1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 22. ülés
121 met pedig nem orvosolja; mert a május 8-ki leirat által a szabad választás elébe gördített akadályok elháritva nincsenek, s a serelem sincs orvosolva. Ősi szokásokra, hajdani gyakorlatokra hivatkozik a kormány, örömest követjük mi is a gyakorlatot, de nem megyünk e részben régi bizonytalan vagy ködlepte szokásokra,^ hanem csak olyanra, melyre mindnyájan emlékezünk, jelesül Bars múltkori érdemes követére Balogh Jánosra, mert az, hogy elválasztása előtt esett-e valaki actió alá vagy azután? a követi tulajdonra nézve előttem mindegy, mert ha egyik alkalmatos, úgy alkalmatos a másik is (helyeslés), ugyan ha valakinek in thesi tették volna fel ezt a kérdést, előre figyelmezve a gyakorlatra, __ mert a theoria e részben, mint tapasztaljuk, sokféle lehet, — azt felelte volna-e hogy gr. Ráday nem lehet követ ? mondjuk tehát felírásunkban, hogy miután a törvény a követben egyébb tulajdont, mint azt, hogy birtokos nemes legyen, nem kíván, épen a gyakorlat győzte meg Pest megyét s bennünket ezen sérelem valóságától. Meg vagyok győződve, miként minden lépés, minden határozat, melyet ma teszünk, messze vág, érzem a pillanatnak komoly és fontos voltát, de mindez követi állásomat, melytől távoznom nem lehet, meg nem változtatja. Ha a pesti sérelem soha közbe nem jött volna, még akkor is küldőim szoros parancsolátját követve, mindaddig, mig a szóllás szabadságán ejtett sérelmek teljesen megszüntetve nincsenek, más tárgyba bocsátkoznom nem szabad; ha tehát a pesti sérelem már tettleg orvosolva volnamégis, én a kir. feladatokba most be nem mehetnék. Kimondom tehát, hogy mindaddig, mig ezen sérelmek orvosolva nem lesznek, eddigi véleményem mellett állhatatosan megmaradok. Lipomiczky Vilmos {Bars): A gyakorlatra a felhozottakon kívül említi még a nagyváradi káptalan múltkori követének Tagen, megactióztatását, kire nézve a Rendek akkori elnöke azt nyilvánitá, hogy az actio meg nem convinctio. Meglehet hogy különbözők e részben a megyei szokások, igaz az is, hogy már nem csak a kormány önkényleg osztogatja az actiót, s kivált olyat, melyet a közvélemény nem pártol; felírásra szavaz mint Borsod. Szentiványi Károly (Gömör): Én is a kir. leiratot loyalisnak találom, de a loyalitást nem ott keresem, hol Szepes és Esztergom, hogy t. i. annak főczélja azoknak megnyugtatása, kik a kir. előterjesztmények tárgyaltatásába bocsátkozni nem akarnak, mig csak egy voks különbséget tesz, — én ezt tagadom, mert tudtommal csak 17 megye kívánja tisztán minden feltétel nélkül a kir. feladatokat felvenni, az egy szó többség tehát nem az, hanem a vasi indítvány ellen van, mit utasításomnál fogva el nem fogadhatok ugyan, de azért nem olyan, hogy egyenesen a kir. feladatokba vezetne. Én tehát a loyalitást nem abban találom, hanem abban, hogy azon utat felnyitotta, melyet előttünk a Főrendek elzártak, azon Főrendek, kik mint egy ügyes prókátor, ki nem bízván védeueze igazságában, a meritumba soha sem bocsátkozik, hanem mindig az ügy körül forgolódik, bennünket az 1790/1. 13. t.-czikknek egy általunk el nem fogadható magyarázatával elutasitnak {tetszés), most az illendőség s Fejedelmünk iránti kötelesség azt hozza magával, hogy feleljünk; reményiem, hogy ha a Főrendek hazánk s küldőink iránti tisztünk teljesítésében hátráltatnak is — Fejedelmünk iránti tisztünk teljesítésénél ezt nem fogják tenni. A kir. leiratot illetőleg, az engem — úgymond — meg nem nyugtat sem a múltra, sem a jövőre nézve, — a múltra nem, mert gr. Ráday törvényesen elválasztott követtársam nincs itt, a jövőre nem, mert tudva van a Rendek előtt, midőn ezen sérelem két oldalról van felvéve, egy részről, hogy a megyék szabad választási, más részről a Rendek táblájának a választás feletti rendelkezési joga sértetett meg, s ez utolsó fiz, miről említés sem tétetik a leiratban. Megismeri ugyan ő Felsége, hogy a megyéknek van szabad választási joga, de ez csak úgy állhat fenn, ha a választási kérdések felett azon testület itél, melynek tagjává választatott a követ. A jelen esetben másként áll a dolog, mert azon testület, melynek egyedüli joga lett volna e kérdésben ítélni, egészen elmellőztetett, s egymás hatalom, melynek ahoz szólása nem volt, kirekesztőig rendelkezett: még pedig hogyan? úgy mint a törvényhozó test része nem rendelkezhetett; rendelkezett hát mint végrehajtó hatalom, miből azon anomalia származik, hogy a végrehajtó a törvényhozó hatalom feletti állásba tette magát, mert oly tárgyban Ítélt, mely csak az összes törvényhozó testületet illette volna; — ezt a felírásban megemlitni kívánom; — mi azon kérdést illeti, bemenjünk-e a propositiókba, részemről azokba, ha gr. Ráday itt lenne is, nyilvános utasításomnál fogva, mindaddig, mig minden sérelmeink nem orvosoltatnak, nem ereszkedem. Hallottam mondatni, hogyha mielébb a kir. feladatokba nem ereszkedünk, alkotmányunk veszélyeztetve lesz, provisoriumtól tartani lehet. Én ettől nem félek — biztosit engem erre nézve Fejedelmem vallásossága, biztosit maga ezen leirat, mert fel nem tehetem, hogy Fejedelmem, ki biztosit hogy választási jogomat sérteni nem fogja, alkotmányomat azért, mert sérelmeim orvoslását kívánom, eltörleni akarná. Van ugyan alkotmányunkban igen sok javitni való; de azért vannak abban igen lényeges törvények is, ilyen az, mit sanctio pragiuaticáliak hívnak. Ez azon törvény, mely Felséges Fejedelmemet magas trónján s engem alkotmányom fentartása felől egyiránt biztosit; mert ennek eltörlésével, eltöröltetnék a Sanctio pragmatica is. Nyilatkoztak még a mellett, hogy a kir. leirat nem kielégítő : Horváth Sámuel {Veszprém), Fráter Pál {Nógrád), Perezel István {Tolna), Lónyay László {Bereg), Bárczay Mihály {Abaúj), Botka Imre {Szatmár), Száll József (1 as), Turánszky Péter {Lipjtó), h. Bornemisza Ignácz {Zaránd), b. Báuffy László {Kraszna), és Justh 3t*
