1839-1840 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Jegyző könyve. / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1839 / 8. országos ülés - 1839 / 9. országos ülés
112 IX. Országos Vies. — Julius 3 kán. alkalmatosnak megtartva akarjuk bírni, és az utókornak általadni, akkor kívánjuk ugyan a’ törvényes szóllás szabadságot minden kitelhető módon biztosítni, de kívánjunk egyszer’smind a’ szabadosságnak át nem hágható korlátokat tenni. Ezen kettős czél lehet tanácskozásainknak fő tárgya, és a' kerületileg már kinyilatkoztatott azon óhajtás, hogy mind azon büntetések, a’ mellyek a’ közgyűlési, és országgyűlési felszólalások következésében történtek Ö Felsége által megszüntessenek. E’ tárgyban az érdemre nézve majd nem közös az akarat, csak a’ módra nézve voltak külőmbözők a’ vélemények. Mi előtt azonban a' szólló e’ tekintetben véleményét kijelentené, a’ múltakra tekintve, szükségesnek tartja mindenek előtt a’ Rendeket figyelmessé tenni, azon erőre, a’ mellyet nyilvános írott törvényeink, a’ törvényes szokásnak talajdonítanak ; vagyon ennek nem csak törvénymagyarázó,' ezeknek hiányát kipótoló, hanem a’ Prologialis il-ik Czikk. 4-ik §-sa szerint Törvényt rontó ereje is (2.do habet vim derogatoriam, quia derogat legi, quando est contra legem) ’s noha a’ Prologialis 10-ik a’ szokás béhozatalára a’ Nemzet, és a’ Fejedelem megegyezése, az. esetek ismétlése, és nyilvánossá«- kívántainak, ’s noha mind a’ Nemzet, mind a Fejedelem hozhat be Törvényeink rendelete szerint szokásokat, még is ez a nemzetre, a’ mellynek Törvényhatóságai leginkább a’ régi időkben sok tekintetekbe elszigetelve valának egymástól, majd lehetetlenné válik, ellenben a’ Ftjedelem, a’ ki állásánál fogva, mind ezekre mi a'hazánkba történik felügyel, és felügyelni köteles könnyeb' ben hozhat be szokást, és azt annyival inkább, minthogy a’ fejedelmi jogok elidositésére ember emlékezetet felül múló gyakorlat kívántatik, ellenkező esetben pedig 10 esztendő is elég- Ezen utolsó környülállást leginkább azért hozván fel a’ szólló, hogy gyakran talál a’ kormány jussai támogatására okokat, és törvényes okokat ott is, a’ hol Írott Törvény hiányzik. Figyelmezteti továbbá a’ szólló a’ Rendeket, a' büntető, sőt a’ Juris publici Törvények, egyedül a’ törvényes szokás által kipótolt (^ha csak azt nem akarnank vittatni leg több illyetén kérdéseink minden törvényes intézkedéssel szűkölködnek) hiányára, a’ régi törvények furcsaságára, és az ebből, sót más okokból is minden nyilvános kijelentés nélkül történt elavultságára, csal* például a’ hármas könyv III. Rész 34*ikczimjéthozván fel, a’melly így szól; „qui equum emerit, et mercipotum evictorem statuere non potuerit, neque hospitem, vel alium quempiam mercipotum, hoc est victimam emtionis, et venditionis more solito benedixisset producere patibulo reus erit“ ezt pedig azon oknál fogva adván elő, hogy szomorú volna helyheztetésünk, ha biráinkisnak azon sinor mértéket szabnánk kötelességül, hogy nyilvános törvények szerint Ítéljenek. Ezeknél fogva miután a’ szokásnak olly nagy minálunk a' törvényes ereje, és még is természetünknél fogva az ebből eredő törvényeknek értelme határozatlan törvényeink hiánya pedig leginkább ezen szokásbeli törvények által pótoltatnak ki, de külöraben is törvényeink, és pedig a’ legújabb úrbéri törvények olly annyira homályosak, hogy igen sok vagyon ollyan , a’ mellynek értelme eránt gyakran ellenkezők a' legtisztább eszű ’s leikisméretű bírák véleményei, ki fogja törvényink illy állásában bár melly bírónak vétkül tulajdonítani, ha nezétinkel megnem egyezőleg alkalmaztatja a’ tetteket a' Törvényekhez, ’s gyakran határozatlan, de még is törvényes erővel bíró törvényes szokásinkhoz. — Ezek megjegyzése után a’ kerületi izenetben két rendét adjuk a’ Rendek sérelmeiknek, az egyik éidekli a’ Kormányt, a’ második a’ Fő Törvényszéket — a’ Fő Törvényszéknél ismét mások az eljárásból, mások a’ törvény megnem tartásából eredettnek állítatnak — mi a’ Kormányt illeti, annak legnagyobb vétkül tulajdonitatik, hogy a’ szóllás szabadság miatt némellyeket perbe fogatott, de valfion mi sértés lehet abban, midőn a’ Kormány némellyeket, kiket véleménye szerint a’ beszédben törvényszabta korlátokon túl menni gondolt, és ezek által hazánk állását veszedelmeztetve lenni látta a’ törvényes, és rendes bíráknak által adott azért, hogy tudhassa, ’s magát, és a’ nemzetet megnyugtassa a’ felül, valljon az 1723: 9 ik törv. czikk. esete nem forogna e’ fen, midőn a’ Kormány ezt teszi, véleménye szerint a' Kormány nem sérti meg a’ törvényt, annál kevesebbé annyira, a* mint azt sokan magoknak képzelik. — Mi pedig a’ FŐ Törvényszékek eljárását illeti: a’ hivtelenségi perek eljárása ellen a’ kerületi izenetben nincsen semmi lényeges ellenvetés, h? történetét megvi'sgálni — regi ~ O x anem csak a’ Felség sértési perekben, erre nézve szükséges a’ Felség sértési törvények st megvi’sgálni — régibb időket elhalhatva 1759. esztendőben a’Felség sértési bűnökben való bíráskodás egyedül a’ Fejedelemnél lévén, azt ő Felsége ott akképen tetszése szerint választandó Bírák által Ítélte el, abban a’nemzet kevés biztosságot látván, alkottatott az ijí5: 7-ik törvény Czikltely , mellyben rendeltetik hogy ő Felsége a’ felségsértési vétek megítélésére ""Tr,a- Tanácsosokat használjon, és a’fölött az országon kívül még az Előliilólséget maga viselje; magyar 1 anacsosoaai iiaszuiaijuu, cs » luiuu a. TMjg; később a’ nemzetnek ezen törvény sem látszott eléggé biztosítónak, maga 1790: 56-ik törvény u .. _______ . J czikkely által a’ Felség sértési biraskodás honi túránkra hazánk fő Törvényszékeire raháztatott. lllv fokonkénti változások után kérde a’ szólló, tud e valaki felhozni törvényt, melly által ö bűnben a’ fő Törvényszék Ítéletétől fellyebbhivatkozás történhessen, és ha tud í, o részéröl hiszi, hogy a’ Törvényszékek is ennek hódolván Ítéleteit felsőbb meg* ■ * * Illy fokonkénti felségsértési bi valaki mutatni, -______ . vi’sgálásnak alája vetették volna, és alá vetni kötelesek. De ez kozbenvetöleg: a’ mi az eljárást illeti az 1790: 56-ik törvény czikkelyben az eljárástól szó sincs, 's így az elöbbeni eljárást nem
