1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 3. ülés
26 hogy a kormány féljen a néptől, hanem igen is szükséges, hogy bírja a nép szeretetét és bizodalmát, és midőn ez tágulni kezd, kinek moralis kötelessége az első lépésttenni a bizodalom helyreállítására, nem az erősebbnek-e ? és habár a törvényhozásban mind a két fél egyenlő, de a végrehajtó hatalomnak nagyobb része csakugyan a kormány kezében van. Valljon ha gyengébb kezdené a bizodalomra térő első lépést, nem foguák-e azt egy oly megalázódásnak tekinteni, mely szomorú következéseket húzhatna maga után, holott az erősebb részről tett lépés lelki nagyságra mutat. Ezt psychologiai tekintet is igazolja. De vegyük fel viszonyos állásunkat: a kormány egy rendszeres egész, és ha egy lépés megtételére határozta magát, annak egyes tagjai is ahhoz mérve fogják tenni lépéseiket; ezen tábla is egy testületet képez, nekünk is tehát, kiket küldőink bizodalma küldött ide, küldőink kívánságához képest kell cselekednünk. Mutasson a kormány factumokat, melyek a bizodalmát helyre állítják, de midőn a legújabb esetek példái épen az ellenkező esetek érzéseit szülik sokaknak kebelében, akkor nem lehet eltitkolni fájdalmas érzéseinket. — A szabad szólás gátolva van, de a nemzet keblében gerjedt aggodalom szűnni kezdett azon reményével, hogy a képviseleti rendszer maradván, még segíthet baján, és ime a képviseleti rendszer szabadsága is megreudittetett, az eddig hallatlan volt, a szabadon választott követet a kormány innen eltiltja, és e kormány, mely ezeket tévé, mi tőlünk követel bizodalmát ? holott ha képviseleti rendszerünk elenyész, nincs többé a nemzetnek alkotmánya. Az Elnök úr előterjesztésére, miszerint illendőséggel kívánja folytatni tanácskozásainkat, és hogy igy reménylhető, hogy hazánk könnyei letöröltetnek, a szólló is hasonló véleményét nyilatkoztatja, de úgy hiszi, hogy mindenek előtt a haza java az első czél, erről még akkor sem szabad elfelejtkezni, midőn könnyeket lehet letörölni; az ember nem szűnik ugyan meg ember lenni, és valóban polgári erény kell ahhoz, hogy az ember minden társas kapcsolatit feláldozzaa hazaszeretetnek (éljen), senkinek kebele nem vérezhet (úgymond a szólló) mint az enyim, ha vissza tekintek a legközelebbi történtekre, de érzem kötelességemet s kinyilatkoztatom, hogy keblem fájdalmit fel kell áldoznom a haza boldogságának (éljen). Kötelességünk azok iránt, kik minket ide küldöttek, biztosítást szerezni, kötelességünk kinyilatkoztatni, hogy mig a Felség kebelébe nem önthetjük panaszainkat, addig semmi más tárgyba nem ereszkedhetünk: — de még egy Politicus tekintet is vezérel arra, hogy előlegesen belső bátorságunkról tanácskozzunk, külső bátorságunkat veszély’ nem fenyegeti. Maga a Fejedelem békét óhajt, ellenben a belső bátorság állapotja veszélyben forog, midőn a közhely’en szóllók személye és élte veszélyeztetik, és ha túlzott is a nemzetnek ezen féltékeiysége, nem másból ered az, mint a túlzott hazaszeretetből. Mi a kir. városokat illeti: Sopron városa követének kívánságait méltány’osoknak tartja; igazságosnak kell, ugy’mond, lennünk egymás iránt; ha igazságot kívánunk felülről, azoknak kell lennünk lefelé is. Küldői parancsából a szóló a kir. városok követeinek is kész szavazatot, adni, de csak olyanoknak, kik szabad választás utján küldetnek ide; polgárok válasszák tisztviselőiket, minden polgár befolyással legy’en követeinek választásába és az utasítások adásába, és akkor igenis meg kell nekik adni azt, mit törvény, szokás és kor szelleme követel, 600,000 polgár nyújtja felénk kezeit s egy’ütt akarja velünk a hazát védelmezni, ne taszítsuk el őket mi magunktól; éppen most mondjuk, hogy képviseleti rendszerünket erősítsük, fájdalom! talán az eddigi sérelmeinket is az okozta, hogy’ nem függött annyi embernek érdekében az alkotmányt megtartani. Valljon a kir. városok ki nem fejlődésének nem az volt-e oka, hogy’ el volt zárva előttük az ut, magukat a törvényhozásba tökéletesíthetni'? valljon hogy fejlődhetett volna ki a kir. városokban a köz érdek szeretete, midőn mind eddig csak a kormány’ban volt remény’ségök ? a kir. városoknak elrendelésére nézve szükségesnek látja a szólló egy választmányt kinevezni; Sopron városa követének kívánságát, hogy’ t. i. napló bírálók közülök is választassanak, olyasminek tartja, melyet megadni csekélység, megtagadni káros következésii lenne. Elölülő: Sopron városa követének előadását méltányolván, kijelenté, hogy a kir. városoknak szavazatát az eddigi szokás szerint fogja bírálni; — s hogy’ az ülések és székek miatti panaszok iránt már rendelést tett. Báró Ruünyánszky Sámuel az esztergomi főkáptalan követe: szintén szavazatát számításba vétetni kívánta, gr. Ráday’ eltiltását pedig annyira előlegesnek nem tartja, hogy e miatt a kir. előadásokat el kellene halasztani (zúgás). Elnök csendre inti a hallgatóságot, egyébiránt az egyházi rend követét is biztosítja, hogy figyelembe fogja venni előadását. Szentkirályi Mór (Pest): A dolog érdemére nézve a zalai követ (Deák Ferencz) előadásához még azt adja, hogy ha az 1791 : 13-ik törvény értelmében a kir. előadásokat fel kell venni, szükséges a sei elmeket is orvosolni, de ha nézzük azon nagy tömegét a sérelmeknek és kivánatoknak, melyek onosolatlan szaporodnak, úgy látjuk, hogy’ a törvéuy’nek csak egyik része teljesittetett, a másik pedig mindenkor elmaradt. — Erre nézve tehát ki kell jelentenünk, hogy a kir. előadásokba mindaddig nem mehetünk, mig a törvénynek másik része is teljesítve nem lesz. — Ha 1825-ben egy felvilágosító leiratban biztosíthatja az akkori kormány az ország Rendéit, hogy a múlt történteket sohasem fogja jövendőben kö\ étkeztetéséül venni, mért nem lehetne most is hasonlót kívánnunk? szükséges igen is ő Felségét sérelmeink orvoslására megkérni, ezek közt legsajnosabb az, mit a kormány Pest vármegye szabad választásának gátlására elkövetett. — Történtek ugyanilyen példák 1797-ben és 1811-ben is, de éppen ezekre kérdezem.
