1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 4. országos ülés
IV, Országos ülés. — Junius 18kán. 57 illy formán zárván izenejűket bé: „A’ KK. és RR. tanúinak hívják fel az egész Nemzetet, és soha sem hagyhatván fel e'tárgynak vitatásával együtt létüknek ezen utolsó napjaiban előtte,’s Europa minden nemzetei előtt ünnepélyesen kinyilatkoztatják, hogy a szabad szállás kérdés alatt lévő megsértései a'törvények félre magyarázásán alapulván minden következéseikkel, ésneta'án ismétlendő hason esetekkel együtt, törvénytelenek, önkényből eredők, és egyedül az erőszak szüleményei. És vallyon minő foganat követe ezen ünnepélyes kimondást. — A’ KK és RR, Táblája határozatának daczára börtönre ítéltettek száma több egynél ; — mások súlyos és több rendbéli perek alatt szenvednek ; bátor kérdeni az Elnököt, mód e’ez kölcsönös bízodalmat gerjeszteni? De folytassuk a’ történeteknek további sorát, hazánknak több törvényhatósági okokkal támogatott többszöri felírásokkal járultak a’ kormányhoz felszólítván, hogy szűnne meg egyoldalúlag törvényt magyarázgatni, sőt utóbb midőn polgár társaiknak veszedelmüket közelíteni tapasztalták,kérték a’kor* rnáoyt, hogy Országgyűlés rendkívül tartassák, és a’ kétes vélemény törvény által magyaráztassék ; azonban mind e fiúi bízodalmat nyilatkozó járulásra hideg és semmi érzést, annál kevesebbet okokat magában foglaló feleletet nyertek, melly szerint ezen vérző esetek a’ kormány tisztviselői által rendeseknek találtattak, a’ kért rendkívüli Országgyűlés tartása pedig pusztán tagadtatott, vallyon kérdi ismét az Elnököt, hogy létezhet illy esetben a’ kölcsönös bizodalom? — De folytassuk a dolog folyamát még tovább, a' rendes Országgyűlésének határ ideje elérkez* vén, illő törvényhatóságnak a’követ választásban tétetik gát, megfosztatik ismét a’kormány Parancsa által egy törvényhatóság orgánumától, mellyben bizodalmát helyheztette, ’s igy sérhetet. lenigaza a’ nemzetnek hatalom szava által enyésztetik, kérdi ismét: illy esetben hogy létezhet a’ kölcsönös bizodalom? Bizonyos tehát hogyha bizodalom bebizonyítása a’ dolgok szerencsés kimenetelére szükséges, annak megmutatása legelöbbis a’ kormányt illeti: nékik kötelességük sérelmes panaszaik előadásával polgári állásukat biztosítani, kötelességük világos törvények értelmével kit kit birói önkénytől menteni, mert nem kell felejteni „hogy nincs súlyosabb csapás a’ köz állományok tekintetére, mintha az önkény, birói hatalom köpenyege alá burkozik. Ennyit a’ kívánt bizodalom iránt De ha ezen tekintet nem is állana, lehetetlennek látja akár miben is foglalatoskodni, míg ezen kérdéses Pesti sérelem orvosoltatni nem fog; — mert kérdi micsoda anyagokból áll az Országgyűlése? nem de első létező része az ottan megjelenendő személyek; továbbá a’ törvényes szóllás szabadság; — ha tehát az illető törvényhatóságok orgánumai tiltatnak a’ megjelenéstől, akkoron az első anyagi résztől fosztatik az, és így szóllás szabadságot sem használhatván, Országgyűléseink vagy elenyészni fognak, vagy a’ nevetségesek sorába alatsonyodván, az önkénynek hív szolgái lesznek! nem lenne az szabad magyar polgár, kinek keblét szomorú aggodalom csurdultig el nem tölti, ha vissza emlékezik, hogy «zen múlt három esztendőkben minő sértések estek köz állományunk igazain; — nyomtatnunk, írnunk, kormány előre való belátása és jóváhagyása nélkül, ámbár törvényünk erre nincsen, nem szabad; most már a’ beszéd is törvény kívüli utakon szorítatik, sőt büntettetik, de mi több törvényesen választott köcetje a’törvényhatóságnak tiltatik az Országgyűlésen való megjelenéstől. Ezek azon sérelmek, raellyekuek orvoslásában foglalatoskodni szükséges, ha szabad nemzetnek jegyét veszteni nem kívánjuk. — Ö tehát voksát oda nyilatkoztatja, hogy a’ tegnapi napon bemutatott izenet maga kiterjedésében álljon, és ahoz csatolt Felírás ő Felsége színe eleibe minél előbb olly feltételekkel küldessék, mint az az izenetben jelelve vagyon.— A’ mi a’ városok kivánatit illeti tudja és érzi igen jól, hogy theoreticus elvekből illő, sót szükséges azok állásán változást tenni, ámbár hazánkban a’practicus tekintet ezen theoreticus elveknek nem igen látszott eddig megfelelni. — De külömben is követni tartozván utasitása sorát, kinyilatkoztatja, hogyha a’ sz. kir- városok magok törvényes függellenségökben állítatni, és a’ polgárság illő módon képviseltetni fog, — ha a’ kir. census eránt biztos határozat rendeltetni fog, nem ellenzik küldői, hogy illő mérték és arányban szavazati jog azoknak adattassék, és hogy ne látszasson ezen állítása puszta Ígéretnek, meg egyezik abban: hogy országos küldöttség rendeltessék; melly ezen érdem eránt kimeritőlegi véleményt készítsen, és azon vélemény még ezen Országgyűlése alatt országos vizsgálat alá vétessék; addig azonban, míg ez történni nem fog küldői óhajtják, hogy ezen érdemre a* régi százados szokás fentartassék. A’ mi a’ kérdéses napló censorságát illeti: miután küldői e’ tárgyban más véleménnyel vágynak, és az orsz. naplók illy modu hitelességét szüntetni óhajtják, mellyről is akkoron szóllani f^g, midőn a'napló hitelessitéséről íészen a’ szó; most csak azt jelenti: hogy e’ tekintet és a’ fellyebb előhozottak miatt sem Censort, sem Jegyzőt a’ sz. kir. városokból nem óhajt. Az Elölülő: Somogy vmegye követének azon állítását, hogy az alkotmányos országban legnagyobb rósz legyen, ha az önkény birói köpönyegbe öltözködik, felfogván, azon viszon észrevételt tette : mind nállunk, úgy más alkotmányos országokban, sőt az absoluta monarchiában is, hol despotismus nem létez, a’ birói hatalom független lévén, a’ biró hozott Ítéletére nézve ép j>en ezen függetlenségének, lelki ismeretének, és a’ törvénynek palástyával van fedve- Jegyző Könyv I. Darab. 15
