1839-1840 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 154. ülés
24 154. Ülés írásai. .Május 13. 1840. legyen az csak gyepmező, mind télen, mind nyáron marhákkal legeltetése, csapásolása, földszint vagy föld gyomrában lévő növevények és gyökerek kedveérti ásása, az okozott kárnak, és a’ költségeknek megtérítése, — a> puszta legelőből behajtott, de semmi látható kárt nem tett marháktól pedig, a’ hajtópénznek megfizetése mellett , pénzbeli büntetésnek — melly azonban a’ kárnak és hajtópénznek megtérítése összes sommájánál többre nem rúghat — sőt ismételés esetében fogsági büntetés terhe alatt is tiltatik; ha pedig nem csupa gondatlanságból , hanem önként , szántszándékkal vitetnék véghez a’ kártételnek bár melly neme, akkor az okozott költségeknek egyszeres, a’ kárnak és illetőleg hajtópénznek kétszeres megtérítésén felül, azon erőszakoskodó a’ vétség fokozatához képest szokott törvényszéki eljárás utján fogsággal is fenyítessék. g. §. A’ rétekben, mindennemű ültetvényekben, vetésekben, kertekben, szőllőkben, kisebb ’s nagyobb faültetésekben, erdőkben, vékony vagy vastag, magányosan álló vagy erdőkben lévő fákon, akármelly módon, de gondatlanságból végbe vitt kártétel a'kárnak, ^költségeknek, és illetőleg hajtópénznek egyszeres megtérítésén felül, még a’gondatlanságnak feljebb a’2-ilc§-ban felszámlált fokozataihoz mérséklendő pénzbeli büntetéssel is •—melly azonban a’kárnak, költségeknek, és illé— tőleg hajtópénznek másodszori megtérítése összes mennyiségén túl soha nem rúghat — sőt vétkes gondatlanság vagy ismételés esetében, fogsággal is fenyítessék. Ugyan azon letartóztatásnak lévén a’ 42. §. értelmében helye akkor is, ha a’ kártevő a' pénzbeli megmarasztalás erejéig eleget nem tehetne. Az erdőknek, sűrű vagy ritkább faültetéseknek biztosabb oltalmára rendeltetik: hogyollyasokhan történt kártételnek megbecsüle'sére a’ biró ahoz értő embereket alkalmaztasson, kik a’ kárnak megbecsülésében, az elpusztított vagy megrongált fának nem csak a’ helybeli körülmények állal szabályozott folyó árát, hanem egyszersmind az ipart és szorgalmat, úgy költségeket, mellyeket a’ tulajdonos annak nevelésére fordítani kéntelenitetett, figyelembe köteleztetnek venni. Erdei vágásokból behajtott szarvas marhától, lótól, kecskétől, a’ kárnak megtérítésén felül, minden darabtól 3o kr. folyó ezüst pénzben, sertvéstől és birkától io kr. szinte folyó ezüst pénzben fog büntetésül annyiszor a’mennyiszer fizettetni; a’ pásztor pedig, kinek gondatlanságából történt az erdő vagy íabeli károsodás, a’ kárnak, költségeknek, és hajtópénznek, a’ fentebbi pont értelmében kellő megtéritésén felül, testi büntetéssel is fenyitessék. Ha pedig a' fent előszámláltaknak sértése, vagy rombolása elszánt akaratból vagy éppen hatalmaskodással vitetik véghez, úgymint: csőszöknek, és vadászoknak ellentállva, vagy zálogot adni vonakodva, vagy a' marhákat pagonyokba hatalmasan erőszakkal behajtva: akkor a’ költségeknek egyszeres , a kárnak és illetőleg hajtópénznek kétszeres megtéritésén felül, illy nemű, a’ büntető törvénykezés alá eső cselekvések, a’vétség fokozatához arányzólag, a’büntető törvények szabályai szerint fenyítessenek. io. §. A ki a’ tanyákon szabadon összera-non gaudet, etiamsi talis solum cespes esset, de hyeme pariter ac de aestate pascuatio et conculcatio, prout et attentanda plantarum, atque radicum in superficie terrae, vel in visceribus huius praeexistentium effossio, penes refusionem damni et expensarum, — a pecoribus vero ex simplici pascuo, quin causati damni vestigium appareret, invagiatis, penes depensionem mercedis impulsionalis onere mulctae pecuniariae — quae tamen complexiva refusionis damni, et mercedis impelsionalis onere mulctae pecuniariae — quae tamen complexiva refusionis damni, et mercedis impellentis summa maior esse nequit — imo in casum reiterationis sub poena etiam aresti vetatur; si vero quodcunque demum damni genus non mera incuria, verum deliberato animo inferatur, tunc violentus eius anetor praeter simplicem causatarum expensarum, duplicatam vero damni, et respective mercedis impulsionalis refusionem, pro gradu imputationis delicti, via consvetae judiciariae procedúráé aresto etiam puniatur. §. q. In pratis, satis, hortis, vineis, minoribus et majoribus arborum implantationibus, tenuibus vel crassis, solitarie stantibus vel in sylvis praeexistentibus arboribus, qualicunque demum modo, sed incuria illatum damnum praeter simplicem damni, expensarum et respective mercedis impulsionalis resarcitionem, insuper etiam pecuniaria poena — gradibus imputationis incuriae §o 2do recensitis commensurata — quae nihilominus complexivam secundariam damni expensarum, et respective mercedis impulsionalis summam excedere nunqnam potest — imo in casum culposae incuriae vel reiterationis poena etiam aresti vindicabitur, eidem poenae aresti sensu §-i 42di locus dabitur tunc etiam, si damnificator ad vires summae convictivae satisfactionem praestare non posset. Ad procurandam porro sylvis densis vel raris arborum implantationibus majorem securitatem, decernitur: ut pro aestimatione damnorum inibi patratorum judex rei peritos applicet, qui in damni aestimatione non tantum desolatae, vel destructae arboris juxta adjuncta localia determinatum currens pretium , sed una etiam industriam et diligentiam, prout et sumptus, quos proprietarius ad huius culturam impendere necessitabatur , in considerationem summere tenentur. Ab invagrato ex succrescendis sylvanalibus jugali pecore, equo, capra, praeter causati damni refusionem, ab omni frusto 30 xri conv. monetae , a setigero et ove 10 xri conv. mon. poenae instar toties quoties dependentur; pastor vero, cujus incuria in sylvis vel arboribus damnum enatum est, praeter damni, expensarum , et mercedis impulsionalis sensu supracitati puncti praestandam resarcitionem, poena etiam corporali afficiatur. Si vero supra enumeratorum laesio vel destructio praeconcepto animo, vel plane adhibita violentia, uti: custodibus vel venatoribus resistendo, vel pignus dare recusando, vel pecora ad succrescendas potentiose et violenter impellendo, patraretur, tunc praeter expensarum simplicem, damni vero et mercedis impulsionalis duplam refusionem, actus hujus generis, sub ictum procedúráé criminalis cadentes, pro ratione gradus imputationis delicti juxta praescripta legum criminalium vindicabuntur. §. 10. Ille, qui in acervis in campo libere
