1839-1840 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 154. ülés
154. L'lrs írásai. .Majus 13. 1S40. kott asztagokat, kazalokat, akár lábon, akár levágva, kévékben vagy boglyákban lévő gabonát, takarmányt meglop, mint nyilvánságos tolvaj a’ rendes törvényszéki eljárás utján a’ költségeknek egyszeres, a' kárnak kétszeres megtérítésén felül, a’ bazai büntető törvények értelmében, a’ vétség fokozatához képest büntetessék. 11. §. Közös legelőre, vagy ollyas erdőkbe, ugarokra , tarlókra, avagy már lekaszdlt rétekre, rnellyeken másoknak köz legeltetési joga vágjon, ragadós nj'avaljában 'agy fekélyben siniódő mailiát, vágj' egjéb kisebb nagyobb barmot hajtani , és olt legeltetni tilalmaztatik ; ha pedig ezen tilalomnak ellenére azt még is valaki rncrészlené, a‘ mint az illj' nemű közös legeltetésben talált betrg marha nyavalyájának ragadóssága az illető barom-orvosnak szemléjéből bebizonj osodik , azon beteg marha, a' mennyiben njavalyája orvosolható nem lenne, az illető Szolgabirónak , Kapitánynak, vagy helység Elöljáróinak rendeléséből azonnal agj'onszúratassék, az orvoslásnak lehetősége pedig, ennek megtörténte, i'igy az egésséges marháknak megoltalmazása tekintetéből, azonnal az egéssigesektől elkülönöztessék, es e' végre minden határ köz legelőjéből a’ beteg marhák számára kihasítandó illő terjedésit külön legelőre rekesztessék; sőt ez utóbbi esetben a’ beteg marhának tulajdonosa, ha a' kijelelt legelőn .kivül marháját máshova hajtani rncrészlené, szántszándékos mulasztásának fenj itéséid, minden beteg darabtól annj'iszor a’ mennyiszer fizetendő egy igas törvényes értékű forintnji birsággal büntetessék. 12. §. A' ki az erdőben, kivált szárazság idején tüzet gerjeszt, 's azt el nem oltja, annyival inkább, ha gondatlanságból, vágj' önként ssantszádékkal az erdőt, nádlást, turjánj okat és zsombékokat, turfát vágj' gabonát, sót a’ tarlót, kivált még midőn a" kepék is rajta vágynak, vagy közel az épületekhez felgyújtja: az okozott kár és gondatlanság fokozatához képest, a' kárnak és költségeknek megtérítésén felül, még fogságra is, sót illetőleg mint gyújtogató, a' honi törvenj’ek értelmében súlyosabb büntetésre is ítéltessék. 13. 5* A* ki a' földes ura, vágj' erdésze hire nélkül, vagy éppen tilalmának ellenére , noha úrbéri faizásnak őrve alatt, az erdőben fát vág, rongál, vagy onnan hord, mint szántszándékos erdő-pusztitó , sőt tolvaj a' költségeknek egyszeres, a’ kárnak kétszeres megtérítésén felül, a' vétség fokozatához képest fogsággal is büntetessék. 14. §. A’ ki a' mezőkről, rétekről, szántóföldekről, kertekből, szúllőkből valamelly termcsztményt, gyümölcsöt, vágj' ott hagyott gazdasági eszközt, .tilos táblát vágj' annak oszlopát, méhesből kast vagy mézet, mezei kaput, kerítést, kútakról a' vedret vagy rovásokat, vagy megront: a' költségeknek egyszeres, a1 kárnak kétszeres megtérítésén felül, mint tolvaj a’ vétség fokozatához képest fenyítessék. 15. §. A’ vadászatról alkotott 1802: 24-ik törvényczikkcly rendelete továbbá is megmaradván— annak értelmében vetéseken az aratás végéig, kaszálókon és réteken, míg a’ széna, sőt Or szag gyűl. írásai. V. Kötet. compositis cumulis, frugibus stantibus aut jam demessis , et in manipulos vel cumulos compositis, aut pabulo furtum facit, qua publicus fur ' ia ordinariae judiciariae procedúráé praeter simplicem expensarum, damni vero duplam refusionem, in sensu patriarum legum criminalium pro ratione gradus imputationis delicti puniatur. §. 11. Ad commune pascuum, vel ejusmodi sylvas, vervacta, stipuleta, vel jam defalcata prata, in quibus alii jus communis pasenationis habent, contagioso morbo vel ulceribus laborans jumentum, vel alia pecora pecudesque impellere et ibidem pascere velitum est; si vero hujus prohibitionis in obversum id aliquis attentare praesumeret , quamprimum ex orulata respecti'i artis veterinariae magistri evenerit, morbum, quo in ejusmodi communi pascuo deprehensum infirmum pecus laborat, contagiosum esse, idem infirmum pecus, in quantum morbus ejus curabilis non esset, ex disposilione respective Judicis nobilium, Capitanei, vel Primorum loci mox perimatur , in casu vero possibilis remedii Imjus procurandi causa, prout et ex obtulu praestandae sanis pecoribus securitatis, e vestigio ab his segregetur, et hunc iu finem ad distinctum, quod in ornni territorio pro parte infirmorum pecorum ex communi excindendum erit, sufficientis extensionis pascuum depellatur; in posteriori hoc casu, si infirmi pecoris proprietarius— praeter designatum distinctum pascuum pecora sua aliorsum impellere praesumeret, idem in poenam spontaneae intermissionis pro omni infirmo frusto toties quolies, mulctae unius florcni justae legalisque ligae subjicietur. §. 12. Qui in sylvis, praeprimis vero tempore siccitatis ignem excitat, hunc non exstingvit, et sic incuria, eo magis praeconccpto studio sjlvam, arundinetum, cariceta, túriam, vel fruges, aut etiam stipuleta , praeprimis dum adhuc cruces super iis collocatae sunt, vel prope ad aedificia succendit: praeter damni et expensarum resarcitionem , pro ratione gradus, incuriae ad arestum, imo respective qua incendiarius, in sensu legum patriarum ad graviorem etiam poenam condemnetur. . - ■ v. • j-j < i-.' §. 13. Qui absque scitu Domini terrestris vel hujus sjlvani, vel plane in obversum inhibitionis , et si sub velo urbarialis lignationis in sylva arbores desecat, decorticat vel inde absporlat — qua voluntarius sylvarum devastator, imo qua fur, praeter simplicem expensarum , et duplam damni resarcitionem , gradui delicti commrnsurata etism aresti poena plectatur. §. 14. (iui ex campo, pratis, agris, hortis, vineis aliqnod productum, fructum, vel ibi relictum instrumentum oeconomicum, tabulam prohibitionis vel sujus columnam, ex apiario alveare vel mei, portam campestrem, cincturam ex puteis hydriam, alveum agnarium, vel sepes, aut qualiacunque campestris hujusmodi proprietatis objecta suffert, vel destruit; praeter simplicem expensarum, damni vero duplam resarcitionem, qua fur, poena gradui delicti attemperanda puniatur. §. 15. Articuli 24. 1S02. de venatione conditi provisione, ultro quoque in suo vigore relicta— in hujus sensu venatio in satis usque messem, in campis et pratis, donec foenum, imo G 5Í5
