1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 57. országos ülés
•363 XLYI1. Országos Ülés. — November 11-ken. 1839. kijelentette ezen szótska a’ határozat ellen csusszaut be az izeuetbe, és a’ mellett ez az JUvangelicusokat a’ más vallásra való szabad által meneteltől, melly szabadságot mindég dicsőségüknek tartották megfosztaná, melly tekintetekből azt az Üzenetből kihagyatni kívánta. Jász és Kun kerületi Követ (Szluha Imre): Volnának szinte észrevételei, de követve másoknak példáját egyedül azt nyilványitja, hogy Küldői az 1791: 26dik t. czikk. fentartását kívánván, annak akár módosítása, akárkiterjesztésében, részéről meg nem egyezhet. Zalai Követ (Deák Ferencz): Látván hogy a’ többség az Jzenetet pártolja, a’ dolog érdeméhez szóllani nem kíván. Utasítása a' múlt Országgyűlésén felforgott sérelmek pártolását parancsolja, ’s ezt örömest teljesíti. — Nem is szóllana különben, ha Horvátország Követe ollyakat nem állított volna fel, miket elhalgatni éppen nem lehet — azt mondotta a’ Horvátországi Követ, hogy még az általa felhívott törvények fenállanak, a’ magyar törvényhozásnak nincs jussa, Horvátország municipalis jussaiban avatkozni Azonban Magyarországnak jussa vagyon azon törvényeket is megváltoztatni, mellyeket a’ Horvátországi Követ felhozott, ’s altaljában ha állítása állana, akkor viszásan volna országunk helyzete, ha Horvátországnak volna jussa törvényhozásunkhoz szóllani, nekünk pedig nem volna jussunk az övékben befolyni, akkor Magyarország volna alávetve Horvátországnak, 's bennünket a’ világ minden Diplomatái kinevetnének. — Nincs Horvátországnak olly jussa, melly nem volna tárgya törvényhozásunknak. Tapasztalásból tudja a’ szólló, mik ezek a’ jussok, mellyeket a’ Horvátországi Követ szeretne a’ magyar törvényhozástól elvenni. Ezek közül csak egyet említ, hogy Horvátország a’ Statusnak minden hasznaiban velünk részesül, azon jussokat gyakorolja, miket más Megyék, de a’terheket velünk viselni nem akarja, úgy, hogy egy középszerű Megyének több terhe vagyon, mint egész Horvátországnak. —• Horvátország 136 portát visel, pedig liánuy Megye vagyon Magyarországban lót), 160, 180 portával terhelve, ’s e’ mellett katonát sem tart Horvátország. Midőn igy a’ terheket egy formán velünk vinni nem akarja, akkor törvényt kivan szabni Magyarországra, ’s ettől hasonlót el nem fogad. — Nem akarja a’szólló előadni, mi viszonyban vau Horvátország azon Megyékkel, mellyek Alsó-Slavoniai névvel neveztetnek. — De ezekkel is testvéri szeretettel nem bánik Horvátország, midőn jussait velők megosztani nem akarja, sőt számtalan panaszokra ád okot bánás módjával azoknak, kiket testvérjeiuek nevez. — Most is arra kívánja ugyanazon Megyéket szorítani, hogy midőn nálok a’polgárok egy része ki van zárva, ott is kizárattassék. Azért sem ezeket törvényben alapúlttaknak lenni nem hiszi, sem azt meg nem engedi, hogy Horvátországnak olly jussai legyenek, miUyek felett a’ Magyarországi törvényhozás nem rendelkezhetik. Horvátországi Követ (Busán Hermann): Zala Vármegye Követének előadására szinte felelni köteles lévén megjegyzi: hogy Zalai Követnek azon állítását, miszerint a’ Horvátok a’ magyar dolgokba befolyván, viszont a’ Magyaroknak is a’ Horvátok minden dolgaikba befolyniok kelletik, azon értelemben kelletik venni, hogy a’ magyar törvényhozás a’ köz igazgatásnak minden tárgyaiban Horvátországra is rendelkezik, elesmeri — azonban azon befolyás az ő municipalis jussokra ki nem terjesztethetik, mert azok, mint előbb is mondá — csupán az országnak köz Gyűlésének tárgyai; — a’mi továbbá ezen vallási tárgyhoz éppen nem tartozó — Mi Horvátországi adó tárgyát illeti — annak különböző eredete és beszedési módja eránt akkoron, midőn ezen tárgy tanácskozás alatt leend, többet mondandó, most csak Zalai Követnek előadására legyen elegendő megjegyezni azt, hogy a’ Horvátországi Követek az egész adómennyiségéuek megajánlásába soha be nem bocsátkoztak, hanem csak Horvátország adóját külön megajánlották. — Mi végre az Alsó-Slavonia három Megyéket illeti (mellyeknek hová tartozása eránt f. é. Junius 26kán tartott országos Ülésbe Horvátország részéről óvásképen véleményét előadta) azok mindjárt a’ török igától való felszabadulás után Horvátországnak hibája nélkül, mind az adó, mind pedig a’ biztosi dolgokban Magyarországhoz kapcsoltatván, miután azok ezen rendszer alatt szakadatlanul léteztek volna, azt tettlegesen megváltoztatni nem lehetett — valahányszor azonban ezen kérdésbeni három Megyéknek adójáról szó volt, Horvátország minden alkalommal ezen Megyéknek azon kívánságokat, hogy az adóra nézve Horvátországra egyesítsenek, szorgalmatosán pártolta. Tolnai Követ (Bezeredy István): Azt óhajtaná, hogy ezen állapot ne ostromoltatnék Horvátország részéről mindig egész rendszerük ellenvetésével. — Horvátország befolyott a’ Magyarországi adó - elhatározásába; Horvátország befolyik Magyarországnak minden viszonyaiba, 's azon törvények hozásába, mellyek Horvátországot nem illetik, és Horvátország minden lakosainak jussa vau Magyarországban letelepedni. Horvátország ezen jussokat az anyaországnak nem akarja viszonozni, ’s a’ magyar népség egy negyedrészét kebléből kirekeszt, mellyhez hasonló példát nem tud a’ szólló az egész világon, hogy egy anyaország jussai kissebb elismérést találjanak, mint egy társországé, vagy coloniáé. Minő municipalis jussok legyenek azok, mellyeket Horvátország a’ magyar törvényhozás alól kivenni kívánná, a’ szólló, meg nem foghatja, mert ha volnának is »1 *
