1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 10. ülés
08 testületre nem alkalmaztató, mert annak oly biztos szabályon kell alapulni, mely változliatatlan. Ezeknél foyva most is a kir. előadások mellett szavaz; hanem hogy többé ily eset elő ne fordulhasson — ámbár meg van győződve, hogy ő Felsége, midőn a fenforgó kir. parancsolatot kiadta, alkotmányunkat sérteni nem akarta, véleménye az, miszerint szóllittassanak fel a Karok és Rendek, hogy terjesszenek elő, czélszerü javaslatot. Eötvös IgllÚCZ báró, kir. tárnok mester: Nem csak élő és sarkalatos, de világos és meghatározott értelmű törvény megtartására hívták fel a Főrendek a Karokat és Rendeket viszon izenetökben, és miután nem csak egyes meggyőződésökön alapult, hanem országosan kimondott elv lenne az, hogy minden alkotmánynak legerősb garantiája a törvény szoros megtartásában áll, most sem látja okát, minél fogva a Főrendeknek ezen alkotmányos nézettől elállani kellene. A Karok által felhívott esetekből korántsem az következik, hogy a kir. előadások elmellőztettek volna, hanem mindöszve is csak az, hogy az akkori Fejedelmek a veszélyek elhárítása tekintetéből sokszor hajlottak a nemzet kérésére; olyan idők voltak azok, melyekben az akkori csend és körülményeknél fogva csak hetekre nyúló rövid diaeták, és többnyire kir. biztosok alatt tartatván: mind a kir. előadások, mind az ország kivánatai egyszerre terjesztettek a Fejedelem jóváhagyása alá. Az 1638. s több kir. hit. leveleket tárgyazó törvények is egyebet nem próbálnak, mint azt, hogy általuk azoknak természetéhez képest biztosítani kívánták az akkori országos Rendek magokat, miszerint a nemzet sérelmei is orvosoltathassanak; — de sorozatot nem állítanak; — mindezeknél fogva alkotmányos törvényt, még mikor azt a haza boldogsága előmozdításával tehetni is, annyival kevésbé a nélkül — megszegni nem akarván, most is az előbbi viszon izenet elvei mellett maradok. Almásy József gróf (görnüri főispán)-. Igen örvendek, hogy a Karok és Rendek által felhozott törvények taglalásában már többek által megelőztettem, különben szerencsém lett volna megmutatni, miként azon törvények nagyobbára már nem is léteznek. Aztán az 1715-ki és 1723-ki diaeták mind organicus diaeták voltak, és azoknak is mind a kir. előadások adták az anyagot. En minden garantiát az alkotmánynak, a Fejedelem jogainak, és a törvények megtartásában helyzem, s miután ez a kir. előadások előlegessége mellett szól, a ki ezt elmellőzné, jó hazafinak nem tartom. {Zúgás.) Nekem mindegy, akár aplausus, akár sziszegés, vivátot nem kívánok, vélekedésem sziszegés közt is szabadon kimondom. Végre azt tartom, hogy a törvényes út megtartása mellett még hamarább kerülhet a gravamenekre a sor. Dessewffy Aliról gr.: Az országgyűlésnek két czélja van: új törvényt hozni, és a megsértett törvényt helyreállítani. Igen de ezen czél elérhetésére rend kívántatik. Éppen ezen rendet alapította meg az 1791 : 13. t. ez., mely egyszersmind a királyt a felől, hogy előadásai felvétetnek, mind a nemzetet, hogy sérelmei orvosoltatnak: egyiránt biztosítja. Már hogy azon vastag csomó, melyben sérelmeink foglaltattak, hála Istennek! jól leapadt, tagadni nem lehet, a tárgy fontosságát állitni fel szabályul, igen bizonytalan alap lenne: mert a király és a nemzet is mindig a magáét tártaná fontosabbnak. Hogy lehetnek oly kir. előadások, melyek diaetákat húzhatnak ki? igaz, de hiszen azoknak fontossága hozza azt magával. A Karoknak aggodalmuk van sérelmeiknek minélelőbbi felterjesztése iránt, de ezen aggodalom ellentétben áll a Főrendekével, mely a törvénynek megsértetés elleni félénk oltalmazásából ered. A kir. előadások felvétele mellett maradok. Széchenyi István gr.: Ha egy futó tekintetet vetek vissza a múlt időkre, jelesen az 1825-ik évre, ott egyrészről azon ingerültség tűnik fel előttem, mely akkor egész honunkat keresztül járta, de részemről nem lehet nem emlékeznem azon kecsegtető reményekre, melyek hazánknak egy szebb és dicsőbb kifejlődést Ígértek, mely egykor nem kis szerepet játszand a nemzetek sorában. Azt hiszem nem vétek a szerénység ellen, ha nyíltan kimondom, hogy ezen fejlődés előmozdítása körül nékem is van egy kis érdemem; és talán jobb lett volna nékem csak ott maradni, hol csekély érdemeim elismerésének csillámfénye a közvéleményben legelőször fellobbant, jobb lett volna — mondom — a dologra, régi díszében hagynom, legalább igy nem volnának ilyetén szemrehányások: „Széchényinek hazaszeretete már ingadozik“ ; tanúja valék az 1825-iki történteknek, de tapasztaltam azt is, miként a nemzet igen közel állott ahoz, hogy Fejedelmét egy magyar kézszoritásra, mely a kölcsönös békét és bizodalmát egyszerre helyreállítani képes legyen — felszólítja. Íme 14 évek teltek el azóta, és mi itt vagyunk, még pedig hasonló ingerültséggel, az indulatok újra felhevültek, a nemzetet egy új rendelet járá keresztül. Hanem én azt mondom, hogy mi most is oly közel állunk Fejedelmünkhöz, mint akkor. Királyunk szelíd lelkülete, a kormányon ülőknek emberséges volta nem távolítja messze a kiengesztelő harmóniát, — és én ebben annyira bízom, hogy ha választanom kellene az absolutismus és anarchia közt, inkább amazt választanám, az austriai kormány alatt; és én kérem az Istent, hogy adjon neki segedelmet és alkalmat ezen zsibongó ingerültség lecsillapítására. Nékem politikai hitvallásom: 1. hogy magyar vagyok a szó tellyes értelmében. Hazám rendszerében sokat kedvellek, de megvallom, hogy sokat mégis nem szeretek. 2. Én hazámnak a dynastiával szorosb kapcsolatát óhajtom és megvallom, hogy ennek valahai nagyra emelkedését leginkább ezen alapulni hiszem. 3. Mint katonaviselt ember a rendet szeretem, és igen helyeslem ezen ily tisztán csak mostanában hallott elvet: „rend lehet szabadság nélkül, de szabadság nem lehet rend nélkül“. A mi már magát a tárgyat illeti, arra nézve vélekedésem az, mint máskor,
