igen szomorú a’ Bánya városoknak i3 századbeli históriája, mikor a’ zsidók a’ hazánkon annjira elharapodztak, hogy még a' Kamara Grófjok is zsidó volt,’s éppen mikor II—ik András a’ szent földet megakarta hódítani urának olly rosszul gazdálkodott, hogy a’Királynak a’ római Pápához intézett levele szerint a’ financziák helyre állítására 16 esztendő nem volt elegendő,’s hogy ama hires Arany Bullának egy későbben is többször megerősített nevezetes czikjét tette a’ zsidóknak a’ Bánya városokbuli kitiltása. Illy több történeti adatokkal mint p. o. hogy a’ zsidókat megint csak Zsigmond Király, de kinek soha elég pénze nem volt, állította egy ideig szabad lábra, -—• a’ KK. és RR. untatni nem akarván , csak azt állítja a1 szólló, mi kétség kívül mindenek előtt bizonyos, hogy a’ zsidók nagyobb részint még most is a’ régiek lévén , az idő szellemével elő nem halladván ’s magokat a’ honositásra még érdemeseknek nem tévén, a’ környülállások nem változtak annyira,hogy őket jobb lábra állítani lehessen — de ha a’ KK. és RR. azzal is megelégszenek, hogy a’ zsidó fogja a’ magyar nyelvet tanulni (akár tartsa a’ magyar törvényt p. o. megelégedvén 6 pcentes kamattal, akár nem, a’ magyarországot, vagy az egész világot nézze hazájának) ha attól nem félnek, hogy az ország ősi feudális rendszere a’zsidóság pénz aristocratiájával meg nem fér, hogy a’ jobbágyok a’ pálinkás zsidónak hitel adása mellett tenkre jutnak , a' sessiok kipusztulván a’ mai katonaság tárháza is igen gyengülni fog, ha avval nem gondolnak, hogy a’ városi polgárok már eddig is jobb sorsot, nem pedig a’ zsidósággali öszvekeveredést megérdemlették volna, ’s hogy a’ városoknak állítólag szükséges coordinatiójára nem kellessen őket. elébb még nagyobb zavarba ejteni, hidjék el legalább a’Bánya városiaknak, hogy bár mint szeretnék ök is, ha több pénzek volna, egy arany más háromba négybe ne kerülne,‘s a’nyúl bőröket jutalmasabban eladhatnák, hogy a’ bánya-művelés, mellynek politialis felügyelése úgy is a’ legnehezebbik, meg nem állhat, sőt több előadott szomorú környülállásoknál fogva, most is igen megszoritva lévén végképen elenyészik, ha a’ zsidóknak a’ Bánya városokhoz közelítés is engedtetik, mert egy részről a’ bányászi munkások életek veszedelmével járó foglalatosságaik után a’ pálinkávali szerfeletti éléstől már most is nehezen tartoztathatván vissza,’s a’ hitelező városi korcsma, már most is alig kapván az adós hévér ellen assistentiát, más részről pedig a’ pálinka fűzés és csere majd nem minden zsidónak főkeresete lévén,annyi mint bizonyos, hogy ama szegény munkás a’ pálinka utánni vágytól kériszeritetve, azt a’ kevés jó érczet is, mellyet a1 nagy Isten még fentartott, ’s mellynek zár alatti tartása lehetetlen, oda fogja adni a’ zsidónak, nem csak az öt fizető urburariusoknak , hanem az urburát szedő királyi kincstárnak is nagy kárával. Hiszen csak ezen okokból mind a' két bányászi országos választmány is a’ zsidóknak a’Bánya városokból*! eltiltását továbbá is javaslotta. —Em-99 *

CXXX/Í. Országos Ütt'-s. — Aprilis 14-kén. 1840. 39f»