1839-1840 Irományok 4. • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar és Csehországoknak e' néven Ötödik Apost. Királyától szabad királyi Po'sony városába 1839-dik esztendei Szent-Iván havának 2-dik napjára rendeltetett Magyarország' Közgyülésének Irásai / Pozsony / Nyomattatott Belnay, Wéber és Wigandnál / 1839-1840
1840 / 154. ülés
154. Ülés Írásai. Majus 13. ISIO. sőt az ingatlan jobbágyi javak iránt, a’ nemesekre is egyformán kiterjed; visszaható ereje azonban nem léven , és csak azon örökösödések és osztályok, mellyek a’ jelen törvény kihirdetése után fognak keletkezni, lesznek tartalma szerint elítélendők ; az eddig megtörtént osztályok pedig, mellyek más helybeli szokások és szabályok szerint rendesen intéztettek el, ezen törvény erejével fel nem bontathatnának. — IX. TÖRVKNYCZIKKELY. A' mezei Rendőrségről. §. 1. Ezen törvény rendelése alá esnek a’kertekben, szellőkben, mindennemű ültetésekben, és erdőkben, vetésekben, növevényeken, réteken, nádlásokban, legelőmezőkön, méhesekben, nem különben országos- dűlő- ’s vasutakon, hidakon, és kőszénbányákon,é turfa-tereken, valamint a’temetőkben is elkövetett károsítások, szóval: a’gazdálkodás, ’s iparnak kivül fekvő tárgyait veszélyeztető cselekvések. 2. §• Jelen törvény rendelete alá eső károsítások, bár ha történeteseknek látszatnának is, de njiég is ollyasok, mellyeket megelőzni az illető kártevőnek hatalmában volt, — úgy a’ merő gondolatlanságból eredetiek, ha az illető felek a’ kárpótlás mennyisége felett egymásközött meg nem egyezhetnének, az okozott költségekkel egyetemben, de csak egyszeresen, rendeltetnek a’kártevő által a’ károsított részére megtérítetni; a’ vétkes gondatlanságból, vagy éppen szántszándékos negédességből, és rósz akaratból eredett károsításokért pedig, a kártevők nem tsak a’ költségeknek, és károknak egyszeres megtérítésére köteleztessenek, hanem azon felül még a’ kár becsűjének másodszori megtérítésével,és a’gondatlanság vétsége, vagy szántszándékosság fokozatáihoz képest, még a’ következő szakaszokban megállapítandó testi büntetéssel is fennyitessenek. Midőn a’ cselédek, béresek, úrbéri munkások, vagy szülőikkel egy kenyéren lévő gyermekek, gazdáik ’s illetőleg szülőik tudtán kivül, és nem feladott kötelességük tellyesitése következésében, önnön személyökben követték el a'' kárt, azt saját vagyonaikból vagy szolgálatuk béréből megtéríteni tartozzanak ; azon károk azonban, mellyeket a’ cselédek, béresek, úrbéri munkások, vagy szülőikkel egy kenyéren lévő gyermekek, gazdáik ’s illetőleg szülőik barmai, ’s apró marháji által okoznak — fenmaradván a’ kártevőn való viszont követelési joguk — a’ gazdák, ’s illetőleg szülék által lesznek megtéritendők; valamint azon károk, is — még pedig minden viszonkövetelhetés nélkül — mellyek a’ fogadott, vagy parancsolt munka természetéből önként következnek. Midőn azonban az okozott kártétel, büntetéskép, annak másodszori megtérítésével is fenyítetik, ezen másodszori megtérítés, valamint általán a' következő egyébkénti testi vagy pénzbeli büntetés, csak az egyenes kárt okozóra mondathatik ki. A' betudás mérlegének, és a’ büntető súlyához arányrzott fokozatainak elhatározásában pedig a’ biró, a’ kár mennyiségén, ’s egyéb általános szabályokon kivül, különösen figyelembe fogja venni: a) A' gondatlanságnak, negédességnek, vagy szántszándékos rósz akaratnak fokozatát, különösen pedig a’vétségnek ismételését; Országgyiil. írásai. IV. Kötet. sionem, imo respectu immobilium bonorum colonicalium ad nobiles etiam aequaliter extenditur; cum tamen vi retroactiva non polleat, juxta tenorem ejus illae tantum successiones et divisione decidentur, quae post publicationem praesentis legis emergent; di\isiones autem, quae hactenus secundum alias locales consvetudines et statuta rite peractae sunt, vigore legis hujus in\alidari nequeunt. ARTICULUS IX. De Politia campestri. §. i. Sub provisionem legis hujus cadunt cunctae in hortis, vineis, omnis generis inplantationibus: in sylvis , satis, plantis, pratis, arundinetis, pascuis, apiariis, non secus in publicis et diverticularibus viis , semitisque ferreis, pontibus et lythantracum fodinis, locis turfa impraegnatis, prout etiam in coemeteriis patratae damnificationes, verbo omnes illae, quae externis objectis oeconomiae et industriae noxam inferunt. §. 2. Sub ictum praesentis legis recidentes damniiicationes, etiamsi casuales esse viderentur, ita tamen comparatae essent, ut has respectivus damnificator antevertere potuisset, — prout et illae, quae ex mera incuria enascuntur, si concernentes partes super quantitate praestandae indemnisationis inter se convenire nequirent, per damnificatorem damnificato, una cum causatis expensis, sed simpliciter duntaxat, bonificari debent; pro damnificationibus vero, ex poenali incuria, vel plane studiosa petulantia et malitia enatis, damnificator non tantum ad simplicem expensarum et damnorum refusionem obligetur, sed insuper adhuc ultra secundariam valoris aestimationalis damni resarcitionem, juxta gradus imputationis culposae incuriae aut spontaneitatis, corporali, sequentibus §§. determinanda poena afficiatur. Dum servi, mercenarii, urbariales operarii, vel proles in eodem cum parentibus pane viventes damnum absque scitu herorum, et respective parentum suorum, et non in exeeutione incumbentis sibi obligationis, propria in persona patrant, hoc ex propria substantia, vel servitii sui mércédé compensare obligantur; illa nihilominus damna , quae servi, mercenarii , urbariales operarii, vel proles cum parentibus in eodem pane viventes, per pecora pecudesque herorum, et respective parentum suorum inferunt, heri et respective parentes — salvo ad damnificatorem regressu — bonificabunt; prout et damna — et quidem sine regressu, — quae ex natura conducti aut demandati laboris suapte profluunt. Dum interim causatum damnum instar poenae secundaria etiam resarcitione vindicatur, haec secundaria resarcitio , prout et in genere eandem concomitans quaecunque alia corporalis vel pecuniaria poena tantum contra directum damnificatorem pronunciatur. In determinanda vero imputationis mensura, et huic attemperando poenae gradu Judex, praeter quantitatem damni, et alias generales regulas, in specie ad sequentia advertet; a) Ad incuriae, petulantiae aut positivae malitiae gradum, signanter vero ad reiterationem delicti; 21 F
