1839-1840 Jegyzőkönyvek 2-3. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1940 / 131. országos ülés - 1940 / 132. országos ülés
CXXXII. Országon Ülés. — Április 14-kén 1840. 39G Illetlek a' kerületben az egynéhány évek élőt történt Körtnöczi esetek. Igen is megengedi a' szálló hogy a’ keresztények sincsenek a’ csalás és lopás ellen biztosítva, sőt azt is mondotta, hogy a’ bányászt pobtialis felügyelés, egyik a’ legnehezebbek közöl való, de azért hogy a’ tolvajok a’ világ kezdetétől fogva, büntetetetnek, 's a' tolvajságok még sem akarnak megszűnni; talán nem következik, hogy az egész büntető törvénnyel fel kellesen hagyni, ’s talán ha egyik lop ’s bűntettetik, nem kell másnak is kaput nyitni. Még arra az egyre ligyelmeztetvén, hogy az úrbéri ujjabb czikkekben a’ zsidóktól eddig is tiltott helyekre tekintettel voltak a’ KK.,és RR, — ujjabb kérése oda megy, hogy a' 2-ik és 3-ik pont alatt legalább a Bánya városokat a’ KK. és BK-k kivenni s már eléggé megszorult sorsokra tekintőleg az 1791 : 38. t.-czik. in’statu quo fentartani méltóztassanak. Igen is kéri a’ KK. és RR. hogy mikor emberiséget gyakorolni kiváltnak, az a’ városok rovására ne történjen, mindenekhez alkalmaztatják magokat, csak materialis érdekekbe senki ne vágjon, az adó és újonezozás dolgába nem igen keveredtek a’ városok, noha az 1715: 8. t.-czik. és az urbérnek behozatalától fogva csak magoknak volna jussok hozzá — a’ magyar nyelvnek egyetlen egy boldogitása ellen sem törekednek, sőt a’ keverékhez már nagyon is hozzá szokva , abban is törik nyelveiket, a’ mennyire lehet csak életekről sine me, de me, ne határoztasson, mert kiilömben rosszabb sorsok van a’ Diétán, mint othon, hol a’ Vmegyék alá rendelve nincsenek. Hadd száradjon rajtok az embertelenség, ha csak ugyan embertelenség az, mikor valaki még az ingét is őrzi. Beszterczc Bányai Követ (Szumrúk József): Valamint a’minapi országos, ésazt követő kerületi tanácskozásban kérte, úgy most is ismétli arra nézve kérését, hogy a’ zsidók az 1791: 3S t.-czikk. rendeléséhez képest a’ Bánya városokban! járhatóstul, és az ezekbeni lakhatástól eltiltva maradjanak. Nema’ zsidó vallás vagy nemzet elleni gyülőlség, hanem a’bányászságot fenyegető vészéinek elhárítása teszi az említet törvényezik. fentartását a’ szállónak kötelességéül — kiki tudja, hogy egy részről a‘ zsidók főkép csere kereskedéssel, szeszes italok mérésével, úzzoráskodással foglalkoznak, a’ pénz és egyebeknek kölcsönözése által az adósság tételeket könnyétik, és az adózó nép romlását tetemesen elősegítik, sőt a keresztények megcsalását mint érdemet, erényt, és vallásbeli kötelességet tekintik, más részről pedig a’ többnyire földgyomrában, érez olvasztókban törő és mosó malmokban dolgozó bányaueli munkások a* gyullasztó nedvekkel való élést, az élet legfőbb kellemei közé számítják, és ezen szeszesitalok utánni vágyuknak mellyet legyőzni nem bírnak, nem csak munkáik bérének nagyobb részét, de bár melly kezeik alatt lévő dolgokat is mindenkor feláldozni készek — mind ezeket valamint azon körülményt is tekintvén, b gy a’ nemesebb érczek termesztése rendszerént az erkölcsi mivelésben majd egészen szűkölködő hányászi munkásokra szokott bízatni, — hogy továbbá a’ nemes érczeket magánál a’velük bánás természeténél fogva hosszabb ideig zár nélkül, egyedül a’ munkások hűségére kell hagyni, világos, hogy a’ bányai munkásoknak, ha a' zsidókkal érintésbe jövendnek, a’ nemesebb érczekkel űzendő, ’s most is csak alig gátolható csalásokra tág mező fog nyílni, és a’ bányászság, úgy a’ magányos bánya birtokosok, valamint a’ kir. kincstár részéről tetemes veszélynek leend kitétetv’ie. Ezen nézetekből indult leginkább ki a1 fő mélt. bányai Küldötség is, midőn az 1828-ban kidolgozót bányászt törvénykönyvnek czikkelyében a’ zsidókat továbbra is minden bányai telkeknek és jogoknak megszerezhetésétől, nem külömben a’ Bánya városokba való járhatástól cltiltandóknak vélte. — Ne hogy tehát a’ bányászság, mellyet a' KK. és RR. századok ólta gyám képpen ápolgattak, előbb vagy utóbb hajótörést szenvedjen, ismételve kéri őket a' szólló, miszerint az 1791: 38. t.-czikk. a’ mennyiben az a’zsidókat a Bánya városokbani lakástól, és az oda való járástól hét mértföldnyire eltiltja, tovább is fentartani méltóztassanak. Debreczen Városa Követe (Derecske?/ József): Noha a’ felolvasott izenet a’ század telkével egyezzék, miután azonban utasítása azzal ellenkeznék, kéntelen az ellen kinyilatkozni: Küldői ugyan is azt tartják, hogy ha ezen törvényezikkely minden megszorítás nélkül alkottatik, akkoron a haza többi polgárjai, kik eddig a' terheket viselték, elnyomattatni fognak, és miután azt hiszik, hogy a' Törvényhozásnak e’ czélja nem lehet, kit állják, hogy az 1827-ik esztendei orsz. Választmánynak a’ zsidókra nézve tett javallata fogadhatnék el, ’s azoknak száma határoztatnék el. Körmöczbányai Követ fSalix Alajosf: Miután semmi ok nem volna, miért kellessék az jO Karara is valna, azon fogt kéri, hogy c’ részben a' Bánya városokat előbbi jogaik és szabadalmaikban továbbá is fentartani méltoztatnának, — mit igazolása végett a’ naplóba iktatni kívánt. — Jász és Kőn Kerületi Követ fhalma/i Sándor): A' felolvasott izenet és törvényezik Küldőinek kiváltságos jósaiban bele vágván, azt utasításánál fogta nem pártolja. Az Elölülő: A’ többséget a’ felolvasott izenet és javallat mellett mondván ki, annak a’Főrendekhez való átvitelét az olvasott ítélőmesterre bízta. Folytatólag olvastatta ugyan azon ítélőmester által a’ Bars Vgyéhez érkezett kir. Lcisatból származott sérelem cranii 2. izenetet.
