1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 57. országos ülés
LVIl. Országos Ülés, — November Jl-kén. 1839. illvétén ju«*ok, azok mások nem lehelnének, mint a’ mellyekkel Horvátország a’ magyar honhoz való visszakapcsolása előtt birt; már pedig a’ Reforinátióuak még híre sem volt akkor, midőn a’ visszakapcsolás történt, és így a’ Reformatio után a' vallást érdeklő Magyarországi törvények Horvátországot is egyaránt kötelezték, vagy legalább magának e’ részben magános különös jussokat és törvényeket nem alkothatott; azért kérte a’ Horvátországi Követ, hogy ezen tárgy feszegetésével hagyna fel. Somogyi Követ (Somsich Miklós) óhajtotta volna, hogy az Elölülő javallata szerint az Izenet minden szóváltás nélkül áltküldetett volna a’ Fő-Rendekhez. Azonban Horvátországi Követ feszeget ismét némelly elveket, mellyekre nézve figyelmezteti a’ Követet, hogy azok már három Diaetán megvitatva, nagy többség által eldöntve voltak: a’ Horvátországi Követ mind ezeket elmondta, mondására mindig válaszoltatott. Mi a’ Slavoniai három Megye adóját illeti, azt az 1791: r>9dik világosan határozza: „hocque semper in Diaeta Regni Hungáriáé, separating tamen a contributione Hungáriáé pertracteturés ha tetszett Horvátországnak akkoron folyamodni a’ magyar Országgyűléséhez, hogy mentse meg az Austria vagy' Graczből kivetett adónak terhétől, kétséget nem szenved, hogy arról nem csak szóllani jussa, de ahoz köze is legyen a’ Magyarországi törvényhozásnak, és azért a’ Bereghi Követnek e’ részbeni előadását pártolja. Az Elölülő ezen közbevetett kérdésre nézve, melly itt nem először vitattatott, hanem Horvátország már annyiszor előadta nézeteit, ’s a’ KK. részéről is éppen azok feleltettek, a’ mellyek most is, azért azok feletti további vitatást szükségtelennek tartja. A’ vallásos Izeuetre nézve egészben előadták a’ RR. észrevételeiket, azért annak részletes felvételét elmellőzhetőnek találván, felolvastatta a’ törvényjavaslatot, mellynek 11. szakaszára a‘ Veszprémi Káptalan Követje (Bezerédg Miklós) a’ kölcsönösség tekintetéből ezen szócskát „és viszont itten“ beiktatni kívánta. Mi azonban el nem fogadtatván, folytatólag olvastatott az ezen tárgybani Felirás javallatja — melly ellen nem tétetvén észrevétel Az Elölülő az akképen bevégzett vallás tárgyának a’ Fő-Rendekhez való általvitelére következendő Küldöttséget nevezé: A kir. Táblától: 'jLalay Alajos, ítélőmester és Boronkay János, Tábla-Bíró. Horvátország részéről: Busán Hermann. Az egyházi Rendből: Gás parik Házmér, Váczi Káptalan Követje. Vármegyék részéről: Marczibányi Lörintz, Nyitra; Dubramczky Simon, Pest; Bezerédy István, Tolna; Hertelendy Károly, Zala; Péterjy Károly, Zemplén, Bárczay Mihály, Abauj; Kiss András, Krassó; Bonis Sámuel, Zabolch; Farkas Sándor, Posega Vármegyék Követei. Jelen nem lévők részéről: Ejuri Károly, Demetzky Lajos. Szabad kir. városok részéről: Treffer József, Pest; Nagy Károly, Kőszegh és Farkas Dániel, Körös városok Követjei. Ekkor egyik kir. Személynöki itélőmester szóval jelenté, hogy a’ kir. Előadások 2. pontja feletti Felírás eránt a’ Fő-Rendeknek semmi észrevétele nem volna — végezetre pedig felolvasta az országgyűlési költségek eránti 2dik viszonizenetet, melly az országos Irományok 89dik száma alatt foglaltatik, ?s mellyet az Elölülő köz leiratra és Kerületekre bocsátván, az Ülést eloszlatta.
