1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 15. ülés
95 és ezeii törvénynek ereje a magános földes uradalmaknak nem házi viszonyaikra is kiterjesztetvén. Az 183%: 3- t. ez. 2., 3-ik §. engedménye már most kötelezöleg kiterjesztetik oda, hogy az eddig latin nyelven kezdett perek magyarul folytattassanak, és a bírák is azokban az Ítéleteket magyar nyelven hozzák — úgy szinte minden honi hiteles helyeknél kiadandó oklevelek eredeti nyelvükben, t. i. melybe szerkesztettek — lemásolva ugyan, mindazáltal honi nyelven szerkesztendő bevezetés s befejezés mellett adassanak ki, — a magyar katonaságnál — ide értvén a véglielyeket is, a magyar nyelv hozattassék be, a magyar ezredeknél, a kormányszavak is magyarul adattassanak; — a magyarországi hadi kormányszékeknek, nem különben várak és ezrcdek kormányainak és minden honi katonai intézetnek kötelességül tétetik, hogy az ország törvényhatóságai irományaira magyarul válaszoljanak, sőt az egész magyar katonaságnál az 1830:8. türv. czikk következtében a hadi kormányszékbeli és egyéb fő- és altisztségekre egyedül azok alkalmaztassanak, kik nem csak magyarul tudnak, hanem születésükre nézve is magyarok; végre az 1832/6: 3. t. ez. 4-dik §-a akép módosittatik, hogy az anyakönyvek minden vallásbelieknél magyarul szerkesztessenek. — 4. §. Minden magyarországi sajtó alól kijött munkából egy példány a magyar tud. társaságnak adassék. 5. §. A magyar nyelv tudományának tanítása minden iskolába haladék nélkül hozattassék be ; a latin nyelv helyett a magyar mint közönséges tanuló nyelv állapittassék meg, úgy hogy mind az alsó, mind a fő iskolákban minden tudományok, még a latin nyelv is magyar nyelven, szintúgy a magyar ezredek és katonai növendékek valamint a népiskolákban is a gyermekek kizárólag magyar nyelven taníttassanak. — Minden vallásbeliekuél csak olyan lelkészek, káplánok és segédek, valamint községi jegyzők alkalmaztassanak, kik a magyar nyelvet tudják. 6. §. Az 1830:8. t. ez. 4. §-a a jelen törvény kihirdetésétől fogva 10 év múlva a Magyarországhoz kapcsolt részekre is kitérjesztetik; a szab. kir. városokra nézve pedig rendeltetik, hogy 10 év múlva belföldi hivatalos levelezések a magyar jelekkel és körülírással vezettessenek és minden egyéb akár polgári akár katonai intézeteknél is az ország czímere, színei és magyar köriratú pecsét használtassák. Minthogy pedig méltán megkívánható, hogy a honi törvények által adott kiváltságokban részesülni akarók a nemzeti nyelvet teljesen bírják, a K. és Rendek hálás érzéssel fogadják ő Felségének azon kedves kinyilatkoztatását, mely szerint ezután csak azok, kik a magyar nyelvet birják, nyerhetnek nemesi vagy királyi adománylevelet. Lónyay Gábor (.Zemplénim.): Sérelemkép felemlittetni kívánja azt, miként a kir. helytartótanács rendelete folytán a sóskutak elfojtattak, s az azokkali élés eltiltatott. Ezen iigy is sérelemképen felvétetni határoztatott. Az országos biztosságok munkálatai tárgyában készült izenet észrevétel nélkül elfogadtatott. A középszolnokmegyei nemesek folyamodványa tárgyában elölülő megjegyzi, miszerint a rendes dicasterialis út elmellőztetvén, annak ez útoni felterjesztése nem helyes. Pártolta az elölülő észrevételét: Alldrássy »József (Esztergom) azt állitván, hogy annak rögtöni felterjesztését az országos határozat záradéka is gátolja. PosZilYCCZ ZsiglllOlld (Szerém) és Széli »József (Vám.). Szentkirályi Mór (Pestm.): a mondottakra megjegyzi, hogy ez mint kiegészítési kérdés épen ez útra való, továbbá hogy Középszoluokmegye mint törvény szerint igen, de tettlegesen még vissza nem kapcsolt rész, sem a magyar sem az erdélyi kormányszékhez nem folyamodhatott; végre Palóczy László (Borsod): Esztergom ellenvetésére felhozza, hogy a záradék éppen megengedi ennek felterjesztését is, mert abban az 1832/6:21. t. ez. nem egészbeni teljesítése iránti sérelem felterjesztetni rendeltetik. („Maradjon“ felkiáltással szintén elfogadtatott).
