1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 8. országos ülés - 1839 / 9. országos ülés
t IX. Országot Cl et. ~ JuUus 3/f(tu, büntető pereknek egy új nemét alkotva, olly esetekbe mint első búó Ítélt, mellyekbcn csak a. alsóbb Bírósagoknak ^betett volna törvényesen mint első Bíróságnak Ítélni, mind ezeket Me* gyéje nevében egy teendő felírás által úgy orvosoltatni kívánja, bogy a’ törvénytelenül kezdett, el ítélt, s meg folyamatban levő felsegsertesi, hűtelenségi ’s bélyegező perek az 1608. észt 23ik lörv. czikkely példájára egy hozandó törv. czikkely által semmisíttessenek meg, feltartván magának azon jogot, hogy a hútelenség tárgyában hozandó törvényekre nézve, a’ sérelmek «rvnci«» után, Megyeje akaratjat előterjeszthesse. 119 telme ellenére balra magyarázgatni nem lehet; meg van ugyan törvényeink szerint Ő Felségének szentséges Személye különböztetve bár melly magosán álló alattvalójának személyétől de ki vágynak szabva a' módok is, mikép adja, és melly erővel ’s hatással a Felség Király i Parancsolatjait, és Bendeléseit alattavalóinak tudtokra, azért ebbe bővebben bele bocsájtkozni szükségesnek nem véli. — A’ mi pedig a' Bírák felelősségi eszméjét illeti: arra csak azt feleli, hogy Ö Felsége ebbeli, szinte a most felhozott törvényben gyökerezett, ’s vitatás alá sem vehető jussát a’ Bíráknak általadván, azt ezek a’ törvény, s bevett szokás szerint gyakorolják, ’s azért arról felelni senkinek sem tartoznak. Szabolcs Vármegyei Követ (1tonis Sámuel) nyilatkozott: hogy Küldői a’ szóllás szabadságát mindenkivel véle született szent jognak tartják, melly mint minden egyes polgárok gondolatainak tolmátsa, szülő forrása törvényeinknek, szülő forrása constitutiónknak, — egy olly szent jognak melly szent törvényeink oltalma alatt nyugvó édes hazánk további kifejlődésének ’s mívelődésének fő rugója, — ’s így az ezen ejtett minden sérelmet alkotmányunk életgyökerén rágó sebnek tekintik.— Megmaradt hazánk ezen szent jog birtokában a’jelen időkig, ’s nem Í3 korlátozzák eldódink azt más törvényekkel, minta Hármas Törvénykönyv II : 69—72. az 1625: 72. az 1535: 89. törv. czikkelyek által, mellyek közzül hogy egyik sem mond, inég a’ korlátlan szóllóra sem felségsértési bűnt, kiki tudja. — Annyival fájdalmasabban lepte meg Küldőit, midőn az említett törvények ellenére B. Yesselényi Miklós azért, hogy Szathmár Megye Közgyűlésén polgári kö-SsíliíssE»b»<i• ^ SüC IftPfiTYftböfl. telességét teljesítve, szabadon szóllolt , Felség sértési perbe fogatott. — Fájt ezen sérelem, ’s a’ sajgó fájdalom panaszra fakasztá az ajkakat, s orvoslásért esedeztünk ’s mit nyertünk? némelly hazánkat híven szerető polgárok azért, mert hívek törvényeinkhez az ezekbe kiszabott törvényes utat a' Felírást java!Iák, ’s fájdalmikat kijelentek — részént felségsértési, részént infamiae perbe vonattak, ’s így orvosság helyett mérget nyertünk — de még ekkor sem csüggedt cl bizodalmunk, némelly Megyék azt hitték, hogy' ha bár a’Nemzet keserves és igazságos panasza a' Kormány előtt sükerctlen elhangzik , azt a’ közös Atya Felséges Fejedelmünk meg fogja szűntetni s e’ nézetben Küldöttséget neveztek O Felsége Aty'ai színe elejbe járúlandót, de fájdalom oda bé nem bocsájtották — ez ismét újabb keserű sérelem. Történt azon időkben, hogy' némelly polgár társaink részint felségsértési bűnnel vádoltatva, részint, mert közűlök szintén vélünk született, ’s törvények által nem korlátozott jogával a’ szabad levelezéssel élt, szent törvény ink ellenére katonai erővel elfogattattak ’s tömlöczre hurczoltattak — ezen keserű sérelmek orvoslását ismét kértük, de fájdalom siker nélkül — nem szűnt azonban még ekkor meg táplálni bennünket a’ remény, hittük, hogy sérclmink e’jelen Országgyűlésén orvosoltalak, addig is reménlettiik,hogy ezen szerencsétlenekre törvényes Bíró, a’ törvénybe kiszabott utón és módon, mellyek mellett nem lehet consvetudo, mondja ki a’ törvény szavát, — de fájdalom reményeink füstbe mentek, "s hogy a’sérelmek pohara csordultig teljen, kéntelenek valánk elveszteni bizodalmunkat hazánk legfőbb Törvény székei eránt — ’s midőn az jelesen az ifjak ügy ében az 1790/1 : 56dik törv. czik. letiporva a’ törvények által biztosított szabad védelmet akadályoztatva, s a nyilvánosságot kiküszöbölve hozta ítéletét — azon gondolatra vezérlett bennünket, hogy' főbb Törvényszékeink, mellyeknek egyedül a’ Törvényektől kellene függeni, más mellékes befolyástól függve, hoztak ítéletet. Kívánja tehát ezen sok sérelmek (Orvoslását, Megyéje részéről úgy mint az a Nunciumba kifejtve van, továbbá, midőn ezek orvosolva lesznek, hogy e tárgy ban ujjabb törvények alkottassanak, megnyugszik, nézeteit azon időbe előadandó — valamint azt eszközöltetni kívánja, hogy jövendőre fő Törvényszékeink függetlenekké tétessenek. Erre a Királyi Személynek a’ Fő Rendek Táblájától a Cr. Ráday sérelem tárgyában általküldött vissza izenetet, melly az irományok között 17dik szám alatt találtatik, az országbírói Itélómester Dókus László által felolvastatván ’s köziratra bocsájtatván, az Ülést a hosszas tanácskozás volta miatt eloszlatta. ► tVVtMM • « 30
