1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 21. ülés
114 megmaradt, a b) és c)-re nézve pedig választmány állapíttatott meg. A jelen esetnek a helytartó tanács általi megvizsgálására sokan határidőt szabatni kívántak; és pedig Bernátli Zsigmoml (Ung): egy hónapot. Palóczy László (Borsod): az időt határozottan kitétetni nem kívánja, mert nincs panasza, hogy megyéjében le nem jöttek volna kellő időben az úrbéri pörök, hanem van egy, a mi alól szeretné, ha Esztergom, érdemes követe kimentené a helytartó tanácsot. Ez ebben áll: a tisztelt helytartó tanács felszóllitotta — úgymond — megyémet, hogy másszor ne törvényszékből, hanem közgyűlésből küldje fel az úrbéri pöröket. Az igaz, hogy a helytartó tanács eredetileg politikai kormányszék, de az új törvény csak olyan felső bírósággá tette azt az úrbéri ügyekben, mint a minémü a kir. Curia a polgári és büntető felebb hivott pörökben, már pedig a törvényszékek a Curiával is leveleznek, ennélfogva kérem, hogy a helytartó tanács is méltóztassék azt elfogadni. A törvény e részben ekként fog szerkesztett, hogy a helytartó tanács minden ilyen tárgyat előlegesen s félévnél tovább nem terjedhetőleg megvizsgálni tartozzék. Az V-ik t.-czikkre (telki állomány) semmi észrevétel nem volt. A Vl-ik t.-czikk 2-ik §-a körüli indítványok s határozatok közölvék. A 3-ik §-nál 1-ör Hodossy Miklós (Bihar): oly esetben midőn a földes ur a legelő minimumát (4 hold) kiadván, a hely szűke miatt magának semmi sem maradna, vagy annyit sem adhatna; ha ott azelőtt gyakorlatba volt a legelőnek felét a földes urnák, felét pedig a jobbágyságnak adatni s a törvényt e szerint módosítani kívánta. A törvény e részbeni rendelete — miután abban egyrészről kimondva nincs, hogy a földes ur mindenkor, még ha magának nem maradna is, 4. holdat kiadni tartozzék, sőt más részről a legelőbeli mennyiségnek a jobbágyság szükségéhez és a helybeli környülállásokhoz, a földes úri igazaknak épségben tartása melletti mérséklet meghatározása (de csak 4—22 határvonalok közt) úrbéri biztosságra bizatik — elég világosnak állíttatván, az aggodalom megszüntethetőnek találtatott. 2-or. Wenckheim Béla báró (Békés): A legelőbeli mennyiséget törvényben meghatároztatni — p. o. hol a határnak egy harmad részét teszi — továbbá a fölösleg esetében a legelő-mennyiség meghatározását nem bírói önkényre bizatni, hanem szinte törvény által — p. o. 24 holdra és semmi esetre többen — kijeleltetni — a törvény e szavaihoz: 8 úrbéri zsellérnek pedig egy telki járandóság fog kiadatni (5-ik kikezdés utolsó pont), miután az minden egyéb illetőségre is kívántatik magyaráztatni, hozzá tétetni kívánja legelöbeli járandóság. Első nem, második igenis helyeslést nyert. 3-or oly helyeken, hol más legelő nincs, mint az ugar — erre nézve megjegyzi: Széli József (Vas): hát a hol csak erdőbeni legelés van, eszközöltethetik-e az elkülönözés ? Marczibányi Antal (Trencsén): A törvényt e részben — miután semminemű különbséget legelő közt nem tesz — világosnak látja, ennél fogva azt tartja, hogy ott is kell adni, ha más nincs, egyébiránt azt még határozottabban kimondatni óhajtja — nehogy az ily erdórész a jobbágy tulajdonának ismertessék. Luka Sándor (Hont): pedig éppen e részben látja a törvényt világosnak, mert, hogy itt nem kell kiadni — úgymond — világosan mondatik: „ezeken kívül a jobbágyságot semmi egyéb kedvezés vagy haszon az erdőkből nem fogja illetni“ (4-ik §. 4. kikezdés) ; mondatott az is, hogy az ily erdőrészben a fát kivágni nem szabad a jobbágynak, továbbá, hogy a makk és gubacs a földes urat illeti. Egyébként ez érdekes tárgyban semmi tettleges határozat nem hozatott. Hunkár Antal (Veszprém): A 2-ik §-ban némely kisebb változtatásokat kívánt, melyeket azonban általános „maradjon“ felkiáltás követett. Mire a szóló: ha marad is ez, nem bánom, de még ezen §-hoz más szempontból is akarok szólani, (halljuk!) midőn a múlt országgyűlésen ezen törvény alkottatott, a törvényhozó test tagjai egy magasb elvből indultak ki, szemök előtt egy eszme volt: t. i. a tagosztály behozatala, utánozva az angol és szomszéd német nemzeteket, de mégis egy nagyot hibáztak tek. Rendek, (halljuk!) mert elfelejtették, hogy mi sem angolok, sem németek nem vagyunk, feledték, hogy a mi puszta és hegyi tanyáink többnyire szegény legények és lókötök (zsiványok) tanyái szoktak lenni. Mi eszközöltetett ez által? (halljuk!) az Istenét vettük el a magyar népnek tek. Rendek, (kaczaj és csodálkozás) úgy van, mert azon nemzet, mely eredetileg különben is vándor nemzet volt, s melynek Ázsiában sem pap, sem Isten nem kellett, most midőn az erkölcsi és polgári haladás volna feladata, újra pusztákra és mezőkre szét szóratik, hol többé sem papja, sem Istene nincs, őt még a katona sem találhatja fel, (kaczaj) a templomot utánna tolni nem lehet, ő pedig minden emberi társaságtól, sőt Istentől távol, ott vadonban él. Látni való tehát, hogy ezen eszme még nálunk igen kora, az erkölcsiségnek pedig éppen nem előmozdítója. Ne tegyük tek. Rendek népünket újra nomádokká, ne zárjuk el őket a társas élettől s módosítsuk e részben a jelen törvényt. (Felkiáltás: Maradjon!) Julius 27-én. A pesti sérelem iránt 5-ik izenet taglalatja (Palóczytól) változtatás nélkül elfogadtatott ; az úrbéri törvényczikk magyarázata a VI. t.-czikk 7. §. boltnyitásra vonatkozólag: Goldbrunner Sándor (Selmecz város): A törvény szavai ezek lévén: „a jobbágy bár miféle termesztményeknek eladhatását szabadon gyakorolhatja sat.“ a kérdés tehát az, a mit nem maga termesztett,
