1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 16. ülés
XVI. ORSZÁGOS ULES. (A. Főrendeknél). 1839. julius 16-án. Elnök: JÓZSEF föherczeg Nádor ö cs. kir. Fensége. TÁRGY: A pesti sérelem tárgyábani harmadik izenete a Kendeknek. Elnök: az ülést megnyitván, felolvastatja a Karok és Rendeknek a pesti sérelem tárgyában közölt harmadik izenetét. Zay Károly gl\: A szőnyegen levő tárgyat nem egyedül sérelem és kiegészítési tárgynak, hanem főleg eszköznek tekintem arra, miszerint a kölcsönös bizalom helyreállittassék, miért is ismételve kijelentett véleményem mellett maradván, a Karok és Rendek izenetét egész kiterjedésében pártolom. Pártolták még az izenetet Pálffy József, Erdődy Sándor, Viczay Adolf, Viczay Károly, Viezay Hedvig grófok, Odescalchi Ágoston herczeg; Szápáry Antal, Szápáry Ferencz és Szápáry Miklós grófok, összesen tizen; utóbbi fejtegeti azon elvet, hogy az, miszerint a két Táblának ugyanazon egy törvény felett különböző nézete van, onnan ered, mert a Rendeknél a közvélemény, vagyis az egész képviselői rend gondolkozása, itt pedig csak egyesek véleménye nyilatkozik. Törvénytanilag fejtegette továbbá, miszerint a magyar nemes rabszolga soha, de mindig szabad volt. Marja szent István (D. I. C. 4.) azt mondja fiának: „illi tibi mi fili! sint patres et fratres (§. 2.) ex his nemi nem in servit ütem vidigas stb. (§. 3.) Nádor: Eduard éjszakamerikai hires történetiró bölcsen jegyzé meg, miként Amerika rendszerében nagyobb hiba nincs mint az, hogy ott nem a józan ész, hanem a sokaság határoz. Ellene szavaztak: Alniássy József: Bölcsen tették — úgymond — Eldődink, hogy soha semmi juris publici kérdésbe nem vegyültek; ő sem barátja azoknak; de még kevésbbé kívánja azt a czélt, mely ezen tárgyban rejlik, az initiativa jogával összekötni. Tajnay: Az 1790: 13. t. czben: „Citra ponendum impedimentumra“, melyre jelenleg támaszkodnak a Rendek, azt jegyezvén meg, hogy az nem ezen esetre való, hanem az csak ismétlése az 1492: 108. t. cznek. Széchen Miklós gróf, Mednyánszky Alajos báró, Nádasdy Lipót gróf főispánok mint sérelmet a maga helyén pártolni nyilatkoztak; Tclcky József gróf, Keglevich JállOS gróf főispánok, Lonovics József Csanádi püspök, állitván, miként az 1715: 50; 1655: 61; 1625: 62-ik törvény - czikkek, — melyeknél fogva harminczadost a Camara engedelme nélkül, prókátort, nemtelent és szegényt éppen nem lehet követnek választani, — lerontják a Rendek által felállított azon átalános elvet, hogy a választásba beleavatkozni senkinek sem lehet. Haillik György zágrábi püspök, Alllbrózy Lajos báró, Almássy Móricz gróf, Bérényi Lajos gróf, Apponyi György gróf, Kulmer Ferencz báró és Dessewfy Aurel főrendi tagok; —az utóbbi azt hozván fel, hogy a főrendi Tábla mind természeténél, mind törvényes állásánál fogva szoros conservativ lévén, soha meg nem egyezhet oly lépésben — bár legyen az közvélemény is — mely törvénysértést vonna maga után. Kiss Pál fiumei igazgató: hivatkozván Montesquieu-nek ezen állítására: „szabad ember csak törvénynek enged“, felemlíti, hogy a kormány loyalis volt, de Pestmegye hibázott, hogy nem választott mást Ráday helyett, midőn jókor tudtára adatott, hogy a kormány e választást nem engedheti meg; Markovics András albán horvát követ, Eötvös Igllácz báró tárnokmester; elvégre id. Mailáth György országbíró az izenet elejtése mellett nyilatkoztak, ez utóbbi különösen megjegyezvén, miszerint győző okoknak mindig engedni szokott, de azt, hogy ha a törvényt egyik rész nem teljesiti, a másik tartozzék megtartani, soha el nem ismeri, sőt ily tónust veszedelmesnek tart, vélekedése e tárgyban az, szállíttassanak fel a tek. Rendek, miszerint a Főrendek véleményéhez hozzájárulván, ahhoz módot nyújtsanak, miszerint a sérelem orvoslása iránti nézet eltérés a két tábla közt megszűnjék, s javaslataikhoz a Főrendek is hozzájárulhassanak. Fölierczeg Nádor: a többséget a Főrendek eddigi véleménye mellett kimondá.
