1839-1840 Országgyűlési Napló • Szerencs János: Az 1839-ik évi országgyülési jegyzetek / Budapest / Pesti Könyvnyomda-Részvény-társaság. / 1877
1839 / 21. ülés
115 a Odry hanem vett, eladhatja-e? annak támogatására, hogy igen, felhozza a latin szerkezetet „qualium cunque terre productarum“, mindazonáltal ezt világosan kimondatni kivánja; elfogadtatott s ekként világosittatni rendeltetett: „bármiféle termesztményeknek sat.“ Bernátll Zsigmond (Ungm.): Felhozván, miként Ungvár városában egy boltos pesti és bécsi czipöket is árulván, a helybeli vargák azt magokra nézve károsnak látták, s a füldesur által eltiltatták, a megyei törvényszék visszahelyezte ugyan a boltost, de a helytartó tanács az eltiltást helyeslette’, ennek folytán ezen czikkelybe azt is betétetni kérte „és készítményeknek Széli József (Vasm.): Ugyan erre mint árúczikkre nézve a törvényt világosnak látja, de a felvilágosítást nem ellenzi. Az ungi indítvány felkiáltással elfogadtatott. Ilcrteleiltly Miksa (Torontóim.): Sok olyan szegény jobbágy is lévén, ki oly boltot nem nyithat, melytől a legkisebb (10 frt) bért is megfizethetné, hogy tehát ezeknek is út nyittassák kereskedésre, még egy 4-dik osztályt kíván felállittatni, melytől 5 frt boltbér fizettessék. Pártolta Odl Józseí (Bácsm.) és Laczkovics János (Temesm.), az indítvány azonban el nem fogadtatott. Bolms János (Aradm.): Élénk vitára alkalmat nyújtó eme kérdést terjeszti elő: „valljon szabad-e sót mérni a jobbágynak“, megjegyezvén, miszerint előfordult esetben Aradmegye törvényszéke Ítéletével azt megengedte; azonban a helytartó tanács, mint földesúri jog gyakorlatát megtagadá. Ezen tárgyra nézve következő vita fejlődött: Wciicklieilll Béla báró (Békésmegye) kijelenti, hogy a termesztmény név alatt a sót is érti. Deák Ferenez (Zálam.): Boltokban, piaczokon (hol bolt- vagy helypénz fizettetik) az árulásért igen, de magán házaknál a jelen törvény szelleménél fogva a sómérést szabadosnak nem tarthatja. Klauzál Gábor (Csongrádm.) és Míirczibányi Álltai (Trencsénm.) a só szabad árulását kívánták kimondatni és pedig minden megszorítás és fizetés nélkül, mert reájuk nézve irányadó az, hogy a félre eső szegény helységek, melyek sóházaktól, városoktól s országúitól messze vannak, az élethez szükséges első tárgyat kisebb mértékben is könnyen kaphassák. Emlittetett az is, miként a sómérést e végre a kamarától nyerendő kiváltsági jog nélkül (két fejű sas czímmel) gyakorolni nem lehet. Lnka Sándor (Jlontm.) Nagy Pál (Sopronym.): a sóházakban vett só mérését földesúri jognak nem tartván, azt a jobbágyságra ruházhatónak nem hiszi, hanem miután a jelen törvény szavai szerint mindenki és igy a jobbágy is szabadon árulhatja, attól a jobbágyot, minthogy erre nézve külön törvény által eltiltva nincs, eltiltani nem kivánja. Szentkirályi Mór (Pest): Szinte a sót nem földesúri, hanem korona jognak tartván, a sóházakban vett sót mindenki által áruitathatni kivánja. Andl’ássy József (Esztergom): A csongrádi és trencséni indítványban — habár úgy tűnik fel — liberalismust nem lát, mert az ily árus a kamarai tarifán alul úgy sem adhatván, a vevőknek belőle semmi haszna nincs, azonban ezen kis mértékbeni p. o. itczékkeli mérés nagy alkalmat nyújt a csalásra. Szeilt-Marjai János (Krasznam.): Szinte kívánta az itezék általi árulás eltiltását. Széli József (Vasm,): a sót csak olyannak tartja e részben, mint a gabonát, Zalamegye indítványából azt következteti, hogy a búzát is a jobbágy csak boltban adhatja el, mit ő részéről helyesnek nem tarthat. Eiuödy JállOS (Nyitram.): ha a törvény a termcsztményekre nézve oly széles értelemben vétetik, akkor abból az is következik, hogy fát is szabadon árulhat a jobbágy boltokban. Már pedig e1: a szóló megyéjében, miután a törvény szava ez: „termesztményeinek11 — meg nem engedtetik. Nagy Pál (Sopronym.): látjuk már, miként a helytartótanács minden úrbéri kérdést ugyancsak aristocratice a földes úr javára magyarázott és a mit lehetett mindent oda csigázott Halljuk, hogy már a sómérésből is Jus Pegalét formált, sőt Uugmegye előterjesztése szerint czipó Regálét is állít fel. Halljuk továbbá, miként minden megyében másként magyaráztalak a törvény, jelesen Nyitrában micsoda értelemben vannak a fa árulásra nézve? mindez azt mutatja, hogy a törvényt még világosabbá kell tenni. Részemről a sóméretési jogra nézve Honttal egyetértek és azt kérdem a tek. Karoktól: szabad-e a nemes embernek mérni a sót? (felkiáltás: Szabad!) no! ha neki szabad, csak úgy szabad a parasztnak is, mert hol van az a törvény, mely őt attól eltiltaná? — hallottam itt valami privilégiumot is felemlíteni, az mindössze csak arra való, hogy a kik azzal bírnak, hamarább kikapják a sóházaknál a kívánt mennyiséget, de arról törvényünk semmit sem tud. Én tehát legáltalánosabban minden fizetés és megszorítás nélkül megengedtetni kívánom a parasztnak a sómérést. (Éljen!) Palóczy László (Borsodra.): A mézárulásra nézve is külön említést tétetni kíván, mert a miskolezi és pozsonyi mézeskalácsosok — úgymond — össze állván, szabadalmat vettek, s általa azon szegény asszonyoknak — kiknek még az Eldődei is szabadon árulták a mézét a miskolezi piaczou el akarják venni keresetüket. — Az eltiltást a helytartótanács itt is helyesli. Alldrássy József (Esztergom): Mindaddig, mig a ezéhek fennállanak, ily összeütközések kikerülhetlenek, ezeket kell előbb eltörölni. — A sómérésre nézve még különbféle megyei hol megengedő, 30
