1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 3. ülés
30 tanácsos; — mind ennek daczára hála Istennek! a még ma is hátralevő orvoslás esetében is fennáll constitutiónk. sőt talán ezóta hozattak a legüdvösebb törvényeink; — és ezek azon nézetek, melyeknél fogva a pesti sérelmeket a kir. előadásokkal együtt felvétetni óhajtom. Trotter György (Pest város követe): küldőinek világos meghagyásából az első kerületi ülésben azon jogokat követelte, melyek a szab. kir. városokat egy sarkalatos törvénynél fogva megilletik, t. i. az 1608 : I. t.-czikknél fogva, melyen a Constitutionali kapuja mind a négy Statusnak egyenlően kinyílik. Kívánta és kérte, hogy a szab. kir. városok ép úgy mint a megyék részesittessenek az Elnökségben. a jegyzőségben, s minthogy a Censorok választása szintén a kerületi ülésekben történik, választassanak a szab. kir. városok közül is Censorok, s végre ha a kerületi ülések az előleges tanácskozásoknál maguknak bármely diplomatics erőt tulajdonítanak, ha azokban voksozás utján izenetek, javaslatok készíttetnek, melyek a Rendek nevében nyujtatnak be az alsó táblánál, akkor a szab. kir. városok szavazatai szinte egyenkinti számításba vétessenek. De ezen törvényes kívánattal a szab. kir. városok elmozdittattak, még pedig szavazás utján, a nélkül, hogy voksaik egyenkint számíttattak volna. Küldőinek meghagyásából oda nyilatkozik: hogy az eddigi kerületi Conclusumok és javaslatok nem a tek. Rendek conelusumai és javaslatai, és az iránt ünnepélyes óvást tévén, azt a napló könyvbe beiktatni kéri. Egyébiránt hosszasan megczáfolja Bihar megyét s hivatkozva arra, hogy 1618-ban magok a Rendek azon körülményt, hogy a hét bányaváros szavazata csak egy voksnak számíttatni kezdetett — sérelemnek tartották, s ő Felségéhez ennek orvoslása végett felírást küldöttek, — kimutatja, hogy a szab. kir. városok a voksolási jogot a jelen korig gyakorolták s csak az utolsó Diaetában gátoltattak annak teljesitésében, — de ez is csak ünnepélyes óvás mellett történt, mint azt az Acták mutatják. Felfogása szerint egy egész Status sarkalatos constitutionális jogát néhány évi nem gyakorlás, vagy jobban mondva gátoltatás által el nem vesztheti. A Constitutio világos követelésével és szellemével össze nem egyeztetheti, hogy egy egész Status kirekesztésével törvények alkottassanak. De nemcsak Magyarország, hanem a jelen kor ösztöne kívánja a szab. kir. városoknak jogaikba való visszahelyeztetését, 49 város jelenik meg az Országgyűlésen és több mint 600.000 benne lakó szabad ember véleményét és kívánságát egy véleménybe és kívánságba önteni és szorítani igazságosnak nem tarthatja, még pedig oly lakosoknak, kik a közterheknek nagy részét viselik, kik az ipar, kereskedés, a míveltség és a felvilágosítás magvait az egész Országban csendes és békés munkásságok által elhintik. Ezen néptömeget a törvény által megadott s százados gyakorlással erősített valódi képviseleti jog teljesitésében csak egy perczenetig tovább is gátolni. Honunkban, hol a nép két aránytalan részre oszlik, annak érdekei, mely a terheket viseli, még a szabad királyi városok által se találjanak némi szószóllásra melyekkel legalább a terhek közös viselése által összeköttetik — méltányosnak sem tekintheti. Lehet-e ezen az Országgyűlésen, melyen a legterhesebb adó, t. i. a véradó kivántatik és pénzbeli adó is el fog határoztatni, — lehet-e képviselőitől annak jogait megtagadni? — mely aggodalom fegyverezte fel a 3-ik Rendet a 4-ik Rend ellen? van-e példa a constitutionalis tartományokban arra, hogy a városok a constitutionalis szabadság sirjai lettek volna? hol találtatnak a városok lakói a haladás terén elől-e vagy hátul? s szeretett hazánkban, hol oly sok anyagi érdek élesztésre és fejlesztésre vár, fogják-e a városok természetes törekvéseiknél fogva az ily érdekek kifejlődését hátráltatni vagy előmozdítani ? Tekintsenek a Rendek Pest városára, meg fognak győződni, hogy itt az ipar, kereskedés, tudomány, literatura. művészet mind öszpontosuluak. Nem hiheti, hogy a Rendek e kérdésekre felelvén, ne ügyeljenek a Constitutio nemtőjére, ki kétségkívül azt sugalja, hogy a kir. városokat hazafiui bizodalmukban és törvényes jogaikban meg nem kell sérteni. Minő szellemet gerjesztene azon 49 városban 600,000 szabad ember közt a netáni bizonyság, hogy képviselői egy ősi jog gyakorlásából kivetkőztetnek? Tudják a polgárok, hogy egy sarkalatos törvénynél fogva minden szab. kir. város joggal bir, s ha ez tőlük megtagadtatik, mit fognak oly törvényről tartani, mely őket tetemes költségekkel halmozza, de melynek áldása reájuk nem árad! 4 agy akarjak a Rendek, hogy a városok municipalis jogaikhoz és rendszerökhöz, melyek privilégiumok által biztosítva és a kegyelmes király által oltalmazva vannak, ragaszkodván, mondjanak le végképeu még a constitutionalis jogok betűjéről is, és hagyjanak fel egy képviseléssel, mely csak tetemes költségeket húz maga után, — akkor eléjökbe tartatik egy más törvény, mely őket a büntetés moralis és anyagi súlyával fenyegeti és kényszeríti, hogy ama törvényt tartsák meg, és az álképviselőségről le ne mondjanak. E két törvény közt, melynek egyike a Constitutiónak alapja, vau a választás: mit foguak azon egyszerű polgárok a törvényekről és magáról a Constituti óról gondolni? minő hajlandósággal lesznek ezen Constitutio és a nemzetiségi fejlődés iránt ? Vagy talán mindegy, mit gondol, mit érez 600,000 szabad munkása a Hazának, kinek joga tagadhatatlan ? E ketségbeesett állásban a 4 Rend reménysége abban áll, hogy mindnyájan egy szeretett Hazának fiai vagyunk, s az az iránti szeretetben megegyezünk, bármily vita idegenitsen el bennünket. Ezen hajlandóságnak nyilvános jeléül veszi Zala indítványát és a javasolt választmányra reááll azon feltétel alatt, hogy annak tudositása mindjárt a kir. propositiók elfogadása után tanácskozásba jöjjön, és még ez országgyűlésen a Repraesentatio ő Felsége elé terjesztessék, egyébiránt addig is, mig e kérdéses tárgy-
